Tóték (dráma)

Örkény István színdarabja, az azonos című kisregény színpadi változata

A Tóték dráma változatát Örkény István három évvel korábban írt kisregényéből dolgozta át 1967-ben. Az ősbemutatót nagy siker követte. A drámát több nyelvre lefordították. Először a Magvető Könyvkiadó adta ki 1967-ben. A darabot 1995-ben Vincze János átdolgozta egy ötszereplős kamaraváltozattá, aminek első bemutatója a Pécsi Harmadik Színházban volt.

Tóték
Adatok
SzerzőÖrkény István
Műfajtragikomédia
Eredeti nyelvmagyar

Szereplők
  • Az őrnagy
  • Tót
  • Tótné
  • Ágika
  • A postás
  • Tomaji plébános
  • Cipriani professzor
  • Gizi Gézáné, egy rossz hírű nő
  • A lajt tulajdonosa
  • Lőrincke, szomszéd
  • Elegáns őrnagy
  • Dr. Eggenberger Alfréd, hétéves kisfiú
  • Inas
Cselekmény helyszíneegy hegyvidéki község
Cselekmény idejemásodik világháború

Premier dátuma1967. február 24.
Premier helyeBudapest, Thália Színház

A Színházi adattárban regisztrált bemutatók száma: 50. Ugyanitt harminchét színházi fotó is látható.[1]

Történet szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

I. rész szerkesztés

A második világháború idején, egy kis észak-magyarországi hegyvidéki községben él a Tót család, akinek (a lakosság többi tagjához hasonlóan) a fronton van a fiúk: Gyula. A darab a Postás monológjával nyit, melyben beszámol fogyatékosságáról és a Tót családhoz fűződő mély rajongásáról. A Postás különösen vonzódik a szimmetrikus dolgokhoz, Tótékat például azért szereti, mert négyen vannak. Bevallja továbbá, hogy manipulálja a leveleket. Bizonyos információkat nem ad át a címzetteknek, például Tótéknak a rossz híreket tartalmazó leveleket nem továbbítja. Ezt követően előveszi az aznap érkezett lapokat, melyek közt pozitív tartalmú levelet talált Tóték részére. Nagy örömmel fut a családhoz, akik a levélben leírtak alapján értesülnek, hogy fiúk parancsnoka megromlott idegállapota miatt kéthetes betegszabadságra hazautazik a frontról, Gyula pedig rávette, hogy szülei idilli otthonában töltse ezt az időt. Tóték nagy izgatottsággal fogadják a hírt. Gyula továbbá azt is említi a levélben, hogy őrnagya érzékeny a szagokra. Tót ezért a lajt tulajdonosához fordul, arra kérve, hogy szippantsa ki a kerti budit, ám az lebeszéli róla, mivel huzamosabb ideig tartana, míg a megbolygatott massza bőrzeni kezd. Ezt követően a csend érdekében a többi lakóhoz fordulnak, hogy minél nagyobb csendben tölthesse pihenését a vendég. A postás alakja jelenik megint meg és egy ujabb levelet olvas fel, melyben Gyula értesíti családját, hogy az őrnagy nem szereti, ha elnéznek a feje felett. A postás viszont összetépi a lapot. Ezt követően Tóték már izgatottan, fúvószenekarral várják az őrnagyot a buszmegállóban. A járműről egy elegáns és egy rongyos őrnagy is leszáll, Tóték azt hiszik, az elegáns őrnagy lesz, akire várnak, viszont mint az kiderül, a rongyos őrnagy a vendégük. Mikor fogadják, az őrnagyon látszik a háború nyoma, minduntalan hátranéz veszélyt érezve maga körül. Mikor észleli, hogy Tót folyton átnéz a feje felett nehezményezi. Ágika ekkor azt ajánlja apjának, hogy húzza a fejébe tűzoltósisakját, amit Tót meg is tesz. Nagy nehezen hazaviszik vendégüket, majd lefektetik. Miközben alszik a falu lakói mind csodájára járnak. Miután az őrnagy este felkel, felzavarja a Tót családot is. Az éjszaka közepén nincs mit csinálni, Tót pedig semmiféle társasjátékhoz nem ért. Ekkor ismét Ágika oldja meg a problémát. A háború miatt az egri Sanitas Kötszergyárnak megsokszorozódott a termelése, viszont a gyár felszerelése nem volt elegendő, hogy megfelelő számú kötszeres dobozt gyártson, így a vidéki családok önkéntes segítségét kérték. Ebben a Tót család női tagjai is segédkeztek. A kapott kartoníveket egy margóvágóval vágták be, majd a lapokat összehajtogatták. Ez nagyon tetszik az őrnagynak és azonnal dobozolni szeretne. Tót eleinte nem akar csatlakozni, viszont fia sorsa miatt kénytelen megtenni. A dobozhajtogatás eleinte nehezen megy neki. Az éjszaka alatt több komikus félreértés is történik, melyet Tóték sikeresen elhárítanak. Egészen reggelig űzik a dobozolást. Az első részt a postás zárja. Sürgönyt kap, melyben Gyula halálhírét tudatják a családdal. A postás összetépi a levelet.

2.rész szerkesztés

Egy héttel később vagyunk. Mariska éppen levelet diktál Ágikának, melyben tudatja fiával, hogy parancsnoka jól van, egészségesebb (igaz kicsit rákapott a dobozolásra). A következő dobozoló estén az őrnagy nyomására a kimerült Tót azt javasolja, hogy készítsenek egy új, sokkal nagyobb margóvágót, mellyel több dobozt lehet csinálni. Ezt követően Tót elásítja magát, amit az őrnagy nagyon nehezményez, ezért kitalálja, hogy egy kis csipogó szerkezetet vegyen be a szájába, mely csipogásával megakadályozza az ásításban. Tót ismét kénytelen engedelmeskedni, majd dülöngélve elhagyja a szobát. Mariska és Ágika kétségbe esve a keresésére siet. A paplakban Tomaji plébános fogadja a férjét kereső Mariskát, aki a pap ágya alatt meg is leli urát, majd a falu ideggyógyászához: Cipriani professzorhoz fordulnak segítségért. A bogaras gyógyász egyre hevesebben, majd hisztérikusan azt javasolja, hogy lázadjon fel, hiszen előbb-utóbb mindenkit, aki részt vett a háborúban felakasztanak. Tót végül a kerti budiba menekül. Az őrnagyot eleinte idegesíti Tót magatartása, viszont kis idő múlva megszereti a budi nyugodt légkörét. A két hét letelik, majd a testben, lélekben megtört Tót család elbúcsúzik az őrnagytól. Hazaérve Tót a margóvágót kiviszi a kertbe, majd kijelenti, minden ugyanúgy lesz, mint annak előtte. Este viszont megjelenik az őrnagy és közli, hogy a partizánok tevékenysége miatt nem tudott tovább utazni és még további három napot tölt a családnak. Egyből dobozolni szeretne és a nagy margóvágót keresi. Tóttal együtt lemennek a kertbe, hogy felhozzák a szerkezetet. Mikor eltűnnek háromszor lecsapódik a nagy margóvágó karja. Mikor Tót visszaérkezik Mariska megkérdezi férjét: Háromba vágtad, édes, jó Lajosom? Mire Tót így felel: Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam... Ezután lefeküdni indulnak, majd a darab Mariska kétségbeesett jaj kiáltásával zárul.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Az ősbemutató szerkesztés

Az ősbemutató a Thália Színházban volt 1967. február 24-én.[2] A darabot Kazimir Károly rendezte. A díszleteket és a jelmezeket Rajkai György tervezte. Zenéjét összeállította Prokópius Imre, társrendező Léner Péter volt.

Szereplők szerkesztés

Kamaraváltozat szerkesztés

1995-ben a darabot Vincze János jelentősen átdolgozta egy kamaraváltozattá. A mellékszereplőket és a második rész helyszíneit mellőzte, helyette az őrnagy, a Tót család és a postás viszonyrendszerére helyezte a hangsúlyt. A kamaraváltozat lényege, hogy kizárólag a fő cselekményszál legyen megjelenítve, kihagyva minden olyan jelenet, mely a cselekményt lassítja. A kamaraváltozat szövegéért Vincze 1996-ban az Országos Színházi Fesztiválon elnyerte a legjobb dramaturgnak járó díjat.

A kamaraváltozatot először a Pécsi Harmadik Színházban mutatták be 1995. október 8-án. Az előadást Vincze János rendezte, a díszleteket Werner József, a jelmezeket pedig Tresz Zsuzsa tervezte.

A kamaraváltozat eredeti szereposztása:

Feldolgozások szerkesztés

  • Örkény István. Tóték (1978, színházi felvétel) rendező: Kazimir Károly szereplők: Harsányi Gábor, Nagy Attila, Pécsi Ildikó, Jani Ildikó
  • Örkény István. Tóték (1986, színházi felvétel) rendező: Pinczés István szereplők: Sárközy Zoltán, Korcsmáros Jenő, Ribár Éva, Csonka Anikó
  • Örkény István. Tóték (2004, színházi felvétel) rendező: Gothár Péter szereplők: Csányi Sándor, Hegedűs D. Géza, Csomós Mari, Csonka Szilvia
  • Örkény István. Tóték (2008, színházi felvétel) rendező: Vincze János szereplők: Fillár István, Németh János, Nagy Adrienne, Rárósi Anita
  • Örkény István. Tóték (2018, színházi felvétel) rendező: Blaskó Balázs szereplők: Reiter Zoltán, Baranyi Péter, Saárossy Kinga, Nagy Fruzsina Lilla

További emlékezetes előadások szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2011. augusztus 26.-i lekérdezés.
  2. Pontosításra szoruló információ. Részletesen a vitalapon.

Források szerkesztés