Tralleszi Phlegon

ókori görög író

Tralleszi Phlegon (ógörögül: Φλέγων ὁ Τραλλιανός, latinul: Publius Aelius Phlegon), (működött a Kr. u. 2. században) ókori görög történetíró, paradoxográfus. Művei nagyrészt elvesztek, csak kisebb írások és töredékek tanúskodnak munkásságáról.

Tralleszi Phlegon
Életrajzi adatok
Született2. század
Tralleis
Elhunyt2. század
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség görög
Pályafutása
Szakterület történettudomány
paradoxográfia
Jelentős munkái Az olimpiákról 16 könyvben
A hosszú életűekről és a csodákról

ÉleteSzerkesztés

Phlegon életéről keveset tudni, a fennmaradt adatok nagy része is csak az igen késői, 10. századi bizánci görög Szuda-lexikonból ismeretes. A Szuda szerint Phlegon a káriai Tralleszból vagy Tralleiszből (a mai törökországi Aydınból) származott, és Hadrianus római császár (ur.: 117–138) felszabadított rabszolgája volt, és több irodalmi művet hagyott hátra (lásd alább). A késő ókori életrajzgyűjtemény, a Historia Augusta szerint műveit valójában Hadrianus írta, de a császár kérésére mégis az irodalmilag képzett Phlegon nevén jelentek meg. Feltehetően ő vezette Hadrianus itineráriumát, és saját műveiben fel is használta az azóta elveszett itinerárium adatait.[1]

MűveiSzerkesztés

Írt (1) egy történeti művet az olimpiákról 16 könyvben az olimpiák kezdetétől a 229. olimpiáig (Kr. u. 137140). Ugyanezt a témakört feldolgozta (2) egy kisebb, nyolc könyvből álló műben. Más művei (3) Szicília leírása, (4) A hosszú életűekről és a csodákról, (5) Róma ünnepeiről (3 könyvben), (6) Róma helyszínei és azok nevei, és (7) Kivonat az olympiai győztesek listájából (2 könyv) címeken voltak ismeretesek a Szuda írója előtt, de a maga a Szuda név nélkül utal a fentieken kívül egyéb Phlegon-művekre is.[2] Az ugyancsak jóval Phlegon kora után élt bizánci Phótiosz konstantinápolyi pátriárka (†893) Bibliothecájában az olimpiai győztesekről készült mű mellett egy további (8) alkotást is megnevez: A történelmi feljegyzések gyűjteményét. Stílusát silánynak tartja, adatfeldolgozását szélsőségesen aprólékosnak, részletezőnek minősíti. A Historia Augusta szerint neki tulajdonított (9) Hadrianus-életrajz a tudósok véleménye szerint nem az ő műve.[3] Művei közül a paradoxográfiai jellegű A hosszú életűekről és a csodákról című maradt meg, illetve részletek a 16 könyvnyi olimpia-történetből.[4] Ez utóbbiak azért is értékesek, mert a szibüllai jóslatokból tartalmaznak pár töredéket.[5]

Phlegon és az ÚjszövetségSzerkesztés

Phlegonnak az olimpiákról írott művének a 13. könyve nem maradt fenn napjainkra, de több késő ókori és középkori bizánci egyházatya és teológus hivatkozik saját műveiben a könyv egy adatára, így Órigenész (†254), Kaiszareiai Euszebiosz (†339), Szent Jeromos (†420), Ióannész Philoponosz (†570 k.), és Geórgiosz Szünkellosz (†810). A szerzők egy része nem közvetlenül Phlegont olvasta, hanem az őt 100 évvel később ismertető, de azóta ugyancsak elveszett Julius Africanus (†240) könyveit. Phlegon – akárcsak a samariai Thallosz – szerintük beszámolt egy hirtelen bekövetkező sötétségről, amely véleménye szerint egy napfogyatkozás volt. Az Africanusra támaszkodó Phlegon-verziók szerint a napfogyatkozás egybeesett egy teljes holdfogyatkozással, és három órán át tartott. A Philoponosz-féle Phlegon-részlet egy, a napfogyatkozással egyidőben történő földrengésről is tudósít. Mindezen adatok azért képeztek komoly érdeklődést a keresztény egyházatyák körében, mert az események idejét Phlegon a 202. olympia negyedik (máshol második) évére, és Tiberius római császár uralkodásának 18. évére tette, azaz Kr. u. 3233-ra. Ez az időpont viszont a keresztény egyháztudósok szerint Jézus halálának idejével esett egybe, és az evangéliumokban jelzett sötétséggel hozták kapcsolatba, melyek idején Euszebiosz egy más adata szerint Bithünia területén földrengés is volt. Fontos kiemelni, hogy a töredékek szerint Phlegon maga nem ismerte Jézust.[6] A csodálatos napfogyatkozásról különben Tertullianus (†225 k.) védőiratában ezt mondja: „E világesemény hírét ott őrzitek az állami levéltárban.’’ (Apologetica c. 21.)[7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pataricza, i. m., 17. o.
  2. Pataricza, i. m., 16. o.
  3. Pataricza, i. m., 17. o.
  4. Pataricza, i. m., 16. o.
  5. Ókori lexikon, i. h.
  6. Pataricza, i. m., 16–17. o.
  7. Szuszai Antal: Apologetika vagyis a katolikus hit alapjainak rendszeres védelme, Esztergom, 1911, 260. o. [elektronikus elérhetőség: http://mtdaportal.extra.hu/books/szuszai_antal_apologetika.pdf]

Művei magyarulSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés