USATC S100 sorozat
Az United States Army Transportation Corps (USATC) S100 osztály egy 0-6-0 gőzmozdony, amelyet a második világháború idején Európában és Észak-Afrikában történő váltásra (tolatásra) terveztek. Többet később Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország, Görögország, Olaszország, Jugoszlávia, Palesztina, Irak, Irán, Hollandia, Izrael és Kína vasútvonalain használtak.
| USATC S100 sorozat | |
.JPG) | |
| GWR 1500 sorozat JŽ 62 sorozat PKP TKh sorozat SNCF 030TU sorozat SR USA sorozat | |
| Pályaszám | |
| 1252–1316, 1387–1436, 1927–2001, 4313–4341, 4372–4401, 5000–5060, 6000–6023, 6080–6103, 6160–6183 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó |
|
| Gyártásban | 1942–1944 |
| Darabszám | 382 db |
| Sorozat | S100 |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 0-6-0 |
| Nyomtávolság | 1435 |
| Hossz | 9042 mm |
| Magasság | 3699 mm |
| Szélesség | 2743 mm |
 A Wikimédia Commons tartalmaz USATC S100 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Háborús fejlesztés és felhasználás szerkesztés
Az S100 oldalsó tankot Howard G. Hill ezredes tervezte. 1942-ben az USATC 382 S100-ast rendelt az iowai Davenport Locomotive Works-tól, a pittsburghi H. K. Porter, Inc-től és a Wilkes-Barre-i Vulcan Iron Works-tól. 1943-ban Nagy-Britanniába szállították őket, ahol 1944-ig tárolták őket. A D-Day után a kontinentális Európába szállították őket.
Használata a második világháború után szerkesztés
A második világháború után az SNCF 77 S100-at vásárolt, és 030TU osztályúnak nevezte el őket. A Jugoszláv Államvasutak sok S100-ast vásárolt, és 62-es osztályba sorolta őket. Az 1950-es években a JŽ további példákat állított össze, így a 62-es osztály száma 129-re nőtt. A görögországi Görög Államvasutak 20 S100-ast vásárolt és Δ-alphaα osztálynak nevezte el őket. ). Az ausztriai Österreichische Bundesbahnen 10-et szerzett, és 989-es osztályba sorolta őket. Az olasz Ferrovie dello Stato négyet vásárolt, és 831-es osztályba sorolta őket.
Az Oranje-Nassau Mijnen, egy holland szénbányászati vállalat megvásárolt két S100-ast (USATC 4389 és 1948), és ON-26-ra (Davenport 2533), illetve ON-27-re (Davenport 2513) sorszámozta. Az ON-26 túlélte a roncstelepet, és eladták a Stoomtrein Goes-Borsele múzeumvasútnak.
A Southern Railway (Egyesült Királyság) 15 S100-ast vásárolt (14-et üzemi használatra, egyet pedig pótalkatrészekre), és USA osztályúnak nevezte el őket. Más S100-asokat a National Coal Board, a Longmoor Military Railway, az Austin Motor Company és mások a brit ipari használatba vettek.
Kína körülbelül 20 S100-at vásárolt, XK2 osztályba sorolva őket. 1946-ban az Egyiptomi Államvasutak nyolc darabot vásárolt, és 1151–1158-ra számozta őket. Az Egyesült Királyság hadügyminisztériuma hatot kölcsönadott a Palesztina Vasútnak. 1946-ban a PR ebből kettőt vásárolt, és mindkettő 1948-ban bekerült az Izraeli Vasutak állományába.
Az Iraki Államvasutak ötöt vásároltak, osztályú SA-nak nevezték el, és 1211–1215 flottaszámot adtak nekik. Mind az öt Davenportban épített példa volt. Legalább kettő még szolgálatban volt 1967 márciusában: 1211 Baszrában és 1214 állomáspilótaként Bagdad nyugati részén.
A háború utáni tervezés hatása szerkesztés
Számos európai vasút az S100 alapján készített terveket. A JŽ úgy bővítette a 62-es osztályát, hogy több hasonló példányt rendelt a horvátországi Slavonski Brod-i Đuro Đakovićtól (gyár). Ezek kisebb részletekben különböztek egymástól, elsősorban a lemezkeretek használata a rúdkeretek helyett, ami magasabb kazánemelkedést eredményezett. Ez a gőzcsöveknek vállat ad ahelyett, hogy egyenesek lennének, és kisebb kupolákra van szükség laposabb tetejű, hogy illeszkedjenek a JŽ rakodási szelvényéhez.
A brit Great Western Railway (GWR) sok S100-ast használt Dél-Walesben a második világháború alatt. A GWR 1500 sorozatot részben az S100 ihlette a külső hengerek és a rövid tengelytáv használatával.
Folyamatos kereskedelmi használat szerkesztés
Néhány korábbi JŽ 62 továbbra is kereskedelmi szolgálatban áll, több mint 65 évvel megépítésük után. Legalább ketten váltóként (tolatóként) dolgoznak az ArcelorMittal acélgyárban, Zenicában, Bosznia-Hercegovinában.
Megőrzés szerkesztés
Több mint 100 S100 maradt fenn: megőrizve, tárolva vagy elhagyatva. A legtöbb Európában vagy Észak-Amerikában található, de van kettő Kínában és egy Egyiptomban is. A 62-es projektnek van egy online adatbázisa róluk.
A Wisconsin állambeli Baraboo magántulajdonosai jelenleg az S100 #5002 helyreállítását végzik. Az 5002-es számot a philadelphiai Naval Yards-hoz használták, majd később eladták a pennsylvaniai EJ Lavino Companynak, majd a Kentucky Railroad Museumnak.
2006-ban vásároltak egyet konzerválás céljából a közép-boszniai acélműtől, és Nagy-Britanniába küldték.
Források szerkesztés
- Cotterell, Paul. The Railways of Palestine and Israel. Tourret Publishing (1984). ISBN 0-905878-04-3
- Hughes, Hugh. Middle East Railways. Continental Railway Circle (1981). ISBN 0-9503469-7-7
- Russell, J. H.. Pictorial Record of Southern Locomotives. Haynes (Oxford Publishing) (1991). ISBN 0-86093-443-8
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben az USATC Class S100 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
