Főmenü megnyitása

Varsányi Pongrác Móric Pál (Nemespann, 1828. november 14. – Nemespann, 1889. június 14.[1]) nyitrai piarista szerzetes-pap, tanár, néprajzi gyűjtő.[2]

Varsányi Pongrác Móric Pál
Született 1828. november 14.
Nemespann
Elhunyt 1889. június 14. (60 évesen)
Nemespann
Foglalkozása pedagógus

ÉleteSzerkesztés

Varsányi Ferenc és Mészárovics Franciska fia. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán végezte. Diákévei alatt Ipolyi Arnoldnak küldött folklórfeljegyzéseket,[3] melyek egy részét 2006-ban közölték, másik része valószínűleg Kálmány Lajos kéziratával együtt elveszett.[4] 1847. szeptember 22-én lépett először a piarista rendbe. Próbaévét Trencsénben kezdte, de az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek hatására a rend kénytelen volt újoncnövendékei nagy részét elbocsátani. 1849. november 22-én Trencsénben lépett újra a piarista rendbe.[5]

Próbaéve után 1850-1851-ben a privigyei elemi iskolában tanított. 1852-1853-ban Nyitrára küldték az új tanrend szerinti 8. osztály elvégzésére és érettségire. 1853. május 16-án fogadalmat tett. Ezután 1853-1854-es tanévtől a tatai elemi iskolában, a rákövetkező évtől pedig a kecskeméti gimnáziumban tanított és megkezdte teológiai tanulmányait. 1855-1856-os tanévben Kalocsán rendes hittanhallgató, ahol elvégezte a teológiát. 1856. augusztus 2-ától áldozópap lett.[6]

1856-1857-es tanévben Máramarosszigeten, majd 3 évig Sátoraljaújhelyen és 1 évig Léván tanított. 1861-1862-es tanévben ismét a privigyei elemiben, majd 1862-1863 és 1865–1867 között a Nyitrai Piarista Gimnázium,[7] közben pedig a debreceni gimnázium tanára volt. Nyitrára azért tért vissza, mivel egészsége megrendült és szülei és rokonai közelében akart lenni. Idegi betegsége a következő 3 évben elhatalmasodott rajta. Az 1866-1867-es tanévben emiatt kénytelen volt elhagyni a katedrát és hazaköltözött Nemespannra édesanyjához. Üldözési mániája teljesen hatalmába kerítette és a következő 22 évet szülőfalujában elzártan élte le.

1889 tavaszán szélhűdést kapott és testileg is leépült, majd rövidesen elhunyt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1889 Budapesti Hírlap 9/170, 7 (június 22.); Fővárosi Lapok 1889/170, 1264 (június 23.); Koltai András 1998: A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997 (Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997). Budapest, 406 szerint: Kolozsvár, 1915. február 26.
  2. Ipolyi Arnold 1854: Magyar mythologia - Néphagyomány; Sebestyén Gyula 1915: Ipolyi népmesegyűjteményéről. Ethnographia 26, 22, 23 1. jegyzet; Schram Ferenc 1973: Csaplár Benedek szegedi éveiből. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972-73/1, 195-196; Domokos Mariann - Gulyás Judit 2018 (szerk.): Az Arany család mesegyűjteménye. Budapest, 580.
  3. Kovács Ágnes 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében. Néprajzi Értesítő 38, 233.
  4. Benedek Katalin 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 32-34, 41, 205-218, 7. jegyzet.
  5. KrLT Rulla Provinciae Scholarum Piarum.
  6. 1887: A magyarországi kegyes-tanítórend névtára az 1887/8-diki tanévre. Budapest, 26, 57.
  7. Csősz Mihály Imre 1879: A kegyes tanító-rendiek Nyitrán. Nyitra, 809-810; Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 320

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar Zoltán - Varga Norbert 2018: Ortutay Gyula zoborvidéki folklórgyűjtése. Budapest, 17-18.
  • Benedek Katalin (szerk): A tengeri kisasszony. Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról (1846–1858). Budapest.
  • Piarista életrajzok - Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete a Magyar Rendtartományban 1883-1988.