Varsányi Pongrác
Varsányi Pongrác Móric Pál (Nemespann, 1828. november 14. – Nemespann, 1889. június 14.[1]) nyitrai piarista szerzetes, tanár, néprajzi gyűjtő.
| Varsányi Pongrác Móric Pál | |
| Született | 1828. november 14. Nemespann |
| Elhunyt | 1889. június 14. (60 évesen) Nemespann |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | piarista szerzetes, tanár, néprajzi gyűjtő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésVarsányi Ferenc (1802-1862) és Mészárovics Franciska (1804-1881) fia.[2] Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán végezte. Diákévei alatt Ipolyi Arnoldnak küldött folklórfeljegyzéseket,[3] melyek egy részét 2006-ban közölték, másik része valószínűleg Kálmány Lajos kéziratával együtt elveszett.[4] 1847. szeptember 22-én lépett először a piarista rendbe. Próbaévét Trencsénben kezdte, de az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek hatására a rend kénytelen volt újoncnövendékei nagy részét elbocsátani. 1849. november 22-én Trencsénben lépett újra a piarista rendbe.
Próbaéve után 1850-1852 között a privigyei piarista iskola elemi osztályaiban kezdett tanítani. 1852-ben Nyitrára küldték az új tanrend szerinti 8. osztály elvégzésére és érettségire. 1853. május 16-án fogadalmat tett. Ezután az 1853/1854-es tanévben a tatai elemi iskolában, 1854-től pedig a kecskeméti gimnáziumban tanított, és megkezdte teológiai tanulmányait. Az 1855/1856-os tanévben Kalocsán rendes hittanhallgató volt, elvégezte a teológiát, 1856. augusztus 2-án áldozópappá szentelték.[5]
Az 1856/1857-es tanévben Máramarosszigeten, majd három évig Sátoraljaújhelyen, egy évig Léván, az 1861-1862-es tanévben ismét a privigyei elemiben, 1862/1863-ban Nyitrán, 1863/1864-ben Debrecenben, végül 1864 és 1867 között ismét a Nyitrai Piarista Gimnáziumban tanított.[6]
Nyitrára azért tért vissza, mivel egészsége megrendült, és szülei, rokonai közelében akart lenni. Idegi betegsége a következő három évben elhatalmasodott rajta. Az 1866/1867-es tanévben emiatt kénytelen volt elhagyni a katedrát, és 1867 augusztusában hazaköltözött Nemespannra. 1867 decemberében még helyben temetést végzett. Édesanyja önfeláldozó ápolása dacára üldözési mániája teljesen hatalmába kerítette, és a következő 22 évet szülőfalujában elzártan élte le. 1889 tavaszán szélhűdést kapott és testileg is leépült, majd rövidesen elhunyt. Nemespannon, édesanyja és testvére mellé temette 1889. június 16-án Varga János nagycétényi helyettes plébános.[7]
Jegyzetek
szerkesztés
- ↑ 1889 Budapesti Hírlap 9/170, 7 (június 22.); Fővárosi Lapok 1889/170, 1264 (június 23.)
- ↑ Testvérei: 1824 Vilhelmina Anna Franciska, 1826-1881 Teréz Otília (Etelka), 1831 Gyula Zsigmond, 1832 Gyula Zsigmond András, 1834 Cecília Franciska.
- ↑ Kovács Ágnes 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében. Néprajzi Értesítő 38, 233.
- ↑ Benedek Katalin 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 32-34, 41, 205-218, 7. jegyzet.
- ↑ 1887: A magyarországi kegyes-tanítórend névtára az 1887/8-diki tanévre. Budapest, 26, 57.
- ↑ Csősz Mihály Imre 1879: A kegyes tanító-rendiek Nyitrán. Nyitra, 809-810; Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 320
- ↑ Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Magyar rendfőnökség új levéltára (1.1.b), Gyászjelentések.
Források
szerkesztés- Léh István SchP, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, Budapest, 1998, 406.
- Piarista életrajzok – Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete a Magyar Rendtartományban 1883–1988 [CD-ROM], Budapest, 2008
- Ipolyi Arnold, Magyar mythologia – Néphagyomány, 1854
- Sebestyén Gyula Ipolyi népmesegyűjteményéről, Ethnographia 1854: 26, 22, 23 1. jegyzet
- Schram Ferenc Csaplár Benedek szegedi éveiből, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972-73/1, 195-196.
- Domokos Mariann – Gulyás Judit (szerk.), Az Arany család mesegyűjteménye. Budapest, 2018, 580.
- Benedek Katalin (szerk): A tengeri kisasszony. Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról (1846–1858), s. a. rend. Benedek Katalin, Budapest, 2006
- Magyar Zoltán – Varga Norbert: Ortutay Gyula zoborvidéki folklórgyűjtése, Budapest, 2018, 17-18.
