Tasnádszántó

Tasnádszántó (románul: Santău) falu és községközpont Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Tasnádszántó (Santău)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Tasnádszántó
Rang	községközpont
Irányítószám	447270
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	138743
Népesség
Népesség	1489 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	662
Népsűrűség	17,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	122 m
Terület	82,95 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 31′, k. h. 22° 31′47.516666666667, 22.516666666667
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Tasnád városától északnyugatra fekszik.

Története

Tasnádszántó (Tasnád-Szántó) neve az oklevelekben 1205-1235 körül tűnt fel Zumtou, Zanpto néven.

1289-ben Santhow, 1414-ben Zanto, 1421-ben Zantho oppidum (mezőváros), Nagzantho, 1450-ben Tasnád-Szántó, 1688-ban Szántó néven írták nevét.

A XV. században a település már az Érmellék egyik legnagyobb helyének számított, népessége ekkor a vármegyében a harmadik volt.

1389-ben Zsigmond királytól Szántói János és István a Pető fiai kérésére Tasnádszántó részére országos vásártartásra nyert engedélyt(Forum Zanthoviense).

1421-ben a Csáki család volt itt részbirtokos.

1439-ben a Csernavodai család is szerzett itt részeket.

1560-ig a Szántói Becsky család és Kende Mihály volt birtokosa.

1561-ben a Becskyek és Kende Mihály hűtlenségük miatt elvesztett birtokába Baranyai Kelemenfi, másként Fekete Jánost és Pécsi Tamást, másként Balogh Fekete Jánost iktatták be.

1692-ben Becsky György elzálogosította Tasnád-Szántót és más birtokait 1500 magyar forintért Muraniczi Horváth Jánosnak és nejének Szalai Barkóczi Katának.

1817-ben földesurának Becsky Jánost írták.

Tasnádszántón a Hajnal hegy északi oldalán levő Manastire (kolostor) nevű helyen a szájhagyomány szerint olasz barátok kolostora és temploma állt. E szerzetesek valószínűleg az Rákóczi forradalom után telepedtek itt le, s ugyancsak a 18. században űzték el őket a Becskyek.

A település erdején keresztül egy északkeleti irányú széles árok és sáncz nyomai láthatók, melyek állítólag Szatmárig húzódnak.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 2 459 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 1999 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 34%-át alkotják.)

Nevezetességek

• Református temploma - 1864-ben épült.
• Római katolikus temploma - 1836-ban épült, és 1837-ben szentelték fel. Tornyában három harang van.
• Görögkatolikus fatemploma - 1770-ben épült.

Híres szülöttei

• Jakobovits Márta (Jakobovitsné Sárközy Márta; Tasnádszántó, 1944. szeptember 22.) – keramikus, képzőművészeti író
• Kovácsy Béla (Tasnádszántó, 1861. november 22. – Budapest, 1931. június 6.) állattenyésztési szakember, gazdasági író
• Zsisku János (Tasnádszántó, 1936. június 29. –) református lelkész, egyházi író, költő, elbeszélő.
• Leontin Sălăjan (n. Leon Silaghi (Szilágyi)) (Tasnádszántó, 1913. június 19. – Bukarest, 1966. augusztus 28.) román hadügyminiszter.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 658–669. o. Online elérés