Tapolymogyorós
Tapolymogyorós (1899-ig Mogyoróska, szlovákul: Skrabské) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.
| Tapolymogyorós (Skrabské) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Varannói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1321 |
| Polgármester | Ján Mičko |
| Irányítószám | 094 33 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | VT |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 775 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 72 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Terület | 11,03 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 00′ 26″, k. h. 21° 34′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 26″, k. h. 21° 34′ 40″ | |
| Tapolymogyorós weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Varannótól 17 km-re északnyugatra, a Tapoly bal partján fekszik.
Története szerkesztés
Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az itt talált kőbalta is.
A falut 1321-ben említik először, a 14. században a csicsvai váruradalom része. Határában feküdt Mogyorós egykori vára, melyet 1447-től említenek Rozgonyi János birtokaként. A vár a 15. század közepén épült és a 16. század végéig az uradalom központja volt. Ezután a központ szerepét az itt épített kastély vette át, amely azonban a 17. században olyan állapotba került, hogy nem újították meg és helyére új uradalmi épületek épültek. A falunak malma is volt, ahova a környező falvak népe is járt gabonát őrletni. 1623-ban 12 portát számoltak a faluban. A 17. század végén említik először az itteni kőbányát is. A 17. század végének és a 18. század elejének kuruc háborúi és járványai a lakosság csökkenéséhez és elszegényedéséhez vezettek. Pótlásukra a 18. században szlovák, ruszin és magyar lakosságot telepítettek be. A 18. századtól a lakosság számarányában a cigányok száma is megnövekedett. Első említésük 1771-ben itt történik a vármegye területén, amikor még csak egy cigány család élt a településen.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mogyoróska Szkrepszke, tót f., Zemplén vmegyében, Hanusfalvához 1, Eperjes ut. p. 2 1/2 mfdnyire, hegyek tövében, a Tapoly vize mellett. Határa 2000 hold, mellyből 9 3/8 telek után urbériség 260 hold szántó, csekély rétje helyett ismér szántóföld 100 hold, majorsági föld 460 hold, a többi erdő és cserjés hely. Földjének 1/3 a Tapoly mentiben jó, de 2/3 dombokon levén, sovány. Lakja 230 rom., 90 görög kath., 45 evang., 20 zsidó. Tapoly vizén kivül egy patak a falut iszapolja, s kövekkel behordja. Volt hajdan a faluban a hegy tövében egy vár, mellynek most már csak alapkövei látszanak; a nagy pincze hajdan a várhoz tartozott, s a vár helyén most az uraságnak van egy nagyobbszerű főzőháza, igen tágas és szép gyümölcsös kerttel. Van itt rom. kath. anyatemplom, és a Tapoly vizén 4 kerekű malom. F. u. Szinnyei Merse László, de zsidók haszonbérlik.”[2]
1856-ban Benczúr József cementgyárat épített ide, amely nemsokára már minőségi portland cementet gyártott, ezért 1868-ban aranyéremmel tüntették ki.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Tapolymogyorós, azelőtt Mogyoróska. Sáros vármegye határán fekvő tót kisközség, 72 házzal és 410, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Varannó. A Rozgonyiak ősi birtoka, kiket már 1363-ban itt találunk s kiknek várkastélya már a XV. században szerepel. 1519-ben a várat Báthory István nádor kapja adományban II. Lajos királytól. Ez időben Monyorós néven találjuk említve, a hozzá tartozó falut pedig Monyorósfalunak. Még az 1598-iki összeíráskor is Báthory István volt az ura. 1647-ben III. Ferdinánd Rákóczy Györgynek és nejének, Lorántffy Zsuzsánnának adományozza, de azután a Drugethek lesznek az urai. 1658-ban gróf Draskovich Miklós és neje, Drugeth Borbála a maguk részét Károlyi Ádámnak és nejének Thököly Máriának zálogosítják el. A Drugetheket a Csáky grófok, azután a Szinnyey, majd a Benczúr családok követték. Most a magyar jelzálog hitelbanknak van itt nagyobb birtoka; övé az a régi úrilak is, mely azelőtt a Benczúr Józsefé volt. A Benczúr testvéreknek itt czementgyáruk van. 1663-ban a pestis látogatta meg a községet, 1886-ban pedig a Tapoly áradása okozott a lakosoknak sok kárt. Katholikus temploma a XVIII. század közepe táján épült.”[3]
1914 júliusában sok helybeli férfinak kellett bevonulnia, akik az orosz és olasz frontokra kerültek. A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.
A faluba 1955-ben vezették be az elektromos áramot, 1959-ben pedig autóbusz-összeköttetés jött létre Varannóval és Hanusfalvával. 1961-ben a használaton kívüli szeszfőzdét kultúrházzá alakították át. 1962-ben megépült a falut Izséppel összekötő út.
Népessége szerkesztés
1910-ben 397, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel.
2001-ben 684 lakosából 683 szlovák volt.
2011-ben 795 lakosából 732 szlovák és 55 cigány.
Nevezetességei szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőségZemplén vármegye.
További információk szerkesztés
- Hivatalos oldal Archiválva 2016. október 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Községinfó
- Tapolymogyorós Szlovákia térképén
- E-obce.sk
