Tengerihagyma

A tengerihagyma (Drimia maritima) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a spárgafélék családjába tartozó faj.

Tengerihagyma
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Rend: Spárgavirágúak (Asparagales) Család: Spárgafélék (Asparagaceae) Alcsalád: Csillagvirágformák (Scilloideae) Nemzetség: Drimia Faj: D. maritima
Tudományos név
Drimia maritima (L.) Stearn
Szinonimák
Scilla maritima L. Urginea maritima Steinh. Urginea scylla
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tengerihagyma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerihagyma témájú médiaállományokat és Tengerihagyma témájú kategóriát.

Elterjedése

A tengerihagyma valószínűleg az Ibériai-félszigetről származik; napjainkra szerte a Mediterráneumban, azon belül a leginkább Dél-Európa és Észak-Afrika verőfényes helyein terem egészen a Közel-keletig.

• A fehér hagymájú változat főleg
  • Spanyolországban,
  • Portugáliában,
  • Szardínián,
  • Máltán,
  • Cipruson és
  • Görögországban;
• a piros hagymájú változat főleg
  • Algériában és
  • Marokkóban nő.

Megjelenése, felépítése

Évelő, hagymás növény. A 10 cm átmérőjűre és 2 kg-osra is megnövő hagyma tojásdad vagy gömbölyded. Külső fedőlevelei vörösbarnák vagy halványzöldek. 10-20, húsos-hártyás levele közül a külsők papirosszerűek, a középsők húsosak, a belsők nyálkásak, puhák.

Virágja az ősszel 1 méternél is magasabbra növő kocsány végén dús, felálló fürtben, tömegesen nyílik; a zöld vagy piros csíkos kehely és a párta is háromosztatú. A porzós virág 2 × 3, a termő háromrekeszű.

Életmódja, élőhelye

A napos helyet és a meleget, a nyáron kiszáradó talajt kedveli. Levelei tavasszal hajtanak ki, és ekkor érik be az előző őszi termés.

Felhasználása

Egyik hatóanyagát a növény hagymája (scillae bulbus) tartalmazza, amiből szívgyógyszert (öregedő szív aorta- elégtelenségeire és az angina pectorisra), valamint patkány- és egérmérget állítanak elő. Emellett vizelethajtó és köptető is, ezért használják a nephrititis következtében kialakuló ödéma, valamint az urémia gyógyítására is. Túladagolva mérgező lehet.

• A fehér változat hatóanyaga 15 bufadienolid keveréke; mindegyik főglikozidjának (szcillarén A, glükoszcillarén A, proszcillaridin A) aglikonja a szcillarenin.
• A vörös változat fő glikozidjainak (szcillirozid, glükoszcillirozid) aglikonja a szcillorizidin.

A fehér változat drogja hatékonyabb, mint a vörösé.

Középső húsos leveleit szárítva: Scilla siccata néven forgalmazzák; ennek fő hatóanyaga: szcillarén A és B. A levelekből kipréselt nedvvel bőrbetegségeket gyógyítanak külsőleg.

A népi gyógyászatban hagyományosan használt orvosi növény. A magyar néphit szerint fogyasztásától a nagybeteg sorsa vagy jobbra, vagy halálra fordul. A néphit szerint a boszorkányok egyik füve.

• 
  Virágzó közönséges tengerihagyma
• 
  A közönséges tengerihagyma (Urginea maritima) felépítése
• 
  Tavaszi hajtásai
• 
  Őszi virágzása (Izrael, Ramat Gan)
• 
  A virágfürt részlete

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Tulipánvilág: Közönséges tengerihagyma. Tulipanvilag.hu
• Liber Herbarum Minor. Liberherbarum.com
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 68. A spárgavirágúak rendje. Tankonyvtar.hu
• Gyógynövények: A tengerihagyma. Gyogynovenyek.gportal.hu