Főmenü megnyitása

Wacław Kajetan Sieroszewski (álneve: Sirko) (Wolka Kozlowska, 1858. augusztus 24.Piaseczno, 1945. április 20.) legendás életű lengyel etnográfus, író, legionárius katona és politikus.

Wacław Kajetan Sieroszewski
Wacław Sieroszewski 1935-ben
Wacław Sieroszewski 1935-ben
Élete
Született 1858. augusztus 24.
Wolka Kozlowska
Elhunyt 1945. április 20. (86 évesen)
Piaseczno
Sírhely Powązki temető
Nemzetiség lengyel lengyel
Pályafutása
Írói álneve „Sirko”
Jellemző műfaj(ok) tudományos (néprajzi, földrajzi) könyvek, regény, novella
Fontosabb művei Tizenkét év a jakutok országában
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Wacław Kajetan Sieroszewski témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesanyja korán elhunyt, apját, aki részt vett az orosz ellenes januári felkelésben, bebörtönözték. Ő titkos hazafias társaságokban vett részt, ezért kizárták a gimnáziumból, ahol a tanulmányait folytatta. Lakatosnak tanult tovább egy vasúti iskolában. 1878-ban politikai okokból bebörtönözték, mivel bekapcsolódott a munkásellenállást szervező szocialista mozgalom munkájába. 1879-ben részt vett egy zendülésben, ami után emberöléssel vádolták és halálra ítélték. Bár a vádak alól később mentesült, azonban Szibériába száműzték.

1880-ban érkezett Verhojanszkba. Még ugyanebben az évben megnősült, egy jakut lányt vett feleségül. Három évet töltött a városban. Egy kovácsműhelyben dolgozott, vadászattal és ékszerkészítéssel foglalkozott. Kétszer kísérelt meg szökést a feleségével, a második után ismét halálra ítélték. Megmenekült, de belső száműzetésre kényszerítették, és ezt követően hosszú éveken át élt a jakutokkal a vadonban.

1890-től több cikket is küldött a nomád állattenyésztők életmódjáról és vallásáról (sámánizmus) egy szibériai orosz újságnak. Néprajzi munkájának köszönhetően 1894-ben visszatérhetett Szentpétervárra, ahol 1896-ban kiadták a Tizenkét év a jakutok országában (lengyelül: Dwanaście lat w kraju Jakutów) című könyvét. Ez aranyérmet nyert az orosz Földrajzi Társaság tudományos pályázatán, és engedélyt kapott, hogy visszatérhessen Lengyelországba.

1900-ban lengyelül is megjelent a monográfiája. Ugyanebben az évben Varsóban részt vett az Adam Mickiewicz-emlékműnél rendezett tüntetésen, és ismét letartóztatták. 1903-1904 folyamán a Földrajzi Társaság segítségével újra a Távol-Keletre utazott. Járt Hokkaidón, Koreában, Kínában és Ceylonon, majd Egyiptomon keresztül tért vissza Varsóba.

Az 1905-ös orosz forradalom idején megint csak bebörtönözték, a hírhedt varsói Pawiak fogja volt. Később Galíciába ment, Krakkóban és Zakopanéban élt. 1910 és 1914 között Párizsban lakott. Közben csatlakozott a Lövész Szövetség (Związek Strzelecki) nevű illegális, félkatonai szervezethez, ami Lwówban Lengyel Légiót akart felállítani.

Az I. világháború kitörésekor, 1914-ben belépett a Légióba, de 1915 decemberében az egészségi állapota és az életkora miatt leszerelték. 1918-ban a balközépnek számító, rövid életű Nemzeti Függetlenségi Párt vezetője, majd a szocialista befolyás alatt álló lublini Ideiglenes Kormány információs és propaganda minisztere lett. A II. Köztársaság idején két cikluson át szenátor volt. 1927-1930 között betöltötte a Lengyel Írók Szakszervezetének elnöki tisztét, 1933-ban pedig beválasztották a Lengyel Irodalmi Akadémiába (Polska Akademia Literatury).

Számos magas kitüntetés birtokosa volt, köztük a Lengyelország Újjászületése érdemrend különböző fokozatainak.

MunkájaSzerkesztés

 
Karikatúrája 1914-ből
(K. Sichulski)

Mintegy két tucat regényt és novellás kötetet alkotott. Egyik regénye, melyet 1913-1914-ben Párizsban írt, Benyovszky Móricról (Maurycy August Beniowski) szól. Egy másik írása Józef Piłsudskiról. Számos írásában feltűnik a száműzetés, az emigráció és az utazások emléke, ezek szereplői szamurájok, kínaiak, koreaiak és szibériaiak, például jukagirok.

Az 1930-as években filmforgatókönyveket is írt, és tiszteletbeli tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[1]

Néprajzi művei főleg a Távol-Kelettel, a jakutokkal, az ainukkal, a koreaiakkal és más népekkel voltak kapcsolatosak. Tudományos nézőpontja igen eredeti volt, mivel nem bennszülöttnek tekintette a megfigyelt embereket, hanem barátként és családtagként nézett rájuk. Ez lehetővé tette, hogy igazán mély ismereteket szerezzen róluk.

A II. világháború alatt Varsóban élt, nem sokkal a háború után hunyt el egy Varsó közeli településen. Sírjára a „regényíró” szöveget írták.

MagyarulSzerkesztés

  • A táncosnő szerelme. Koreai regény; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Bp., 1910 k.
  • Sieroszewski Vencelː Pilsudski József; Toldi, Bp., 1921

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wacław Sieroszewski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.