Tavi szaibling

csontoshal-alfaj

A tavi szaibling (Salvelinus alpinus alpinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül és a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó sarkvidéki szemling (Salvelinus alpinus) egyik alfaja.

Tavi szaibling
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae)
Nem: Salvelinus
Faj: S. alpinus
Tudományos név
Salvelinus alpinus alpinus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Salmo alpinostagnalis Smitt, 1886
  • Salmo alpinus Linnaeus, 1758
  • Salmo ascanii Valenciennes, 1848
  • Salmo carbonarius Strøm, 1784
  • Salmo hybridus Smitt, 1886
  • Salmo laevis Walbaum, 1792
  • Salmo lepechini (non Gmelin, 1789)
  • Salmo levis Mohr, 1786
  • Salmo nivalis Faber, 1829
  • Salmo oquassa Girard, 1854
  • Salmo palja Walbaum, 1792
  • Salmo punctatus Cuvier, 1829
  • Salmo rutilus Nilsson, 1832
  • Salmo salvelinostagnalis Smitt, 1886
  • Salmo salvelinus (non Linnaeus, 1758)
  • Salmo trutta laevis Walbaum, 1792
  • Salmo ventricosus Nilsson, 1832
  • Salvelinus alpinus salvelinus (non Linnaeus, 1758)
  • Salvelinus aureolus Bean, 1887
  • Salvelinus lepechini melanostomus Berg, 1932
  • Salvelinus lepechini profundicola Berg, 1932
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tavi szaibling témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tavi szaibling témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A tavi szaibling előfordulási területe Európában az Alpok előhegyei és az alpesi tavak (a központi vonulattól északra, 2300 méterig). A tavi szaibling egyike az északi Jeges-tenger parti vizeiben és folyótorkolataiban élő sarkvidéki szemling számos alfajának. Izlandon, Grönlandon és Észak-Amerika északi felében is vannak állományai.

Megjelenése szerkesztés

A hal teste erősen megnyúlt, az idősebb példányok háta valamivel magasabb, faroknyelük karcsú. Pikkelyei igen kicsinyek, 190-240 az oldalvonal mentén, 36-37 pikkelysor a zsírúszó és az oldalvonal között. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó felén 3-7 fog, a nyél 1-15, több csökkenő sorban elhelyezkedő foggal. Az első kopoltyúíven 18-30 kopoltyútüske van. Háta szürkészöld, kékeszöld vagy barna; oldalai világosabbak, kerekded, világos pöttyökkel; a hasoldal a fehérestől a sárgásig változik, ívás idején vörös vagy narancsszínű. A páros úszók és a farok alatti úszó elülső szegélye világítóan fehér szegéllyel. A fiatalok sötét keresztsávokkal. E hal testhossza 15-25 centiméter (törpe alakok), illetve 25-75 centiméter.

Életmódja szerkesztés

A tavi szaibling a hideg vízű, oxigéndús tavak állandó hala. Rendkívül alakgazdag hal, nemcsak nagyságát, hanem táplálékát, növekedését, ívóhelyeit és az ívási idejét illetően is. Tápláléka alakcsoportok szerint plankton, talajlakó állatok és halak.

Szaporodása szerkesztés

A fő ívási idő rendszerint szeptember és január közé esik. Ikráit 20-80 centiméteres mélységben, kavicsos talajon rakja le.

Források szerkesztés