Főmenü megnyitása
A Transzpadán(iai) Köztársaság trikolórja.
Észak-Itália 1796-ban.

A Transzpadániai Köztársaság (olaszul Repubblica Transpadana, franciául République transpadane), más néven Lombardiai Köztársaság: rövid életű, 1796–1797 között fennálló történelmi állam volt Észak-Itáliában, a francia forradalom exportjának gyümölcse, hivatalosan a Francia Köztársaság testvérköztársasága (République soeur), valójában csatlós állam, amelyet Napoléon Bonaparte tábornok hozott létre az első koalíciós háború során elfoglalt Milánói Hercegség és Mantova területén.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az első koalíció háborúja során Bonaparte tábornok forradalmi csapatai bevonultak Észak-Itáliába. 1796 februárjára átkeltek a stratégiai fontosságú folyón. A katonai sikerek nyomán 1796 tavaszán az észak-itáliai fejedelemségekben és kapcsolt területeiken a helyi kollaboráns köztársasági elemek közreműködésével franciabarát csoportok kerültek hatalomra, amelyek 1796 őszére átfogó állami struktúrákká nőttek. Az 1796. május 10-én lezajlott lodi csata után Bonaparte kihirdette, hogy Lombardiában véget ért a feudális állami berendezkedés.

1796. november 15-én Bonaparte proklamációt adott ki Milánóban, amelyben bejelentette a Francia Köztársaság testvérállamának, a Transzpadániai Köztársaságnak megalakítását, a megszállt Milánói Hercegség (azaz Lombardia) és a Mantovai Hercegség területén, a Pó folyó északi (bal) partján. December 27-én Reggio nell’Emiliában kikiáltották Transzpadánia „ikertestvérét”, a Ciszpadániai Köztársaságot, amelyet a Pó folyó déli (jobb) partján fekvő Modena és Reggio Hercegségek, valamint Bologna és Ferrara alkottak. A két állam közötti összeköttetést a Wurmser tábornagy osztrák csapatai által erősen tartott Mantova erődje zárta le, amely csak 1797. február 17-én adta meg magát. Az erőd elestével szabaddá vált a kapcsolat a két testvérköztársaság között. Bologna és Ferrara még ugyanebben a hónapban levált a Ciszpadániai Köztársaságról, és csatlakozott a szomszédos Transzpadániai Köztársasághoz.

Az újonnan csatlakozott területek annyira megnövelték az állam kiterjedését, hogy a francia Direktórium 1797. június 29-én dekrétumot adott ki, amelyben megszüntette a Transzpadániai Köztársaságot, helyén létrehozta az új Ciszalpin Köztársaságot. A tábornok rövidesen a Ciszpadániai Köztársaság maradékát is feloszlatta, tagállamait a Direktórium rendelete 1797. július 9-én szintén a Ciszalpin Köztársaságba olvasztotta.

Az állam neveSzerkesztés

Az állam neve kb. a „Pó folyón túli Köztársaság”nak fordítható. A latin trans szóból (jelentése valamin túl eső rész), és a Pó folyó latin nevéből (Padus) képezték. A kifejezés a Pó folyóra Itália felől tekintő szemléletet tükrözi. (Testvérállamának, a Ciszpadániai Köztársaságnak neve hasonló logikával a „Pó folyón inneni Köztársaságot” jelenti. Az ókorban Augustus Caesar ezt a területet Gallia Transpadana névvel illette. A Római Birodalom bukása után ez a név feledésbe merült. A francia megszállók az antik Itália régióneveit vették elő, hogy elfedjék a nyílt francia expanzionizmust. Transzpadánia és Ciszpadánia fogalmának újjáélesztése egyfajta itáliai nemzeti összetartozást is sugallt, e földrajzi fogalmak jelszóként való használata kihívást jelentett a feudális itáliai fejedelemségek uralkodó családjaival szemben, akik hatalmukat még a középkorban, a francia forradalom előtti századokban szerezték. A Padánia kifejezés (a Pó folyó völgye, vidéke) a modern Olaszországban a regionalizmust valló pártok politikai retorikájába is bevonult.

ZászlajaSzerkesztés

1796. augusztus 19-én a milánói városi milíciákat Nemzeti Gárdává alakították, akik számára új, zöld–fehér–piros egyenruhát terveztek. A korban szokásos gyakorlatot követve ezek a színek kerültek az egységek hadilobogóira is. Az új zászlók 1796. október 9-én jelentek meg először. Bonaparte tábornok egy október 11-én írt levelében a zöld–fehér–piros színeket az új köztársaság nemzeti színeinek nyilvánította. November 6-tól a csapatzászlókat ünnepélyesen átadták az egységeknek.

Későbbi fejleményekSzerkesztés

A Transzpadániai Köztársaság utódállamát, a Ciszalpin Köztársaságot Bonaparte 1802-ben Itáliai Köztársasággá, majd 1805-ben (már Napóleon császárként) Itáliai Királysággá alakította, amely a napóleoni háborúk végéig, 1814-ig állt fenn. A bécsi kongresszus határozata értelmében az észak-itáliai osztrák birtokokat 1815-ben a Lombard–Velencei Királyságba olvasztották.

A Wikimédia Commons tartalmaz Transzpadániai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés