Szojuz–21
A Szojuz–21 (oroszul: Союз 21) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte az első űrhajósokat a Szaljut–5 űrállomásra.
| Szojuz–21 | |
| Szaljut-program | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Bajkal (Байкал) |
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1976. június 6. 12:08:45 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 790 |
| Leszállás | |
| ideje | 1976. augusztus 24. 18:32:17 UTC |
| Időtartam | 49 nap 6 óra 23 perc 32 mp |
| Űrhajó tömege | 6800 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 246 / 274 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 89,7 perc |
Küldetés szerkesztés
Feladata a sokkabinos űrállomás egységeinek: zsilipkamra, lakókabin, vezérlőfülke, laboratórium beüzemelése, berepülése. Az előírt napirendi programok között szerepeltek navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási feladatok.
Jellemzői szerkesztés
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1976. június 6-án a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 246 kilométer, apogeuma 274 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Akkumulátorait az űrállomás napelemei által tartották üzemi szinten. Összesen 49 napot, 6 órát, 23 percet töltött a világűrben, 790 alkalommal kerülte meg a Földet.
A dokkolás automatikus megközelítéssel, majd kézi vezérléssel történt. Az űrhajósok 8 órát aludtak, 3 órát tornáztak, 11 órát dolgoztak, és 2 órát személyes szabadidőként használhattak. A laboratórium az elmúlt űrprogramokban használ és bevált eszközökkel volt felszerelve. A szolgálatot befejezve, a kutatási program eredményeit átrakodva a leszálló kabinba, befejezték az űrállomás lezárást, majd megkezdték a leszállási műveleteket.
Augusztus 24-én levált az űrállomásról, majd belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Kokcsetav városától 200 kilométerrel délnyugatra értek Földet.
Személyzet szerkesztés
- Borisz Volinov parancsnok
- Vitalij Mihajlovics Zsolobov fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet szerkesztés
- Vjacseszlav Dmitrijevics Zudov parancsnok
- Valerij Iljics Rozsgyesztvenszkij fedélzeti mérnök
Mentő személyzet szerkesztés
- Viktor Vasziljevics Gorbatko parancsnok
- Jurij Nyikolajevics Glazkov fedélzeti mérnök
Források szerkesztés
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
További információk szerkesztés
- Szojuz–21. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
- Szojuz–21. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
- Szojuz–21. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
- Szojuz–21. kursknet.ru. [2012. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
- Szojuz–21. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
