Főmenü megnyitása

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1.Dunavecse, 1945. szeptember 22.) magyar etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Kalevala műfordítója.

Vikár Béla
Vikár Béla 1917-ben
Vikár Béla 1917-ben
Született 1859. április 1.
Hetes
Elhunyt 1945. szeptember 22. (86 évesen)
Dunavecse
Állampolgársága magyar
Foglalkozása etnográfus, műfordító, finnugrista, eszperantista
Sírhely Farkasréti temető[1]

A Wikimédia Commons tartalmaz Vikár Béla témájú médiaállományokat.

Élete és munkásságaSzerkesztés

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen[2] folytatott magyar nyelv és irodalom szakon 1877–1884 között, gyorsírással lejegyezte és kiadta tanárainak (Greguss Ágost, Gyulai Pál) előadásait. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól alkalmazta az országgyűlési iroda gyorsírónak, 1921-es nyugdíjazásáig itt állt alkalmazásban.

Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit.

1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számontartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Finn, francia, német, angol, grúz, észt, norvég nyelvből fordított. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája. Sokoldalú egyéniség volt, az 1910-es években bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagja (1920–1928), majd tiszteletbeli tagjaként (1928–1945) működött.

MűfordításaibólSzerkesztés

 
Vikár Béla sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/1-1-56
  • Ő készítette el a Kalevala első, a finn eredeti alapján készült fordítását (Barna Ferdinánd még részben Schiefner német átköltése alapján dolgozott), mely 1909-ben az Akadémia gondozásában,[3] majd 1935-ben La Fontaine Irodalmi Társaság díszkiadásában jelent meg.[4]
  • Jelentős műfordítói teljesítménye a grúz eposz, Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag című munkájának magyarra ültetése, amely 1917-ben jelent meg.
  • Lefordította La Fontaine összes meséjét, amelyet 1929-ben adott ki a La Fontaine Irodalmi Társaság és a Dante Kiadó.

Folyóirat-szerkesztéseiSzerkesztés

  • Élet (1892–1895)
  • Turán (1917–1918)
  • Több gyorsírási szaklapot szerkesztett (Fővárosi Gyorsíró, Gyorsírászati Lapok, Budapesti Gyorsíró).

CikkeiSzerkesztés

Társasági tagságSzerkesztés

SzármazásaSzerkesztés

Vikár Béla családfája
Vikár Béla
(Hetes, 1859. április 1. -
Dunavecse, 1945. szeptember 22.)

magyar etnográfus, műfordító,

a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kalevala műfordítója

Apja:
Vikár János
(Pápa, 1816. december 28. - )

református lelkész

Apai nagyapja:
Vikár István
(Pápa, 1787. szeptember 28. - Kutas, 1869. január 23.)

takácsmester

Apai nagyapai dédapja:
Vikár István
Apai nagyapai dédanyja:
Molnár Éva
Apai nagyanyja:
Kiss Zsófia
Apai nagyanyai dédapja:
Apai nagyanyai dédanyja:
Anyja:
Szomjú Veronika
(Lad, 1838. április 20. - Felsőmocsolád, 1922. szeptember 23.)
Anyai nagyapja:
Szomjú István
(Csajág, 1814. -
Edde, 1885.)

eddei református tanító

Anyai nagyapai dédapja:
Szomjú Sámuel

csajági jegyző

Anyai nagyapai dédanyja:
Buzás Zsófia
Anyai nagyanyja:
Both Katalin
Anyai nagyanyai dédapja:
Anyai nagyanyai dédanyja:

JegyzetekSzerkesztés

  1. 2019. szeptember 9.
  2. Vikár Béla élete, vikarkutato.hu
  3. http://real-eod.mtak.hu/4195/
  4. Hajdú Péter ezt írja a két szövegváltozatról a Helikon Kiadó 1985-ös kiadásának utószavában: „a két szöveg között jelentős változtatás nincsen, vagy alig van, s ami akad, az sem mindig előnyös, vagy pedig elhanyagolható.” Az 1935-ös kiadásban az egyes részek elején Vikár verses összefoglalói szerepelnek a korábbi próza helyett; a finn nevek átírása pedig a magyar kiejtés szerinti.
  5. Az egyesület későbbi neve: Országos Gyorsíró-Egyesület.
  6. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 558. o. ISBN 963-05-2443-0  
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2256. o. ISBN 963-05-6807-1  

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés