Szojuz–38

szovjet Szojuz űrhajó

A Szojuz–38 (oroszul: Союз-38) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a hetedik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első kubai űrhajós, Arnaldo Tamayo Méndez alezredes.

Szojuz–38
Szaljut-program
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelTamir
HordozórakétaSzojuz–U
A repülés paraméterei
Start1980. szeptember 18.
19:11:03 UTC
StarthelyBajkonur, LC1
Keringések száma124
Leszállás
ideje1980. szeptember 26.
15:54:27 UTC
helyeDzezkazgantól 17 km-re délkeletre
Időtartam7 nap 20 óra 43 perc 24 mp
Űrhajó tömege6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül199 / 350 km
Pályahajlás
Föld körül51,63°
Periódus
Föld körül88,194 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–38 témájú médiaállományokat.

Küldetés szerkesztés

Feladata a kubai-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői szerkesztés

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. szeptember 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,1 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 199 kilométer, apogeuma 350 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 43 percet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.

Szeptember 19-én 21 óra 49 perckor automatikus üzemmódban a II. csatlakozást biztosító modulnál dokkolt. Az átszállás és akklimatizálás után megkezdték a tudósok által összeállított kutatási programot. Korteksz műszerrel az agy bioelektromos aktivitását, a Koordinográf segítségével az idegrendszer pillanatnyi állapotát mérték. Az Antropometrija kísérletben az ember pszichomotorikus tevékenységét, a Voszprijatyije kísérletben az érzékelési folyamat megváltozását vizsgálták. A Szupport eszközzel a lábfejre terhelést biztosító gyógytornacipők alkalmazását próbálták ki. Az Atuej és a Multiplikátor segítségével mikroorganizmusok viselkedését ellenőrizték. Több technológia kísérletet végeztek a Karibe, a Krisztalizátor, a Szahar és a Zóna kísérletekben. A kísérleti, kutatási eredményeket átpakolva az űrhajóba, megkezdték a visszatérési műveleteket.

Szeptember 26-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 17 kilométerre délkeletre értek Földet. Ez a küldetés dicsekedhet a legpontosabb leszállással a szovjet űrprogram addigi történetében. A tervezett leszállási ponttól mindössze 3 kilométer eltéréssel értek földet.

Űrhajósok szerkesztés

Tartalék személyzet szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Szojuz–38. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje:
Szojuz–37

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz T–3