Vita:Vörösterror

Ez a szócikk témája miatt az Oroszország-műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Oroszországgal kapcsolatos szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Untitled

Ez egy dolgozatnak tűnik. Szócikknek meg nem tűnik. Elfogultnak tűnik nagyon. Rosszul tördeltnek (sorközepi elválasztások tömege), formázatlannak tűnik. Kell nekünk ez a rosszul tördelt dolgozat ilyen formában? Vagy az amúgy szükséges és eléggé hiányzó témáról valaki ír egy normális cikket? Mert ebből nem tudom, mennyi használható (főleg, hogy nincs semmi forrás megadva hozzá!) Iller ^vitalap 2006. december 20., 16:52 (CET)

Nem tudom, hogy milyen hivatkozások hiányoznak: Dr. Váry Albert könyve ma is kapható, FED fényképezőgép még bizományiban kapható, Dzerzsinszkij szobor ma is látható Moszkvában. Tormay, Kozma, Marsckalkó könyvei hozzáférhetők, Hollós Ervin-Lajtai Vera könyv szintén elérhető. Milyen adat kétséges?

Továbbra is van gond a cikkel: az utolsó bekezdés, amit fejezetcímmel leválasztottam a többitől. Kik kezdték mikor és miért ezt használni? Ha én erre használom, akkor az is bekerülhet a cikkbe? Szóval ezt alá kéne támasztani. Iller ^vitalap 2006. december 21., 10:55 (CET)

Igazad van, mindjárt utánanézek. De ne mond nekem, hogy nem hívják széles körben vörösterrornak pl. a Tanácsköztársaságot, holott eredetileg nem arra utal. --prinzdani 2006. december 23., 21:56 (CET)

Milyen adat kétséges?

Egyik adat sem kétséges. Az adatok közti teret kitöltő maszat lexikoncikk volta kétséges.--Évembere Godson ^fóruma 2006. december 21., 11:16 (CET)

Az eredet viszont egyáltalán nem kétséges: a magyar változat zömmel az angol nyelvű Wikipedia két és fél év alatt leginkább anonim szerkesztésekből összeverbuválódott szócikkére támaszkodik.--Évembere Godson ^fóruma 2006. december 21., 11:56 (CET)

User:81.182.57.179 törölt bővítése

Az súlyos tévedés, hogy a vörösterrort valamilyen gyilkosság ellenlépéseként vezették be, tessék Szamuely Gyórben elhangzott beszédét elolvasni: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát…!”

Én tettem ide: --Villanueva 2006. december 21., 16:53 (CET)

Az SN minek szól most?

Most minek szól még az SN? Ha semminek vagy nem indokoljátok meg, le is lehet venni :-) --prinzdani 2006. december 24., 10:05 (CET)

Tegyük be, hogy kik és miért és mióta használják másra a kifejezést, mint ami, és akkor alátámasztott, "semleges" lesz a cikk, mert így meg abszolút nem egyértelmű. Iller ^vitalap 2006. december 24., 10:10 (CET)

A bevezetőből kivágott rész

Olvasmányos, de nem lexikoncikk bevezető részébe való szöveg, de egyes részei, adatai talán használhatóak.

„	És most következzen egy kiegészítés: Vörösterror, más írásmód szerint vörös terror alatt a kommunista, vagy szélsőbaloldali, azaz magukat a vörös csillag, vörös zászló (innen a név!) valamilyen formájával azonosító hatalmi csoportok által végrehajtott, a lakosságot megfélemlíteni hivatott cselekedeteit értjük. Ennek enyhébb formája a személyes javaktól való megfosztás, rablás, súlyosabb esetben testi erőszak, verés, kínzás, csonkítás, legsúlyosabb esetben megölés. A Nagy Francia Forradalmat nem számítva, Európában vörösterrorról először az 1917-es oroszországi bolsevik hatalomátvétel kapcsán beszélhetünk, amikor a hatalomra került Lenin vezette bolsevik párt gyilkos vadászatot indított a hatalmával tevőlegesen egyet nem értők ellen, de azok ellen is, akiket a lenini ideológia az új hatalom ellenségeinek mondott ki, függetlenül attól, hogy azok cselekedtek-e ellene, vagy sem. Ilyen ellenségnek lettek kikiáltva a módosabb emberek, értelmiségiek, hivatásos katonák, arisztokraták, egyházi személyek novíciáktól a legmagasabb egyházi méltóságokig. De ellenségnek lettek kikiáltva hagyományos szervezetek, kezdve az egyházzal, egyházi és világi rendekkel, egyletekkel és a sor még hosszan folytatható. Addig, amíg a később megjelenő németországi nemzetiszocializmus népcsoporthoz való tartozás alapján jelölte ki a neki nem tetsző, likvidálásra szánt egyéneket, addig a bolsevizmus által bevezetett vörösterror származási, vagyoni, illetve spirituális alapon jelölte ki ellenfeleit, melyeket nagyságrendekkel nagyobb számban és kegyetlenebb eszközökkel pusztított, gyilkolt, mint későbbi eszmetársa. Már az oroszországi bolsevik hatalomátvétel kezdeti szakaszában létrejött a lakosság megfélemlítését szolgáló erőszakszervezet, a CSEKA, mely számos név alatt (GPU, NKVD, KGB, stb.) szinte a Szovjetunió széteséséig működött, s ki tudja, azóta mi lett vele. Ezen a semmilyen gaztettől vissza nem riadó szervezet létrehozója a lengyel Felix Edmondovics Dzerzsinszkij volt, akinek kétes dicsőségét nem csak a sok százezer megnyomorított és megölt áldozat, a hírhedt moszkvai belügyminisztérium épülete előtt, a róla elnevezett téren, álló hatalmas egészalakos szobra hirdeti, de az egykori kedvelt szovjet fényképezőgép, a FED is, melynek nevét a nagy hóhér nevének kezdőbetűiből állították össze. Halála után a vezetői poszton számos követője akadt, mint Genrich Jagoda, Nyikolaj Jezsov, majd Lavrentyij Berija, s a sor itt is rendkívül hosszú. A vörösterrort szovjet hazájából az első világháború orosz frontján fogságba esett, s ott kommunistává átnevelt magyar katonák hozták haza 1918 őszén, s tették felejthetetlenné az akkori magyar társadalom minden rendű és rangú tagja számára. Első jelentősebb cselekedetük Magyarország kétszeres miniszterelnökének gróf Tisza Istvánnak a megölése volt 1918. október 31-én. De ezt a gyilkosságot még alkalmi csoport hajtotta végre, a terrorista szervezetet később hozták létre Szamuely Tibor és László, Korvin (Klein) Ottó, Pogány József és mások vezetése alatt. Terrorakcióik, rémtetteik mindenkit rémületben tartottak, s nem véletlenül. Működésük egyik legjobban dokumentált összefoglalóját az 1922-ben Dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes által kiadott, és ma reprintben ismét kapható könyv, a „Vörös uralom áldozatai Magyarországon” foglalja össze. A jogászi precizitással, hivatalos dokumentumok alapján összeállított könyv 590 áldozat nevét, halála helyét, idejét és módját, valamint a gyilkosság elrendelőinek és végrehajtóinak neveit, s utóéletüket írja le. Ugyanezt a borzalmas 133 napot regényes formában dolgozza fel Tormay Cecil, Kozma Miklós, Marschalkó Lajos és még sokan mások. Hogy ezek a sorozatban és vadállati kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok nem a véletlen művei, vagy valakik személyes túlkapásai voltak, szolgáljon bizonyítékul Szamuely Tibor 1919. április 20-án, Húsvét vasárnapján Győrben elhangzott beszédének, sokak által idézett részlete, mely mai szóval programbeszédnek is felfogható: „A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát…!” Hogy Szamuely mennyire nem a „levegőbe beszélt”, mutatja, hogy az akkor kb. 5000 lelket számláló Dunapatajon Szamuely „terroristái”, ahogy legényeit akkor hívták, 64 személyt mészároltak le. Írások maradtak fenn arról, hogy az akasztás enyhe bánásmódnak számított. Az áldozatokat halálra szurkálták, megvakították, csonkolták, legtöbbször a hozzátartozók, férjek, feleségek, szülők és gyermekek szeme láttára. Volt eset, amikor a férj akasztásánál a feleséget kényszeritették a sámli kirúgására. Fentiek miatt nem lehet csodálkozni, hogy a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-i összeomlása után, mondhatni azonnal, spontán módon, megindult a retorzió: a fehérterror. Az emberek igazságérzete úgy diktálta, hogy meg kell megbüntetni, sok esetben ítélet nélkül meg kell ölni azokat, akik felelősei, vagy közreműködői voltak a korábbi gyilkosságoknak. Ennek a népharagnak az élére álltak helyenként a fegyverviselt emberekből, katonákból álló, úgymond tiszti különítmények, melyek tevékenységét abban a hatalmi vákuumban senki nem kezdeményezte, senki nem koordinálta, s melyek leállítását csak a megszilárdult legitim hatalom – már Horthy Miklós kormányzóvá választása után – volt képes. És itt ki kell térni a fehérterror áldozatainak számára. Erről, ahogy a vörösterror áldozatairól sincs pontos kimutatás: a közszájon forgó adatok néhány száz és néhány ezer áldozatról beszélnek. Némi objektivitás reményével érdemes közreadni a jobboldalisággal alig vádolható szerzőpáros, Hollós Ervin és Lajtai Vera: „Horthy Miklós, a fehérek vezére„ című könyvének 263-ik oldalán szereplő adatot. Eszerint, és most szószerinti idézet következik: „Fényes László, aki kénytelen volt elmenekülni Magyarországról, a New Yorkban megjelenő „Az Ember” című lap 1926. november 8-i számában megírja, hogy 1923 végén a szociáldemokrata párt megbízta őt a fehérterror gyilkosságainak okmányszerű összegyűjtésével. Másfél évig dolgozott, ezalatt 626 meggyilkolt áldozat adatait gyűjtötte össze …”. Ez az adat nem sokban tér el Dr. Váry Albert által felderített 590 áldozattól, mely a vörösök lelkét terheli. És befejezésként álljon itt egy érdekes adat: az 1871-es Párizsi Kommün után Franciaországban 17.000 embert lőttek agyon a Párizsi Kommünben való részvétel miatt, s Franciaországban az a fogalom, hogy fehérterror nem használatos.	”

– Villanueva 2007. november 24., 13:17 (CET)

Ja, most látom, hogy ez egy az egyben a Jobbik.net-ről való jogsértő szöveg – Villanueva 2007. november 24., 13:24 (CET)

A "Sportcsarnoki beszéd"

Nem érdemelne meg itt is egy mondatot Grósz Károly sportcsarnoki beszéde, ahol vörös terrorral fenyegetőzött? (nem találtam meg a stilisztikai formát, bár logikailag ide való)

Duhos ^vita 2009. szeptember 22., 11:17 (CEST)

Nem vörös-, hanem fehérterrorról beszélt. – Peyerk ^vita 2009. szeptember 22., 12:38 (CEST)

Nincs hangszóró a gépemen, de valami olyat mondott, hogy: "A fehérterrorra vörösterrorral fogunk válaszolni" (egy pár hétre el is tünt a FIDESZ) (Saját visszaemlékezés) Duhos ^vita 2009. szeptember 28., 18:15 (CEST)

aszongya:

(ha nem tudunk az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben ha kell, határozottan fellépni, akkor) „...az anarchia, a káhosz (sic) és – ne legyen illúziónk – a fehérterror fog eluralkodni.”

A vörösterror nincs explicite megidézve, csak finoman sejtetve – Villanueva ^vita 2009. szeptember 28., 18:52 (CEST)

Az idő még az én memóriámat is kiezdi....

Duhos ^vita 2009. október 1., 20:26 (CEST)