Vidmár Erzsébet
Vidmár Erzsébet [névváltozat: Vidmár Erzsi, Widmár Erzsébet] (Pest, 1856. október 24. – Manhattan, New York, 1944. április 29.),[3] előbb mezzoszoprán, majd koloratúrszoprán énekesnő.
Vidmár Erzsébet | |
![]() | |
Született | 1856. október 24.[1] Pest[1] |
Elhunyt | 1944. április 29. (87 évesen)[2] New York[2] |
Foglalkozása | operaénekes |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vidmár Erzsébet témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Családja
szerkesztésVidmár/Widmár Jakab olasz gabona-nagykereskedő és Lévay (Maresch) Katalin gyermeke, Vidmár Katalin koloratúrszoprán énekesnő húga volt.
Pályafutása
szerkesztésA Színi Tanoda elvégzése után 1877 végén Bécsben, Mathilde Marchesi világhírű mezzoszoprán énekesnőnél képezte tovább magát. Első szerződését a budapesti Népszínháznál kötötte, s először 1876 áprilisában lépett fel „A háromcsőrű kacsa” (Le Canard à trois becs, 1870) háromfelvonásos vígoperában Margit szerepében[4] Jó visszhangot kapott első színpadra lépésekor: „A háromcsőrű kacsában mutatta be magát pénteken Vidmár Erzsi kisasszony, a népszínház újon szerződtetett operett-énekesnője s a színészeti tanoda pályavégzett növendéke. Osteval tengernagy nejét játszotta s midőn megjelent, a közönség tapsokkal fogadta. Virágbokrétát is kapott buzdításul. Csinos alakja, iskolázott, elég erős mezzoszoprán hangja van s csak az első felvonásban látszott meg rajta, hogy kezdő. Kissé szaporán mondta el a jól betanult szöveget, bátortalan volt mozgásában, de a második és harmadik felvonásban már élénken beszélt, énekelt és mozgott. A »kotkodácsoló-dal«-ért megtapsolták, nemkülönben a »delejes párdal« után is, melyet Kápolnaival énekelt. Első föllépése mindenesetre biztató.”[5]
Vizsgaelőadása 1876 júniusában volt a Nemzeti Színházban,[6] s később is elismerően írt róla a színikritika a további általa játszott szerepeiben.[7] Oklevelének megszerzési évét több forrás 1876-ra, más források és adatbázisok 1877-re teszik, az bizonyos, hogy 1876 második felében már a Népszínház szerződött énekese volt. Legtöbbször Charles Lecocq hősnőit alakította: „Kis doktor” (Le Pompon, bemutató: 1876. november 18.; Henri Chivot és Alfred Duru szövege), „Angot asszony leánya” (La Fille de Mme Angot, Louis-François Clairville , Victor Koning és Paul Siraudin szövegkönyve, 1873), „Kosiki” (William Busnach és Armand Liorat szövegkönyve, 1876, Blaha Lujzával váltakozva) adta elő. Léo Delibes: „Pétaud király udvara” (La Cour du roi Pétaud, 1869). Búcsúelőadása Lecocq: „Kis menyecske” (La petite mariée, Eugène Leterrier és Albert Vanloo szövegkönyve, 1875) című operettje volt, amelynek címszereplőjét 1877. október 9-én játszotta Magyarországon.
Ezután külföldre szerződött, előbb Milánóba, Londonba, itteni sikerei után pedig 1880-ban Dél-Amerikában vállalt operaturnét, Buenos Airesben és Santa Fében aratta legnagyobb sikereit.[8]
Főbb szerepei: Gaetano Donizetti kétfelvonásos operájának Borgia Lucreziája, Verdi A trubadúrjának Leonorája, ugyancsak Verdi Rigolettójában Gilda szerepe, Charles Gounod Faustjában Margaréta szerepe stb.
Montevideoban települt le, és Carlos E. Boutonhoz ment feleségül, ekkor a színpadtól visszavonult.
Szerepei pályája kezdetén
szerkesztés- Erkel Ferenc: Brankovics (Apród szerep), 1874/1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)[9]
- Eugène Scribe és Casimir Delavigne, Daniel Auber zenéje, ford. Ormay Ferenc: A kőműves (Zobeide, Irma társa szerep), 1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)[10]
- Giuseppe Verdi: A végzet hatalma, Francesco Maria Piave szövegkönyve alapján, (Curra, Leonora komornája szerep), 1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)[11]
- Daniel Auber: A fekete dominó (Ursula szerepe), 1875, Várszínház, (még operaszakos hallgatóként)[12]
- Szigligeti Ede: Nagyapó, zenés népszínmű 3 felvonásban. Zenéjét szerezte Doppler Károly. Népszínház.[13]
- Charles Lecocq: Angot asszony leánya, 1876. (Angot Clairette szerepe). Népszínház.[14]
- Charles Lecocq: A kis menyecske, 1876. Népszínház.[15]
- Tinódi Lajos:[16] A harctéren. (Alkalmi tarkaság, melyet a színlap elméssége »eredeti tudósításnak« nevez. ... Egy szerb kisasszony, Darinka – Vidmár Erzsi – magyar dalt énekel benne), 1876. november. Népszínház.[17]
- Charles Lecocq: A kis doktor, 1876. Népszínház. (Fioretta szerepe).[18]
- Tinódi Lajos: A tündérhaj. Zenés bohózat. (Mariska, varróleány szerepe), 1877. Népszínház.[19]
- Richard Genée : A kapitány kisasszony. Vígopera 3 felvonásban. Eredeti cím: Der Seekadett . Szövegkönyv: Zell, Friedrich[20] (1829-1895), Genée Richard (zeneszerző), Rákosi Jenő (fordító). 1877. Népszínház. (Mária Franciska, Portugália királynéja szerep) [21]
- Léo Delibes: Pétaud király udvara. (Girandola szerepe). 1877. Népszínház.[22]
- Charles Lecocq: Kosiki. (Soldosnéval felváltva Kosiki szerepe), 1877. Népszínház.[23]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/32/32144.htm
- ↑ a b https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:2WPN-8XQ
- ↑ Familysearch honlap, New York, New York City Municipal Deaths, 1795-1949
- ↑ Jules Moinaux (1815–1895) (szerző), Émile Jonas (1827–1905) (zeneszerző), Latabár Endre (fordító).
- ↑ Fővárosi Lapok 1876. július 16. 161. szám
- ↑ …a színészeti tanoda vizsgáit, melynél nagy hiba Paulaitól, hogy a növendékeket csak egyes nagyobb darabok kicsiny jelenéseiben mutatta be, s így határozott véleményt tehetségeikről alig alkothatunk magunknak. Tóth Imre és Benedek Lajos, valamint Békési Irma a drámában, Heim Róza és Vidmár Erzsi pedig az operában vonták magukra leginkább a szép számmal egybegyűlt közönség figyelmét. Kihívták különben majdnem mindenik szereplőt, sőt Paulai tanár urat is. Divat-Nefelejts, 1876. június 25. 26. szám
- ↑ „Ugyanez alkalommal mutatta be magát Vidmár Erzsi kisasszony soubrette szerepben. A fiatal énekesnő, ki tavaly a színészeti tanoda operai-osztályának volt tehetséges növendéke, tehetséget és otthonosságot árult el a színpadon is. Első felléptével a »Háromcsőrü kacsá«-ban iskolázott csengő hangja, ezúttal pedig jellemző játéka szerzett számára zajos tapsokat. A fiatal énekesnő annyi gyakorlottságot, jóízű kedélyt, játékban, énekben egyenlő biztosságot tanúsított, hogy gratulálni lehet Rákosi urnak ez aquizicióhoz.” Magyarország és a Nagyvilág, 1876. július 23. 30. szám
- ↑ Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona (Budapest, 1999) 402. oldal
- ↑ Ellenőr, 1874. május 20. 138. szám
- ↑ Fővárosi Lapok 1875. augusztus 26. 194. szám
- ↑ Pesti Napló, 1875. november 9. 256. szám
- ↑ Ellenőr, 1875. december 5. 336. szám
- ↑ Ellenőr, 1876. július 16. 194. szám
- ↑ Fővárosi Lapok 1876. július 25. 168. szám
- ↑ „A kis menyecskét Vidmár Erzsi kisasszony elég ügyesen ábrázolta s jól is énekelt, úgyhogy nyílt jelenetben is tapsolták, sőt a »csalogány-dal«-t meg is ismételtették.” Fővárosi Lapok 1876. szeptember 23. 218. szám
- ↑ Írói konzorcium, mely mögött több szerző rejtőzött, aktuális darabokat írtak a Népszínház számára. Lásd Szinyei: Magyar írók élete és munkái.
- ↑ Fővárosi Lapok 1876. november 5. 254. szám
- ↑ Fővárosi Lapok 1876. november 21. 267. szám
- ↑ Magyarország és a Nagyvilág, 1877. január 28. 4. szám
- ↑ Valódi nevén Camillo Walzel
- ↑ Ellenőr, 1877. január 13. 12. szám
- ↑ Fővárosi Lapok 1877. február 25. 45. szám
- ↑ Ellenőr, 1877. április 10. 98. szám
Források
szerkesztés- Magyar színművészeti lexikon : A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája / szerkesztő Schöpflin Aladár. Budapest, Színészegyesület, 1929-1931. 4. kötet, 457. oldal
- Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona (Budapest, 1999) 402. oldal