Főmenü megnyitása

Tarcafő, (1899-ig Toriszka, szlovákul: Torysky,németül: Siebenbrunn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2011-ben 354 lakosából 209 szlovák és 129 ruszin volt.

Tarcafő (Torysky)
Slovakia15Spis179.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1284
Polgármester Ján Čarák
Irányítószám 053 72
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám LE
Népesség
Teljes népesség332 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság802 m
Terület6,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarcafő (Szlovákia)
Tarcafő
Tarcafő
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 20° 40′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 20° 40′ 30″
Tarcafő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarcafő témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Lőcsétől 14 km-re északkeletre a Lőcsei-hegység déli részén, a Tarca partján fekszik. Határa mindig gazdag volt erdőkben, rétekben legelőkben. Itt ered a Tarca-folyó és a település erről kapta a nevét is.

TörténeteSzerkesztés

A falut 1284-ben IV. László király oklevelében "Tarchafeu" néven említik először. Az oklevél mindazonáltal nem bizonyítja a falu létezését, hiszen a Tarcafő nevet elsősorban a hely megjelölésére használja. A település területe a középkorban Lőcse városához tartozott. Lőcse város tanácsa 1537.május 3-án kelt határozatával úgy rendelkezett, hogy a városhoz tartozó ezen területet a vlach jog alapján ruszinokkal telepíti be. A korabeli források a falut "Torizka", "Torizka alias Kystarcza", illetve németül "Siebenbrunn", azaz a Tarca hét forrása után Hétforrás néven említik. Lakói, akik később elszlovákosodtak Lőcse városának adófizetéssel és robottal tartoztak. A falu név szerint ismert első bírája 1551-ben egy bizonyos Jacko volt. A 16. században malom és fűrésztelep működött a területén, lakói juhtenyésztéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

1598-ben 28 ház állt a településen, ezzel már a nagyobb falvak közé tartozott. A lakosság száma ezután is lendületesen gyarapodott, 1667-ben 47 jobbágyháza és 16 zsellérháza volt. 1773-ban 67 ház állt itt. 1787-ben 88 házában 785 lakos élt. 1828-ben 185 háza volt 1336 lakossal. A növekedés lendülete csak a 19. század végén tört meg, 1880 és 1890 között ugyanis sok lakója kivándorolt a tengerentúlra.

A ruszin lakosság a görögkatolikus hitet hozta magával. Első fatemplomuk a 17. században épült. 1663-ból ismert a falu első plébánosa Szambronszky Lukács is, aki ebben az évben építteti fel a falu első plébániáját. A falu második fatemploma 1730-ban épült és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. A szent látható a falu 1788-ból származó pecsétjén is, melyet a falu mai címere is megőrzött. 1861-ben már kőből épült fel a falu mai temploma klasszicista stílusban a Segítő Szűzanya tiszteletére.

Az iskola meglétéről az első forrás 1800-ból származik. A falu lakói hagyományosan állattartásból, pásztorkodásból, favágásból, fuvarozásból, fazsindely készítésből, szűcsmesterségből éltek, a nők pedig főként vászonszövéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint " TORISZKA. Toris. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Lőtse Városa, lakosai katolikusok; határja meglehetős."[2]

Fényes Elek szerint " Toriszka, orosz falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez 2 1/2 óra, hegyek közt: 458 g. kath. lak. Lőcse város birja."[3]

1910-ben 886, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.

2001-ben 416 lakosából 399 szlovák és 10 ruszin volt.

NevezetességeiSzerkesztés

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés