Valerij Pavlovics Cskalov

Valerij Cskalov (Vasziljovo ma Cskalovszk, 1904. február 2. – Moszkva, 1938. december 15.) szovjet pilóta, berepülőpilóta, távolsági repülő.

Valerij Pavlovics Cskalov
Született	1904. február 2. Vasziljovo
Elhunyt	1938. december 15. (34 évesen) Moszkva.
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	orosz
Gyermekei	Valeriâ Valerʹevna Čkalova
Foglalkozása	pilóta
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái	Orenburgi katonai repülő főiskola Borisoglebsk Higher Aviators School (–1923)
Kitüntetései	Lenin-rend (1935. május 5.) Szovjetunió Hőse (1936. július 24.) Lenin-rend (1936. július 24.) Vörös Zászló érdemrend (1937. augusztus 9.) „Húszéves a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg” jubileumi érem (1938. február)
Halál oka	baleseti halál
Sírhelye	Temető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Pavlovics Cskalov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpálya

1918-ban éhínség miatt bezárták az iskoláját. 1919-ben önkéntesként bevonult a Vörös Hadseregbe, repülőgép-szerelőként dolgozott. A polgárháború után repülőiskolába küldték, ahol repülővezetői diplomát szerzett. 1924-től a vadászrepülőknél szolgált. A tehetséges pilóta különféle manőverek bemutatásával hangsúlyozta repülővezetői képességeit. Egy alkalommal a Néva felett átívelő leningrádi hidak alatt repült át, ami dicsőséget és fogdát eredményezett. 1928-ban Brjanszkba vezényelték. Itt egy távvezeték alatt átrepülve belegabalyodott a drótokba, emiatt egy év börtönt kapott, és eltávolították a hadseregből. Különféle repülővezetői munkákkal kereste kenyerét. 1930-tól berepülőpilótaként alkalmazták. Összesen több mint 70 új típusú gépet próbált ki, a magas szintű műrepülés terén új figurákat dolgozott ki és honosított meg, köztük az emelkedő dugóhúzót és a késleltetett orsót.

1935-től lehetősége nyílt arra, hogy hosszú távú repülésekben vegyen részt. A Tupoljev tervezőiroda az ANT–25 típusú gépet külön erre az útra felkészítette és 1936. július 20-án Cskalov, Bajdukov és Beljakov elindult Kamcsatka és Szahalin felé, a repülés idejére riadókészültségbe helyezték a szovjet flottát. A gép három nap múlva célba ért. A jegesedés miatt azonban a tervezett Petropavlovszk-Kamcsatszkijig nem jutottak el, az Amur torkolatában egy szigeten kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. A bravúros teljesítmény világszerte feltűnést keltett. Augusztusban, amikor az időjárás kedvezőbbre fordult, a legénység visszafelé is megtette az utat, a moszkvai repülőtéren maga Sztálin fogadta őket. Nem sokkal később még merészebb vállalkozásba kezdtek, az Északi-sark átrepülésével akartak Amerikába jutni. Az ANT–25 1937. június 18-án szállt fel Moszkvából, és két nap múlva landolt Vancouver közelében. Az útvonalat a rossz időjárás miatt gyakorlatilag „vakon”, műszeresen repülték le. Az ANT–25 63 óra alatt 9500 kilométert tett meg addig sosem próbált útvonalon, de a távrepülési világrekordot nem sikerült megdöntenie. Az amerikaiak óriási lelkesedéssel üdvözölték Sztálin sólymait, akiket Washingtonban Roosevelt elnök is fogadott, majd július 14-én hajóval indultak haza. Útközben Londonban és Párizsban is hatalmas tömeg ünnepelte őket. Otthon tízezrek fogadták, Sztálinnak és a szovjet kormány tagjainak tett jelentést a feladat végrehajtásáról. Visszatérve berepülőpilótai munkájához, 1938. december 15-én az I–180 repülőgép prototípusával lezuhant és szörnyethalt.

Szakmai sikerek

• 1935-ben Lenin-rendet kapott,
• 1936-ban a Szovjetunió Hőse kitüntetést kapta,
• 1937-ben a Vörös Zászló érdemrendet vehette át.

Emlékezete

• Életéről: A felhők titánja címmel film készült,
• 1938–1957 között Orenburg Cskalov nevét viselte,
• egy cseresznye-fajta és számos légibázis, iskola viseli ma is nevét,
• Seattle-ben mellszobrot állítottak emlékére.

Források

• Valerij Cskalov. cseke.atw.hu. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
• Valerij Cskalov. globalicum.blog.hu. (Hozzáférés: 2011. november 27.)