Wikipédia

Vidmár Erzsébet

(1856–1944) magyar operaénekesnő (szoprán)

Vidmár Erzsébet [névváltozat: Vidmár Erzsi, Widmár Erzsébet] (Pest, 1856. október 24. – Manhattan, New York, 1944. április 29.),[3] előbb mezzoszoprán, majd koloratúrszoprán énekesnő.

Vidmár Erzsébet
Született1856. október 24.[1]
Pest[1]
Elhunyt1944. április 29. (87 évesen)[2]
New York[2]
Foglalkozásaoperaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidmár Erzsébet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja szerkesztés

Vidmár/Widmár Jakab olasz gabona-nagykereskedő és Lévay (Maresch) Katalin gyermeke, Vidmár Katalin koloratúrszoprán énekesnő húga volt.

Pályafutása szerkesztés

A Színi Tanoda elvégzése után 1877 végén Bécsben, Mathilde Marchesi(wd) világhírű mezzoszoprán énekesnőnél képezte tovább magát. Első szerződését a budapesti Népszínháznál kötötte, s először 1876 áprilisában lépett fel „A háromcsőrű kacsa” (Le Canard à trois becs, 1870) háromfelvonásos vígoperában Margit szerepében[4] Jó visszhangot kapott első színpadra lépésekor: „A háromcsőrű kacsában mutatta be ma­gát pénteken Vidmár Erzsi kisasszony, a népszínház újon szerződtetett operett-énekesnője s a színészeti tanoda pályavégzett növendéke. Osteval tengernagy nejét játszotta s midőn megjelent, a közönség tapsok­kal fogadta. Virágbokrétát is kapott buzdításul. Csi­nos alakja, iskolázott, elég erős mezzoszoprán hangja van s csak az első felvonásban látszott meg rajta, hogy kezdő. Kissé szaporán mondta el a jól betanult szöveget, bátortalan volt mozgásában, de a második és harmadik felvonásban már élénken beszélt, énekelt és mozgott. A »kotkodácsoló-dal«-ért megtapsolták, nemkülönben a »delejes párdal« után is, melyet Ká­polnaival énekelt. Első föllépése mindenesetre biztató.”[5]

Vizsgaelőadása 1876 júniusában volt a Nemzeti Színházban,[6] s később is elismerően írt róla a színikritika a további általa játszott szerepeiben.[7] Oklevelének megszerzési évét több forrás 1876-ra, más források és adatbázisok 1877-re teszik, az bizonyos, hogy 1876 második felében már a Népszínház szerződött énekese volt. Legtöbbször Charles Lecocq hősnőit alakította: „Kis doktor” (Le Pom­pon, bemutató: 1876. november 18.; Henri Chivot(wd) és Alfred Duru(wd) szövege), „Angot asszony leánya” (La Fille de Mme Angot, Louis-François Clairville(wd), Victor Koning(wd) és Paul Siraudin(wd) szövegkönyve, 1873), „Kosiki” (William Busnach(wd) és Armand Liorat(wd) szövegkönyve, 1876, Blaha Lujzával váltakozva) adta elő. Léo Delibes: „Pétaud király udvara” (La Cour du roi Pétaud, 1869). Búcsúelőadása Lecocq: „Kis menyecske” (La petite mariée, Eugène Leterrier(wd) és Albert Vanloo(wd) szövegkönyve, 1875) című operettje volt, amelynek címszereplőjét 1877. október 9-én játszotta Magyarországon.

Ezután külföldre szerződött, előbb Milánóba, Londonba, itteni sikerei után pedig 1880-ban Dél-Amerikában vállalt operaturnét, Buenos Airesben és Santa Fében aratta legnagyobb sikereit.[8]

Főbb szerepei: Gaetano Donizetti kétfelvonásos operájának Borgia Lucreziája, Verdi A trubadúrjának Leonorája, ugyancsak Verdi Rigolettójában Gilda szerepe, Charles Gounod Faustjában Margaréta szerepe stb.

Montevideoban települt le, és Carlos E. Boutonhoz ment feleségül, ekkor a színpadtól visszavonult.

Szerepei pályája kezdetén szerkesztés

  • Erkel Ferenc: Brankovics (Apród szerep), 1874/1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)[9]
  • Eugène Scribe és Casimir Delavigne, Daniel Auber zenéje, ford. Ormay Ferenc: A kőműves (Zobeide, Irma társa szerep), 1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)[10]
  • Giuseppe Verdi: A végzet hatalma, Francesco Maria Piave szövegkönyve alapján, (Curra, Leonora komornája szerep), 1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)[11]
  • Daniel Auber: A fekete dominó (Ursula szerepe), 1875, Várszínház, (még operaszakos hallgatóként)[12]
  • Szigligeti Ede: Nagyapó, zenés népszínmű 3 felvonásban. Zenéjét szerezte Doppler Károly. Népszínház.[13]
  • Charles Lecocq: Angot asszony leánya, 1876. (Angot Clairette szerepe). Népszínház.[14]
  • Charles Lecocq: A kis menyecske, 1876. Népszínház.[15]
  • Tinódi Lajos:[16] A harctéren. (Alkalmi tarkaság, melyet a színlap elméssége »eredeti tudósításnak« nevez. ... Egy szerb kisasszony, Darinka – Vidmár Erzsi – magyar dalt énekel benne), 1876. november. Népszínház.[17]
  • Charles Lecocq: A kis doktor, 1876. Népszínház. (Fioretta szerepe).[18]
  • Tinódi Lajos: A tündérhaj. Zenés bohózat. (Mariska, varróleány szerepe), 1877. Népszínház.[19]
  • Richard Genée(wd): A kapitány kisasszony. Vígopera 3 felvonásban. Eredeti cím: Der Seekadett(wd). Szövegkönyv: Zell, Friedrich[20] (1829-1895), Genée Richard (zeneszerző), Rákosi Jenő (fordító). 1877. Népszínház. (Mária Franciska, Portugália királynéja szerep) [21]
  • Léo Delibes: Pétaud király udvara. (Girandola szerepe). 1877. Népszínház.[22]
  • Charles Lecocq: Kosiki. (Soldosnéval felváltva Kosiki szerepe), 1877. Népszínház.[23]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/32/32144.htm
  2. ↑ a b https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2WPN-8XQ
  3. ↑ Familysearch honlap, New York, New York City Municipal Deaths, 1795-1949
  4. ↑ Jules Moinaux (1815–1895)(wd) (szerző), Émile Jonas (1827–1905)(wd) (zeneszerző), Latabár Endre (fordító).
  5. ↑ Fővárosi Lapok 1876. július 16. 161. szám
  6. ↑ …a színészeti tanoda vizsgáit, melynél nagy hiba Paulaitól, hogy a növendékeket csak egyes nagyobb darabok kicsiny jelenéseiben mutatta be, s így határozott véleményt tehetsé­geikről alig alkothatunk magunknak. Tóth Imre és Benedek Lajos, valamint Békési Irma a drámában, Heim Róza és Vidmár Erzsi pedig az operában vonták magukra leginkább a szép számmal egybegyűlt közönség figyelmét. Kihív­ták különben majdnem mindenik szereplőt, sőt Paulai tanár urat is. Divat-Nefelejts, 1876. június 25. 26. szám
  7. ↑ „Ugyanez alkalommal mutatta be magát Vidmár Erzsi kisasszony soubrette szerepben. A fiatal énekesnő, ki tavaly a színészeti ta­noda operai-osztályának volt tehetséges növendéke, te­hetséget és otthonosságot árult el a színpadon is. Első felléptével a »Háromcsőrü kacsá«-ban iskolázott csengő hangja, ezúttal pedig jellemző játéka szerzett számára zajos tapsokat. A fiatal énekesnő annyi gyakorlottságot, jóízű kedélyt, játékban, énekben egyenlő biztosságot ta­núsított, hogy gratulálni lehet Rákosi urnak ez aquizicióhoz.” Magyarország és a Nagyvilág, 1876. július 23. 30. szám
  8. ↑ Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona (Budapest, 1999) 402. oldal
  9. ↑ Ellenőr, 1874. május 20. 138. szám
  10. ↑ Fővárosi Lapok 1875. augusztus 26. 194. szám
  11. ↑ Pesti Napló, 1875. november 9. 256. szám
  12. ↑ Ellenőr, 1875. december 5. 336. szám
  13. ↑ Ellenőr, 1876. július 16. 194. szám
  14. ↑ Fővárosi Lapok 1876. július 25. 168. szám
  15. ↑ „A kis menyecskét Vidmár Erzsi kisasszony elég ügyesen ábrázolta s jól is éne­kelt, úgyhogy nyílt jelenetben is tapsolták, sőt a »csalogány-dal«-t meg is ismételtették.” Fővárosi Lapok 1876. szeptember 23. 218. szám
  16. ↑ Írói konzorcium, mely mögött több szerző rejtőzött, aktuális darabokat írtak a Népszínház számára. Lásd Szinyei: Magyar írók élete és munkái.
  17. ↑ Fővárosi Lapok 1876. november 5. 254. szám
  18. ↑ Fővárosi Lapok 1876. november 21. 267. szám
  19. ↑ Magyarország és a Nagyvilág, 1877. január 28. 4. szám
  20. ↑ Valódi nevén Camillo Walzel(wd)
  21. ↑ Ellenőr, 1877. január 13. 12. szám
  22. ↑ Fővárosi Lapok 1877. február 25. 45. szám
  23. ↑ Ellenőr, 1877. április 10. 98. szám

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vidmár_Erzsébet&oldid=26641247”