Főmenü megnyitása

Ullein-Reviczky Antal

politikus, diplomata, pedagógus

Ullein-Reviczky Antal (Sopron, 1894. november 8.London, 1955. június 13.) diplomata, a nemzetközi jog egyetemi tanára.

Ullein-Reviczky Antal
Született 1894. november 8.
Sopron
Elhunyt 1955. június 13. (60 évesen)
London
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus,
diplomata,
egyetemi tanár

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Ifjúkora és tanulmányaiSzerkesztés

Ullein Antal 1894. november 8-án született Sopronban. (A Reviczky nevet – édesanyja tiszteletére – 1934-ben vette fel.) Apai nagyapja és édesapja lakóházak, középületek és iskolák építőmestereként szereztek elismerést.[1] Antal a bencések Szent Asztrik Katolikus Főgimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait a bécsi Konzuli Akadémián, majd Debrecenben, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta. Itt avatták doktorrá 1927-ben.[2] Öt nyelven tanult meg magas szinten beszélni.[3]

Tudományos munkásságaSzerkesztés

A nemzetközi jog témájában számos tanulmányt publikált és előadást tartott. Legfontosabb műve A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természetét tárgyalja. 1933-ban magántanár, 1941-ben címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett Debrecenben.[2]

Diplomáciai és politikai karrierjeSzerkesztés

1919-ben a bécsi magyar követségen kezdett dolgozni. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában.

1923-ban a párizsi követségre került. 1929-ben áthelyezték Törökországba, ahol 1932-től az isztambuli misszió konzuli osztályát vezette.[4] (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lovice Louisa Grace-szel, Cyril James Cumberbatch angol konzul lányával.) 1935-től 1938-ig zágrábi konzul volt.[5]

1938-ban – Csáky István hivatalba lépése után – a Külügyminisztérium összevont sajtó- és kulturális osztályának vezetője lett. 1941 áprilisában, Bárdossy László miniszterelnöki kinevezését követően egybeolvasztották a miniszterelnökségi és a külügyi sajtóirányítói posztokat. Ettől kezdve addig példátlan hatalom koncentrálódott Ullein-Reviczky kezében. A legfőbb döntéshozók bizalmasaként szervezte a kormánypropagandát, és – Vásárhelyi Miklós megfogalmazása szerint – „szuperfőszerkesztőként” őrködött a lapok tartalma felett.

A németek melletti egyoldalú elkötelezettséget kezdettől fogva ellenezte.[6] 1941-ben nem volt hajlandó betiltani az angolszász orientációjú Magyar Nemzetet. Amikor a magyar diplomáciát miniszterelnökként is irányító Bárdossy lemondott, Ullein-Reviczky esetleges külügyminiszteri kinevezésének hírére Ernst von Weizsäcker német külügyi államtitkár határozott ellenérzését fejezte ki Sztójay Döme berlini követnek.[7] Hitler állítólag Horthy Miklós 1943. áprilisi németországi látogatásakor a magyar kormány „rossz szellemének” nevezte.[6]

1943 szeptemberében stockholmi követté nevezték ki. Részt vett a különbéke-tárgyalások előkészítésében. Magyarország német megszállása után a svéd távirati irodának adott nyilatkozatában törvénytelennek minősítette az újonnan megalakult Sztójay-kormányt, és kijelentette, ő továbbra is „a független Magyarország utolsó legális kormányát” képviseli. 1944. március 25-én követi megbízatása alól felmentették, és állampolgárságától megfosztották.[8]

EmigrációbanSzerkesztés

Stockholmból előbb Isztambulba, anyósához költözött családjával. Innen Genfbe, majd – a francia kormány meghvására – Párizsba, végül Londonba vezetett az útja.[3] 1950 júniusától a Magyar Nemzeti Bizottmány londoni képviselője volt, később a Menekült Egyetemi Oktatók Szövetségének elnökévé választották.

Londonban hunyt el 1955. június 13-án.[9]

EmlékezeteSzerkesztés

Szülővárosában emléktáblát avattak tiszteletére 2001 decemberében.[1] Nevét viseli egy leánya által létrehozott alapítvány.

MűveiSzerkesztés

Idegen nyelvenSzerkesztés

  • La nature juridique des clauses territoriales du Traité de Trianon (A. Pedone, Paris, 1929, 1936)
  • Guerre allemande, paix russe. Le drame hongrois (Editions de la Baconnière, Neuchâtel, 1947)

MagyarulSzerkesztés

  • A trianoni szerződés területi rendelkezéseinek jogi természete (Pécsi M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem Kisebbségi Intézete, Pécs, 1943)
  • Német háború –orosz béke. Magyarország drámája; szerk. Antal László, jegyz. Romsics Ignác, ford. Szabolcs Katalin, levéltári dokumentumgyűjt. Gulyás Zsuzsa; Európa–História, Bp., 1993 (Extra Hungariam)
  • Német háború – orosz béke. Magyarország drámája (Európa, Budapest, 1993)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Ullein-Reviczky Antal emléktábla avatás[halott link]
  2. a b Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 304. o.
  3. a b Varga Mária: „Apám álmát folytatom”. Kensingtonból Kelecsényre költözik Ullein-Reviczky Lovice Mária Magyar Nemzet, 2001. augusztus 11.
  4. Pritz Pál: A külügyi szolgálat története (1936–1941). In uő: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1995. 94. o.
  5. Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 304–305. o.
  6. a b Vásárhelyi Miklós: Sajtócenzúra (1939–1944). [2007. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 21.)
  7. A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933–1944. Összeáll.: Ránki György – Pamlényi Ervin – Tilkovszky Loránt – Juhász Gyula. Kossuth, Budapest, 1968. 620–621., 651–652. o.
  8. Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája Európa, Budapest, 1993. 178–181. o.
  9. Ullein-Reviczky Antal pályafutása. In Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. Magyarország drámája. Európa, Budapest, 1993. 305–306. o.

IrodalomSzerkesztés