Tamássy István (kertészmérnök)

(1924–1995) kertészmérnök, növénynemesítő, akadémikus

Tamássy István (Kula, 1924. július 21.Gyöngyös, 1995. június 25.) állami díjas magyar kertészmérnök, növénynemesítő, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kertészeti növények nemesítésével és annak elméleti, öröklődéstani hátterével foglalkozott.

Tamássy István
Életrajzi adatok
Született1924. július 21.
Kula, Szerb–Horvát–Szlovén Királyság
Elhunyt1995. június 25. (70 évesen)
Gyöngyös
Ismeretes mint egyetemi tanár
Iskolái Gödöllői Agrártudományi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Magyar Agrártudományi Egyetem, Budapest (1947)
Pályafutása
Szakterület agrártudomány
Kutatási terület növénygenetika, növénynemesítés
Tudományos fokozat a mezőgazdasági tudományok doktora (1961)
Munkahelyek
Magyar Agrártudományi Egyetem, Budapest tanársegéd (1950)
Kertészeti Egyetem, Budapest docens (1954–58)
tanszékvezető főiskolai tanár (1958–68)
tanszékvezető egyetemi tanár (1968–90)
Szakmai kitüntetések
Állami Díj (1980)
Akadémiai tagság levelező tag (1973),
rendes tag (1979)

ÉletútjaSzerkesztés

1947-ben szerezte meg mezőgazdasági mérnöki oklevelét a Magyar Agrártudományi Egyetem kertészeti és szőlészeti karán, majd 1947–1948-ban állami ösztöndíjjal bulgáriai tanulmányúton járt. 1948-tól a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályának munkatársaként dolgozott, 1949–1950-ben pedig a minisztérium ceglédi káderképző iskolájának volt előadó tanára. 1950-ben nevezték ki tanársegédnek a Magyar Agrártudományi Egyetem kertészeti és szőlészeti karára. Egyidejűleg 1950-től 1953-ig a szovjetunióbeli Micsurinszkban töltötte aspirantúráját, amelynek végeztével megszerezte a biológiai tudományok doktora címet.

A kertészeti és szőlészeti kar önállósodása után, 1954-től 1990-ig a fővárosi Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (1968 után Kertészeti Egyetem) növényörökléstani és nemesítési tanszékét vezette előbb docensként, majd 1958-tól főiskolai, 1968-tól pedig egyetemi tanári címmel. Egyidejűleg 1954-től 1957-ig a főiskola igazgatóhelyettesi tisztét is betöltötte, 1957-től 1961-ig pedig a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatóságát vezette. 1961-ben, doktori disszertációja sikeres megvédését követően a mezőgazdasági tudományok doktora lett. 1986-tól 1991-es nyugdíjazásáig az immár Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem néven működő tanintézet rektori teendőit látta el.

MunkásságaSzerkesztés

Tudományos és kertészmérnöki munkássága a kertészeti növények genetikájára és nemesítésére terjedt ki. Behatóan foglalkozott a fajkeresztezés, a távoli hibridizáció (alfajok vagy változatok keresztezése), valamint a mutáció öröklődéstani hátterével, a mutagénekkel. Jelentős eredményeket ért el a környezeti stresszhatásoknak ellenálló kertészeti növények rezisztencianemesítése területén. Többek között a fagynak és a peronoszpórának ellenálló szőlőfajták, hidegtűrő paradicsomfajták, eróziós és kopár területeken termő mandulafajták nemesítése fűződik a nevéhez, ezek némelyikével érmet is nyert nemzetközi kertészeti kiállításokon. Kapcsolatai révén külföldi géncentrumokból számos genetikai anyagot hozott Magyarországra, s kísérletes nemesítései eredményeképpen új görögdinnye-, sárgadinnye-, csemegekukorica-, alma-, őszibarack- és mandulafajtákat lehetett bevonni a hazai kertészeti termelésbe. 1960-ban Koleda Istvánnal közösen állították elő a Kunleány elnevezésű fehérborszőlő-fajtát. Nevéhez fűződik az Idared almafajta magyarországi meghonosítása.[1]

1957-ben alapító szerkesztőként ő indította el a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle kiadását, emellett alapító főszerkesztője volt az Acta Agronomica Hungarica (1986–), továbbá A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei (1988–) című szakfolyóiratoknak is.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben rendes tagjává választották, 1977-től 1990-ig, három cikluson át elnökölte az MTA IV. Agrártudományok Osztályát. 1955-től 1964-ig elnökként irányította a Magyar Agrártudományi Egyesület tevékenységét, 1986-tól 1989-ig pedig a Magyar–Szovjet Baráti Társaság alelnöke volt.

Tiszteleti tagja volt a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiának (1975), külső tagja a Szovjetunió Össz-szövetségi Mezőgazdaság-tudományi Akadémiájának (1978), elnökségi tagja a Nemzetközi Kertészeti Társaságnak (ISHS), tagja a New York-i Tudományos Akadémiának és az Észak-dakotai Állami Egyetemen működő Borsógenetikai Egyesületnek (PGA).

A növénynemesítés terén szerzett érdemei elismeréseként 1960-ban a Földművelésügyi Minisztérium Fleischmann Rudolf-díját, 1974-ben a Kertészeti Egyetem Entz Ferenc-emlékérmét vehette át. A kertészeti növények ellenálló-képességének növelésében és a mutációs genetika kutatásában elért eredményeiért 1980-ban az Állami Díjat ítélték neki oda. Ezek mellett kitüntetettje volt a Mathiász János-, a Baross László-emlékéremnek, a Tessedik Sámuel-díjnak, a Munka Érdemrendnek (1956), a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek (1970), valamint a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének (1984). A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem díszdoktorává avatták.

Főbb műveSzerkesztés

  • A kertészeti növények ellenállóságra való nemesítése irányított neveléssel. Budapest: Akadémiai. 1964.  

JegyzetekSzerkesztés

  1. Soltész Miklós (szerk.). Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1998). ISBN 9639121487 

ForrásokSzerkesztés

  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 581., 590. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Láng István: Tamássy István. Magyar Tudomány, CIII. évf. 2. sz. (1996) 233–234. o.
  • Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 665., 679–680. o.
  • Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 142. o. ISBN 963-9257-17-6  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1270. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. 599. o. ISBN 963-547-414-8  

További információSzerkesztés

  • Balázs Sándor: MTA Agrártudományok Osztálya 50 éve. Budapest: k. n. 1999.