VI. Erik dán király

Dánia királya
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 17.

VI. Erik vagy Erik Eriksson (1274[2]1319. november 13.[3]) Dánia királya 1286-tól haláláig. Uralkodása[4] alatt kiéleződött az egyház és a monarchia közti ellentét, amely nagyapja, I. Kristóf alatt keletkezett;[2] dicstelen háborúkat folytatott Svédországgal és a Hanza szövetséggel is.[4]

VI. Erik
Erik királyi pecsétje
Erik királyi pecsétje

Dánia királya
Uralkodási ideje
1286 1319
ElődjeV. Erik
UtódjaII. Kristóf
Életrajzi adatok
UralkodóházEstridsson-ház
Született1274
Jelling
Elhunyt1319. november 13. (45 évesen)
Roskilde[1]
NyughelyeSt. Bendt's Church
ÉdesapjaV. Erik
ÉdesanyjaBrandenburgi Ágnes
Testvére(i)
HázastársaIngeborg Magnusdotter of Sweden
Gyermekei
  • Valdemar Eriksson
  • Erik Eriksson
  • Magnus Eriksson
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Erik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

V. Erik dán király fiaként született. Uralkodása elején Waldemár schlezwigi herceg gyámkodott felette.[4] Uralmával hamarosan szembeszegült a főnemesek egy csoportja, akiket a király azzal vádolt – valószínűleg alaptalanul –, hogy részt vettek édesapja meggyilkolásában.[2] A főnemeseket 1287-ben törvényen kívül helyezték, de segítséget kaptak a norvég királytól, majd csatlakoztak Valdemárhoz, Schleswig grófjához és Jens Grandhoz, az új érsekhez.[2] Támadást intéztek a dán tengerpart ellen.[2] Erik legyőzte Valdemárt, és 1295-ben egyezségre jutott Norvégiával, Granddal azonban folytatta az ellenségeskedést, sőt börtönbe záratta, amire válaszul 1297-ben a pápa kiközösítette a királyt,[2] országát pedig interdiktummal sujtotta.[4] Az uralkodó 1303-ban kiegyezett VIII. Bonifáccal, így folytatni tudta a dán hódításokat a Német-római Birodalom északi határa mentén.[2] 1304-ben I. Albert átengedte Dániának az Elba folyótól északra fekvő összes területet.[2] Uralkodása vége felé Erik elvesztette német csatlósai legtöbbjének támogatását, és csak Rostockot, valamint Rügent tartotta meg.[2] Utolsó éveit megnehezítették a Norvégiával és Svédországgal kiújult ellentétek, valamint az egyház, a parasztság és a nemesség, ezen belül öccse, Kristóf szembefordulása a királyi hatalommal.[2] Erik hadjáratainak finanszírozása csaknem csődbe vitte Dániát, és a király kénytelen volt országának nagy területeit elzálogosítani, hogy pénzhez jusson.[2] Minthogy gyermekei uralkodása alatt mind meghaltak, Erik 1319-es halálakor öccse II. Kristóf néven örökölte a trónt.

VI. Erik 1296 júniusában házasodott össze Svédországi Ingegerddel (12771319. április 5./augusztus 15.), III. Magnus svéd király leányával. 8 gyermekük született:

  • Valdemár (?1302)
  • Erik (†fiatalon)
  • Magnus (†fiatalon)
  • ismeretlen nevű fiú (élt 1318-ban)

A többi négy gyermek neve nem ismert.

  1. https://archive.today/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
  3. Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  4. a b c d Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
V. Erik
Következő uralkodó:
II. Kristóf