Wikipédia

Vizsolyi Gusztáv

(1822–1889) politikus, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 9.

Papi Vizsolyi Gusztáv (Dunaszentgyörgy, 1822. október 10. – Budapest, 1889. február 9.) alispán, a Szabadelvű Párt harmadik elnöke, országgyűlési képviselő, cs. és kir. valóságos belső titkos tanácsos.

Vizsolyi Gusztáv
Született1822. október 10.[1]
Dunaszentgyörgy[1]
Elhunyt1889. február 9. (66 évesen)[2][3]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1887. május 25.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vizsolyi Gusztáv témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szülei, származása

szerkesztés

Apja papi Vizsolyi János[4][5] Tolna vármegyei főbíró, édesanyja nádasdi Sárközy Erzsébet voltak.[6] Testvérei, Emília Eszter (megh. 1876. június 3.)[7] és Jenő,[8] utóbbi katonai pályán helyezkedett el.

Pályafutása

szerkesztés

A gyönki református algimnázium elvégzése után Pozsonyban bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott, ügyvédi oklevelét Pesten nyerte el. 1844-től Tolna vármegye aljegyzője, majd a nemesi árvaszék elnöke volt. „Ahhoz a lelkes szabadelvű csoporthoz tartozott, melynek központja Szedresen Bezerédj István és neje voltak.”[9] 1848-ban a pincehelyi választókerület elnöke, majd 1850-től a simontornyai járás főbírája. 1851-ben Zichy László gróffal[10] európai körutat tett, akinek nővérét, Zichy Máriát feleségül is vette. A Bach-korszakban alsópélpusztai (ekkor Udvari, ma Sárszentlőrinc községhez tartozik) birtokán gazdálkodott, a politikától félrevonult.

Jelentős szerepet vitt Bartal Györggyel együtt a Tolna vármegyei Gazdasági Egyesület alapításában. 1861-ben a vármegye főjegyzőjévé választották, majd 1865-ben az alispáni székben is őt kívánták látni, melyet 1868-ban és 1871. december végén ismét egyhangú szavazás után ő nyert el.

1872. szeptember 3-tól 1884. május 19-ig négy cikluson keresztül folyamatosan a kölesdi kerület országgyűlési képviselője volt, előbb Deák-párti programmal, majd az 1875. évi fúzió után Szabadelvű pártiként. 1872-től tagja volt a kérvényi bizottságnak. Az 1874-ben, majd az 1880-ban egybehívott közigazgatási bizottságban tagként közreműködött, később a fiumei kérdés ügyében létrejött testületbe és az országos földadó-bizottságba ugyancsak beválasztották. A kataszteri kérdésben tartott ankét ülésein is bizonyságot tett képzettségéről.[11] 1884. szeptember 27-től 1887. május 25-ig a naszódi kerület képviselőjeként vett részt a parlament munkájában,[12] 1887. szeptember 28-tól az oravicabányai választókerület küldte az országgyűlésbe, s e tisztséget egészen haláláig viselte. Tagja volt a regnikoláris bizottságnak, s az országos bölcsőde bizottságnak is.[9]

1877-ben belső titkos tanácsosi címmel ruházta fel az uralkodó.[13] Más forrás szerint 1885. december 8-án terjesztették fel a minisztertanács ülésén erre a címre.[14]

A Szabadelvű Párt harmadik elnöke volt 1881. május 31. – 1889. február 9. között.

A református egyházban is sokat tevékenykedett, már 1852-ben a tolnai egyházmegye világi jegyzőjévé választották. A gyönki református algimnáziumnak Magyary-Kossa Sámuel elhunyta után, 1866-ban ő lett a főinspektora és sokat tett az iskola fejlesztéséért.[15] Gróf Lónyay Menyhért halála után ő lett az egyházkerület helyettes főgondnoka s az ő világi elnöksége alatt történt gróf Tisza Lajosnak főgondnokká megválasztatása. E tisztséget többszöri megújítása után 1887. április 13-ig viselte. Ő és családja számos alapítványt tett a tanulók megsegítésére és az iskola támogatására.

Tagja volt a „Dunántúli Közmívelődési Egyesület” nagyválasztmányának[16] és a Magyar Földhitelintézet Tolna megyei vidéki bizottmányának Alsópélen.[17]

Felesége halála után nem sokkal, 1888 végén Vizsolyi Gusztáv arcán rákos daganat keletkezett, s hiába végzett műtétet rajta Lumniczer Sándor egyetemi tanár, február 9-én kisebb javulás után elhunyt. Budapesten, a Múzeum utca 19. szám alatti lakásán a ravatala körül tartott szertartás után, melyet Szász Károly ref. püspök végzett,[18] temetése az alsópéli családi sírkertbe 1889. február 13-án történt felesége sírja mellé.[19][20]

Családja

szerkesztés

Zichi és vásonkeöi Zichy Mária grófnőt (Buda, 1833. november 9.[21] – Budapest, 1888. április 14.) 1851. november 9-én vette feleségül.[22] Gyermekeik: Ákos (1852–1927) kultuszminiszteri tisztviselő (felesége: báró Puchner Leokádia, 1860–1944); és Mária Erzsébet (Alsópél, 1854. július 10. – Budapest, 1927. április 21.), akit anyja után katolikusnak kereszteltek, csak Szilassy Aladárral kötött házasságakor tért át a református hitre. Öntudatos, társadalmi tevékenységet folytató nő volt, őt választották az 1904-ben megszervezett Nőegyletek Országos Szövetsége elnökévé, és 1920-ban ugyancsak az ő elnöklete alatt alakult meg a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetsége.[23]

Emlékezete

szerkesztés
  • Vizsolyi Gusztáv alispán mellképét halála után, 1889-ben Dőry Dénes javaslatára festtették meg Kardos Gyula festőművésszel, aki fotója alapján díszmagyarban ábrázolta.[24]
  • Alsópél római katolikus kápolnáját, amelyet Zichy László neje, Széchényi Mária[25] az 1860-as években építtetett, és amelynek Szent László a védőszentje, omladozó állapotából 2006-ban újították fel. Ma a Tolna Megyei Értéktár része. Kertjében találhatók Vizsolyi Gusztáv és családja sírja.[26]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  2. ↑ Magyar Családtörténet-kutató Egyesület
  3. ↑ a b Országos Széchényi Könyvtár
  4. ↑ (1784. szeptember 11. – 1864. március 23.) Papi Vizsolyi János a geni.com lapon
  5. ↑ Papi Vizsolyi János gyászjelentése. OSZK – Pannon Egyesített Digitális Archívum
  6. ↑ (Nagybajom, 1781. december 3. – Alsópél, /Udvari községhez tartozó puszta volt/, 1844. március 12.) geni.com
  7. ↑ Gyászjelentése. OSZK – Pannon Egyesített Archívum
  8. ↑ Papi Vizsolyi Jenő a geni.com lapon
  9. ↑ a b Nekrológ. Szekszárd Vidéke, 1889. február 14. 8. szám, címlap
  10. ↑ Zichy László (Pél, 1830. szeptember 11. – Garden-Grove, USA, 1896. február 11.) cs. kir. kamarás, 1848-ban nemzetőr őrnagy. Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban.
  11. ↑ Schmidt Anikó: A kataszteri ankét. In: Catastrum, 3. évfolyam (2016), 2. szám, 21–28. oldal
  12. ↑ „Vizsolyi Gusztáv az 1884-es parlamenti választásokon tizenkét éves képviselőség után váratlan vereséget szenvedett a kölesdi kerületben. A kortárs elemző a kudarc egyik okát abban látta, hogy Vizsolyi »már nem Tolnamegyéé, hanem az egész országé«, s emiatt csak ritkán járt haza. … befolyását csak ritkán vetette latba, ezért sokan csalódtak benne, mert nem tett értük semmit.” Euripon: Vizsolyi Gusztáv bukása. Fény- és árnyképek Tolnavármegyéből és az aula titkai. Budapest, 1884. Idézve: Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése. A Tolna megyei reformkori középbirtokos nemesség átalakulása a neoabszolutizmus és a dualizmus korában. Doktori disszertáció, Budapest, 2007. 122. és 140. oldal
  13. ↑ Pesti Hírlap, 1889. február 10. 41. szám, 5. oldal
  14. ↑ Minisztertanácsi ülések MNL online. 1889. december 8-i (29.) ülés 3. pontja.
  15. ↑ Keresztes Hajnalka: 200 éves a gyönki református gimnázium. Egyháztörténeti Szemle, 2007. 8. évf. 1. szám.. [2020. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 17.)
  16. ↑ Szekszárd Vidéke, 1891. április 23. 17. szám, 3. oldal
  17. ↑ Országos naptár, 1866. I. évfolyam. Szerk. Ökrös Bálint. Budapest, Heckenast. 159. oldal
  18. ↑ Halálhíre Szekszárd Vidéke, 1889. február 14. 8. szám, 2. oldal
  19. ↑ Vasárnapi Ujság, 1889. február 24. 118. oldal
  20. ↑ Az Alsópéli kápolna mellett találhatók: 1. Vizsolyi Gusztáv síremléke kőből, tégla alapon, kb. 2,2 m magas. 2. Gróf Zichy Mária sírja, fekete gránit fedéllel. 3. Vizsolyi Ákos (1852–1927) és felesége báró Puchner Leokádia (1860–1944) fakeresztes sírja. Balazsin Béla: Alsópél, 2004. című, 4’ 35”-es kisfilmje.
  21. ↑ Magyar Családtörténet-kutató Egyesület. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája, 1990–1999.
  22. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum, Névtér
  23. ↑ Sárai Szabó Katalin: Az egyházi „társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása.” Nők a református egyházban a 19–20. század fordulóján. Médiakutató, 2013/1. Tavasz. 41–52. oldal
  24. ↑ Lovas Csilla: Tolna vármegye hivatali arcképcsarnoka a 19. század első felétől 1945-ig. In: Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999). 413–436. oldal
  25. ↑ Széchényi Mária Júlia (Sopron, 1804. január 5. – Pest, 1863. március 26.) Magyar Családtörténet-kutató Egyesület. Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája, 1990–1999.
  26. ↑ Tolna Megyei Értéktár, Alsópéli kápolna

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés


Elődje:
Gorove István 		Utódja:
Podmaniczky Frigyes
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vizsolyi_Gusztáv&oldid=27352946”