Wikipédia:Téka/Hadtudomány/Szárazföldi erők alportál/Szócikkek
A listát a baloldali oszlop hivatkozásaival lehet szerkeszteni, az eredmények a jobboldali oszlopban jelennek meg, nagyjából olyan szélességben, mint a portálon. A portáldoboz nem szereti, ha egy kép lefele túlnyúlik, a doboz attól nem lesz nagyobb, ezért legalább arról győződj meg, hogy a képek nem túl magasak.
- /Számláló - itt adhatod meg, hogy hány szócikk van a szócikktékában. Ha a lenti listát bővíted, akkor ezt a számot is változtasd meg!
- Jelenlegi állása: 7
Szócikkek
A Somua S35 francia harckocsi, melyet a második világháború alatt használtak. 1936-tól 1940-ig gyártották. A páncélozott lovassági hadosztályokat szerelték fel vele, ezért nevezik lovassági harckocsinak is. A maga idejében egy meglehetősen gyors közepes méretű harckocsi volt, kiváló páncélzattal és fegyverzettel, amelynek köszönhetően mind a francia, mind a külföldi gyártmányú vetélytársait maga mögé utasította, még a német gyártmányú Panzerkampfwagen III harckocsit is.
A Panzerkampfwagen VI, más néven Tiger (magyarul Tigris) szerepel azon helyeken, ahol nem kell megkülönböztetni a különböző típusokat. A Tiger I vagy Pz VI(...) megnevezéseket a pontosításokhoz alkalmaztuk. A magyar irodalom nagyobb része e harckocsit a magyar nevén nevezi. harckocsi minden tekintetben a második világháborús német haditechnika-fejlesztési erőfeszítések mintapéldája. A típust először 1942 augusztusában vetették be Leningrádhoz közel, a Ladoga-tó térségében.
Később szinte az összes hadszíntéren megjelent: a keleti fronton, Észak-Afrikában, Olaszországban, Normandiában, harcolt az Ardennekben és Magyarországon is a Harmadik Birodalom 1945-ös kapitulációjáig. Védettségének és tűzerejének köszönhetően neve egybeforrt a legyőzhetetlenséggel. A szövetségesek főképp nagy teljesítményű, 8,8 cm-es lövege és vastag páncélzata miatt tartottak tőle. Bár harci cselekményei máig legendásak, műszakilag megbízhatatlan és lassú volt. A szövetségesek elsődlegesen leküzdendő harckocsijává lépett elő, a jármű gyenge pontjait azonban hamar kitapasztalták. A háború végére harctéri fölénye egyre csökkent, mivel a szövetségesek egyre hatékonyabb páncéltörő ágyúkat állítottak hadrendbe, valamint a legtöbbet a levegőből küzdötték le. 1945 elején már csak igen kis példányszámban volt szolgálatban, de még Berlin utcáin is harcolt az utolsó napokban.
Az M4 Sherman a második világháború idején az Amerikai Egyesült Államokban gyártott és a szövetséges hadseregek által nagy számban használt közepes harckocsi. Nevét William Tecumseh Sherman után kapta, aki az északi szövetségi állam hadseregében szolgált mint tábornok, az amerikai polgárháború idején. A róla elnevezett harckocsi volt a II. világháború egyik legelterjedtebb és legsokoldalúbb páncélosa, amely a csendes-óceáni ütközetektől kezdve az arab-izraeli háborúkig számos fontosabb 20. századi háborúban felbukkant.
Az M1 Abrams amerikai általános (fő) harckocsi, amely az Amerikai Egyesült Államok hadseregének és Tengerészgyalogságának fő típusa. 1980-ban állították szolgálatba, három fő változatát rendszeresítették (M1, M1A1, M1A2). Névadója Creighton Abrams tábornok, aki az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke és a 37. Páncélos Ezred parancsnoka volt.
Az M1 Abrams az M60 Patton és az M48A5 típusokat váltotta le. Ennek ellenére nem vonták ki valamennyi M60A3 harckocsit azonnal, mert ez az altípus csak két évvel az Abrams megjelenése előtt, 1978-ban lépett szolgálatba.
A T–72 Ural a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott harckocsi. Sorozatgyártása 1971-ben kezdődött a Uralvagonmas vállalatnál, 1973-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. Korának egyik legerősebb fegyverzetével ellátott, tömegtámadásra kifejlesztett harckocsi, melynek több továbbfejlesztett változata létezik.
A jelentős módosításon átesett változat kapta a 172-es objektum gyári típusjelzést. 1973-ban a szükséges tesztek és csapatpróbát követően T–72 típusjelzéssel és Ural néven rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. A T-64, a T-64A számos lényegi módosítással előállított váltótípusa pedig a T–80 lett.
A 38M Toldi I a Magyar Királyi Honvédség által rendszerbe állított második világháborús, magyar gyártmányú könnyűharckocsi volt, a Toldi-harckocsicsalád első tagja. 1942-től a típust 38M Toldi A.20, illetve 38M Toldi A.40 néven tartották nyilván főfegyverzete alapján, megkülönböztetésül a Toldi II-től.
A svéd Landsverk gyár L–60 modellje (L-60 S/I kivitel ami a Strv m/38 harckocsi gyári jele) alapján készült, amelynek licencét 1938-ban vásárolta meg a MÁVAG és a Ganz gyár. Az alapmodellen csak a fegyverzetet cserélték le, hogy biztosítani tudják a lőszer-utánpótlást. Az Ausztriából kölcsönzött L-60-ast 1937. augusztus 17-én tesztelték a magyar fejlesztésű V-4-gyel együtt. Fegyverzet és védettség tekintetében a magyar modellt nem múlta felül, de mozgékonyságban igen, ezért ez a kisharckocsi is rendszerbeállításra került.
A T–34 szovjet közepes harckocsi, melyet elsősorban a második világháború idején, 1941 és 1945 között vetettek be. A második világháború egyik legsikeresebb harckocsitípusának mondható. Elismertségéhez hozzájárult több eredeti, előnyös műszaki megoldása is.
A T–34-esek egyik fontos eleme a Christie-féle futómű speciálisan átdolgozott változata lett. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest volt. A 30-as évek harckocsijait jellemzően benzinmotorok hajtották, a T–34-be ezzel szemben dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A 38 liter hengerűrtartalmú V–2 típusú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor főkonstruktőre Konsztantyin Cselpan (1899–1938) volt.
A T–34 esetében sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tűzerő, páncélvédettség – összhangját.