Főmenü megnyitása

Vrlika város és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Vrlika
Vrlika látképe Prozor várával.
Vrlika látképe Prozor várával.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrlika
Jogállás város
Polgármester Ivan Ćorić
Irányítószám 21236
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség828 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság425 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vrlika (Horvátország)
Vrlika
Vrlika
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 54′ 30″, k. h. 16° 24′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 54′ 30″, k. h. 16° 24′ 00″
Vrlika weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vrlika témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Splittől légvonalban 44, közúton 70 km-re északra, Knintől légvonalban 21, közúton 32 km-re délkeletre, a Vrlikai mező szélén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút mentén fekszik. A község területét karsztmezők (északon a Cetinsko- és a Paško-, délen a valamivel nagyobb Vrličko polje) képezik, melyeket a Svilaja- és a Dinári-hegység fog közre. A térségen Dalmácia leghosszabb folyója a Cetina folyik keresztül, melynek vizét a 29 km2 területű, 65 méter mélységű Peruča-tó gyűjti össze. A Cetina egyik mellékvize a Česma Vrlika város területén ered. Védett fekvése miatt az éghajlat kellemes szubmediterrán, mely kontinentális hegyvidéki éghajlattal keveredik. Emiatt légzőszervi betegségekben szenvedők számára különösen kedvező.

A község településeiSzerkesztés

A községhez Vrlika városán kívül Garjak, Ježević, Koljane, Kosore, Maovice, Otišić, Podosoje és Vinalić települések tartoznak.

TörténeteSzerkesztés

Vrlika és környéke különösen gazdag vízfolyásokban, melyet a Cetina és mellékvizei jelentenek. A vidék számos forrása már ősidők óta ide vonzotta az embereket és hozzájárult a korai települések fejlődéséhez. Az emberi élet legrégibb nyomai ezen a területen a kőkorszakig, az i. e. 30000 körüli időkig nyúlnak vissza. A Cetina forrásvidékén, a Milaši településtől északra található a Gospodska-barlangban ebből a korból származó cseréptöredékeket és csontból faragott árt találtak.[2] Az i. e. 1900 és 1600 között itt élt cetinai kultúra népe pásztorkodásból élt és megmunkálta a rezet. A község területéről ennek a kultúrának számos emléke, erődített települések (például a Vinalić határában található Balečka gradina) és halomsírok kerültek elő. Otišić közelében egy barlangban nagyon értékes leletekre, egy bronz kardra, ékszerekre és más leletekre bukkantak.[2] A leletek alapján szakemberek arra következtetnek, hogy a térség már a bronzkorban eléggé benépesült. A késő bronzkorban élt itt az első ismert nép, az illírek egyik törzse a dalmaták, akik pásztornépek voltak és hosszú ideig sikeresen álltak ellen a római támadásoknak. A rómaiaknak csak 9-ben sikerült teljesen megszállni e területet, amelyet Dalmácia tartományhoz csatoltak. Az itt élő dalmaták idővel romanizálódtak és amint azt a számos római kori lelet is tanúsítja, átvették a római életmódot és kultúrát. A Római Birodalom gyengülésével Vrlika vidéke barbár népek uralma alá került. A szerény mennyiségű régészeti lelet a germán keleti gótok, majd a 7. századtól az avarok és a velük érkezett ószláv népek jelenlétéről tanúskodik. A mai horvátok ősei először a Cetina forrása körül telepedtek le. Keresztény hitre térítésük után itt építették fel a Sveti Spas templomot, mely a mai napig is áll, harangtornya a község legrégibb műemléke. A templomot a 14. században bővítették és ekkor kapta szögletes apszisát. Építtetője Gastika knini zsupán és felesége Nemira volt. A templom körüli temetőben mintegy 1150 sír található mintegy 700 sírkővel. Találtak itt ez 9. századi tömjén füstölőt, abból az időből amikor a horvátok őseit még frank misszionáriusok térítették.[2] A leletek alapján Vrlika már ekkor a nagyobb települések közé tartozott. A frankok érkezésekor építették a Vukovića vrilánál álló Szent Katalin kolostort.

Vrlika városát írott forrásban 1069-ben az ősi Cetinai (Cetinska) község központjaként említik először, melyhez Glavaš, Prozor, Sinj, Trilj, Stolac, Gradac, Nutjak, Tugare várai és a poljicai plébániák területe is hozzá tartozott. A mai Split-Dalmácia megye területére eső öt község (a többiek Imotska, Zminjska, Kliška és Dridska) közül ez volt a legnagyobb. A szomszédos községek felé eső peremvidékét már ekkor várak láncolata védte. Így Imota irányában állt Cacvina, délre Klissza felé Nutjak, északra Knin és Bosznia irányában pedig Glavaš. A 10. és 11. század közötti időben a község két önálló részre vált szét: a vrlikaira, mely északról Kninnel volt határos és délen a mai Dragović kolostornál a cetinaira. A Vrlika feletti hozzáférhetetlen sziklaszirtre építtette fel Hrvoje Vukčić Hrvatinić spalatói herceg a 14. század elején Prozor várát, melynek látványa ma is uralja a település látképét. A vár Hrvojának nemcsak nyári rezidenciája volt, hanem a Luxemburgi Zsigmonddal vívott harcok idején egyik legfontosabb erőssége is. A vár alatt fejlődött ki Vrlika, melynek lakossága főként a régió régi központjából Vrh Rikából költözött ide át.[2] Prozor vára ezt követően a Nepilićeké, majd a Frangepánoké lett, de ők már nem élvezhették sokáig birtoklását, mert Zsigmond király hívének, a Vitturi családnak adományozta. 1425-től a megújuló török támadások egyre nagyobb veszély jelentettek a térség lakosságára. Magának Vrlikának nem volt vára és a település sem volt különösebben megerősítve. A közeli Prozor és Glavaš várain kívül csak a természetes vízfolyások védelmére szorítkozhatott. 1492-ben a török elfoglalta Vrh Rikát Sveti Spas templomával együtt. 1522-ben pedig maga Vrlika is török uralom alá került. A török közigazgatásban a település a Klisszai szandzsák egyik náhijéjének központja lett. Vrlikán dzsámi épült és jelentős muzulmán lakosság települt be a városba.[2] A település csak 1688-ban Knin velencei ostromával egy időben szabadult fel a török uralom alól. A muzulmán lakosság elmenekülését követően Boszniából és Hercegovinából érkezett új keresztény lakosság (köztük mintegy háromszáz pravoszláv család) a városba és környékére. Az 1714-ben kitört velencei-török háború során rövid időre újra török kézre került, de a háború végén 1718-ban az új határt már a Dinári-hegységnél húzták meg és ezzel végleg velencei kézen maradt.

1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Közben 1811-ben megalapították Vrlika községet, mely eleinte a knini, majd az osztrák uralom alatt a sinji járáshoz tartozott. 1867-ben megnyílt a fiúiskola, 1889-ben pedig felépült a községháza is. 1894-ben megalakult a horvát olvasókör.[2] A római katolikus plébániatemplom építése 1876-ban kezdődött és 1898-ban szentelték fel. A városnak 1857-ben 644, 1910-ben 881 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. 1942-ben az olasz erők átfogó támadást indítottak a város körüli partizán csoportok ellen, mely harcok során a lakosság is sokat szenvedett. 1943-ban a partizánok égettek fel minden házat, mely horvátok tulajdonában volt. 1944 július 31-én német csapatok vonultak be Vrlikára, melyet végül novemberben foglaltak el a partizán alakulatok.[2] A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború során szerb erők foglalták el a várost, mely 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során szabadult fel. Ezután kezdődhetett el a lerombolt épületek újjáépítése. A háborúnak 19 helyi lakos esett áldozatául.[2] Lakossága 2011-ben 828 fő volt.

LakosságSzerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
644 751 733 820 904 881 877 907 681 751 927 836 1.207 1.334 959 828

NevezetességeiSzerkesztés

  • A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1876 és 1898 között épült. A helyén állt régi templomot már 1709-ben az egyházi vizitáció során említi Cupilli spliti érsek, majd az ennek helyén 1753-ban épített újabb templom is idővel tönkrement. A mai templomot 1959-ben újították meg. A délszláv háború során a szerb erők az egész belső terét lerombolták, de a háború után a hívek segítségével újjáépítették. A templom egyhajós épület, bejárata felett az oromzaton áll a kőből épített harangtorony, a harangok szintjén biforámával, legfelül pedig kőpiramissal. A szentélyben állt a márvány főoltár a Szűzanya képével karjában a gyermek Jézussal. A képet, melyet gazdagon díszített aranyozott barokk keret vett körül valószínűleg a község szülötte, Filip Grabovac atya rendelte Velencéből. A háborúban súlyos sérüléseket szenvedett kép helyett Slavko Alač festőművész új oltárképet festett. Az oltár két oldalán Szent Péter és Pál apostolok szobrai álltak, a délszláv háború idején a szerbek ezeket is súlyosan megrongálták. Petar Barišić akadémiai szobrászművész faragta őket újra. A diadalívnél Szent Antal és Szent Anna, az oldalfalnál pedig Jézus Szíve szobra állt. A templomot 1936-ban festette ki Vlado Marjanović. A háború idején megsemmisült Celestin Medovać Rózsafüzér királynője képe is. A keresztút pasztell képeit Branimir Ivandić zágrábi művész festette. A templom színes üvegablakai Ante Kunduz akadémiai festőművész munkái. A templom előtt Filip Grabovac atya emlékműve áll, aki a közeli Posodojén született. Ez is másolat, mivel az eredetit a szerbek szétverték.[5] A templom búcsúünnepét október első vasárnapján tartják.[6]
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1701-ben épült, mai formáját 1801-ben nyerte el, amikor a bejárati részhez hozzáépítették a harangtornyot és a templomot félköríves apszissal hosszabbították meg. A harangtornyot vízszintesen kőkoszorúk tagolják. Első szintjén rózsaablak, legfelül pedig biforámás és félköríves ablakok díszítik.
  • Prozor vára a 15. század elején épült. Első írásos említése 1406-ból származik, amikor Vrlikát és környékét Hrvoja spalatói herceg uralta. Falai ma is nagy magasságban állnak, emiatt Dalmácia legjelentősebb középkori várromjai közé tartozik. A szabálytalan négyszög alaprajzú vár közepén áll a várpalota, melynek keleti bejáratához rámpa és felvonóhíd vezetett. Nyugati részén volt a várnagy lakosztálya. A vár keleti oldalát egy kisebb hengeres torony védte. A lekerekített falakkal védett várkapu a nyugati oldalon volt, míg a déli oldalon a meredek sziklafal miatt csak alacsonyabb falak álltak. A vár 1715-ben a Cetina vidéke ellen intézett török támadás idején súlyosan megrongálódott. A török zsoldosok Vlika ekkor lakóit megkímélték, míg a várba menekült lakosság számára nem volt kegyelem. A falak helyreállítása 1988-ban kezdődött, majd a munka a délszláv háború idején szünetelt és csak 2006-ban folytatódott.[6]
  • A dragovići monostort valószínűleg a 15. század elején emelték. A 17. század elején a szerzetesek elhagyták és Magyarországra menekültek. 1694-ben visszatértek és az épületeket újjáépítették. A monostor új templomát a 18. században kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. A monostort a Peruča-tó vízzel való feltöltése során elárasztották és csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton új templomot építettek.[6]
  • A város délnyugati határában az erdőben található a Česma-patak forrása, melyet 1875-ben I. Ferenc József császár látogatására szépen kiépítettek. A forrás körül főfalat építettek, mely a kerek platót övez. Magához a forráshoz három oldalról kőből épített lépcsők vezetnek és a víz hat kifolyón ömlik a kiépített medencébe. 1939-től a Česmából kiépített elektromos szivattyúval biztosították a város vízszükségletét. A Česma mint a társasági élet színtere is jelentős a város életében. Ez ihlette Milan Begovićot Jakov Gotovac „Ero s onoga svijeta“ (Ero a kópé) című operája librettójának megírására. Itt áll Milan Begović emlékműve, melynek színpadán minden nyáron előadják Gotovac operáját.[6]
  • A Szent Péter és Pál templom a vrlikai temetőben áll. Ez volt az első templom, melyet a török uralom alóli felszabadulás után építettek. Első írásos említése 1701-ból származik Több alkalommal is megújították, melyek közül az 1953-as és a délszláv háború utáni felújítás a legjelentősebbek. A templom mellett ősi temető található kereszt alakú díszes sírkövekkel, melyek motívumai közül a gazdag virágminta és a Szent György legyőzi a sárkányt a leggyakoribbak. Mind helyi mesterek munkái. A templom a horvát kulturális örökség listáján is szerepel.[6]
  • Húsvét időszakában hagyomány a településen a "Čuvari Kristova groba" (Krisztus sírjának őrzői). Ennek során nagypéntektől a feltámadásig népviseletbe öltözött férfiak állnak díszőrséget hagyományos fegyvereikkel a plébániatemplomban a szentsírnál. A húsvéti ünnepi szentmise után a templom előtt kólót járnak, ezzel is kifejezve afeletti örömüket, hogy Krisztus győzött a halál felett.

GazdaságSzerkesztés

A helyi gazdaság hagyományos alapja a mezőgazdaság, az állattartás és a kereskedelem volt. Az utóbbi időkben egyre fontosabb szerepet játszik a turizmus és vendéglátás, valamint a korszerű informatikai technológia, melyek a fenntartható fejlődés alapját képezik.

OktatásSzerkesztés

A város alapiskolája szülöttének Milan Begovićnak a nevét viseli.

KultúraSzerkesztés

  • A város népi hagyományit a KUU Milan Begović kulturális és művészeti egyesület ápolja.
  • A városnak saját népi tánca van a Vrličko kolo
  • Jellegzetes a díszes vrlikai népviselet.

SportSzerkesztés

  • HNK Vrlika labdarúgó egyesület
  • Česma sport és rekreációs központ

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Vrlika témájú médiaállományokat.