Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2010-10-16

A Tudakozó főoldala • Én szeretnék választ adni! •  Archívum •  Eszmecsere a válaszadó önkéntesek között• Válaszadó sablonok •  TUGYIK

Egy szótárba illő kérdésnek, a szavak értelmezésének inkább a Wikiszótárban nézz utána.
A Wikipédia Tudakozójának önkéntesei vagyunk, és enciklopédiába, lexikonba való témákban igyekszünk választ adni. Megkérünk, hogy először a Wikipédia automatizált belső keresőjével próbáld a választ megkeresni, és csak ha ott nem találtad meg, akkor kattints ide, és tedd fel nekünk a kérdésedet!

A kérdésed (nem a válasz még!) egy-két perc elmúltával a mai kérdéseket tartalmazó lap alján fog látszani.
(Ha mégsem látszana, akkor próbáld meg a lapot a böngésződben frissíteni.)
Kérünk, hogy legyél türelemmel – itt mindenki a szabad idejét fordítja arra, hogy a segítségedre legyen.
Esetleg csak holnap, holnapután akad valaki, aki válaszolni tud neked, sőt néha még később írnak be egy választ a már archivált lapra.
Ha a mai lapot később keresed, ezt írd be a keresőablakba: Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-05, vagy keresd az Archívumban.

A legutóbbi pár nap:

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-01 Négy napja

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-02 Három napja

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-03 Tegnapelőtt

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-04 Tegnap

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-05 Ma

2010. 10. 13. « 2010. 10. 14. « 2010. 10. 15. « 2010. 10. 16. » 2010. 10. 17. » 2010. 10. 18. » 2010. 10. 19.

őskor, az ember felemelkedése

Ez a kérdés még nyitott. Ha tudod a választ és a forrást is meg tudod adni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [szerkesztés] feliratra. Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Azt szeretném megtudni, hogy mi emelte ki az embert az állatvilágból?

--94.21.141.158 (vita) 2010. október 16., 09:54 (CEST)

vélemény:

A felegyenesedett járás.

Ennek köszönhető, hogy mellső végtagjai finom és bonyolult mozgásokra képes karrá-kézzé alakulhattak.

Ugyanennek köszönhető, hogy gégéje is átalakult, amely ezáltal beszédre lett alkalmas.

Ugyanennek köszönhető, hogy agya aránylag naggyá fejlődhetett.

A kéz által az ember munkavégzésre vált alkalmassá.

A beszéd által az ember - nem csak egyéni, hanem kollektív, nem közvetlenül tapasztalható - ismeretek tanulására, információk megszerzésére vált alkalmassá.

A fejlett idegrendszerű agy által pedig nemcsak ismeretei lettek jól elraktározhatók, hanem kitűnő kombinatív készsége révén elvonatkoztató képessége is kialakult. Ennek köszönhető pl. a művészetek és a tudományok kifejlődése is.

Természetesen, mindeme biológiai és társadalmi folyamatok év-százezredek, év-tízezredek óta állandó kölcsönhatásban vannak, és mindmáig tartanak.

Érdemes elolvasni Ember című szócikkünket, elmélyedve a benne elhelyezett kapcsolódó utalásokban is...

vitorla^vita 2010. október 16., 10:59 (CEST)

(Szerkesztési ütközés után)

Először is: az ember az égvilágon semmi sem emelte ki az állatvilágból. Még mindig annak a része, és az a körülmény, hogy mi mit gondolunk magunkról, ezen nem változtat. Másodszor mi az, hogy kiemelte? Miből? Mihez képest? Harmadszor pedig mindazon változásoknak, amelyek az embert emberré teszik a folyamata, ok-okozati viszonyai erősen vitatottak. Például hogy a felegyenesedés oka vagy következménye volt-e az eszközhasználatnak? A tagolt beszéd alakította-e a gégefőt, vagy a gégefő egy más okok miatt bekövetkezett módosulása vezetett a tagolt beszéd lehetőségéhez? Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs egyértelmű és széles körben elfogadott válasz. Tehát: ami kiemelte az embert az állatvilágból, az kizárólag csak a saját elképzeléséből adódik, hogy kiemelkedett onnan. Egyébként hozzátenném, hogy az ember egyetlen fizikai képessége vagy tulajdonsága sem indokol ilyesmit. És ma már tudjuk, hogy a "gondolkodás" egyes aspektusaiban sem vagyunk egyedülállók (lásd a gorillák és csimpánzok eszközhasználatát, a delfinek kommunikációját, stb) L András^pankuš→ 2010. október 16., 11:08 (CEST)

Ezenkívűl hozzá fűzném még, hogy a kérdés nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Filozófusok egész serege foglalkozott ezzel a kérdéssel. Közülük a két legkiemelkedőbb Arisztotelész és Szent Ágoston. Az előbbi az ún. politikai úton közelítette meg a kérdést. Véleménye szerint az embert az teszi különbbé az állatokkal szemben, hogy társadalomban él és törvényeknek veti alá magát. Szent Ágoston ezzel szemben a vallás szemszögéből próbálta megközelíteni a kérdést, miszerint isten teremtette az embert a saját hasonlatosságára és - szerinte - ez emeli ki az embert az állatvilágból. Ennek ellenére egyikük se tudott megnyugtató választ adni a kérdésre (legalábbis az én saját véleményem szerint). – Szabi237 ^vita 2010. október 16., 12:52 (CEST)

Más véleménye szerint sem. Évről-évre hallok valami újabb álláspontot a dologról, régészek, antropológusok, etológusok, pszichológusok, szociológusok, technikatörténészek és mások megállapításait. L Andrásnak igaza van abban, hogy az ember még sok tekintetben nincs kiemelkedve az állatvilágból, hiszen ha megnézzük az ösztönök, a biológiai működés, a társadalmi működtető elvek, alapvető magatartásjegyek sorát, látható, hogy az ember nagyon is állat. De persze azért mégiscsak van különbség, a válaszhoz először is ezeket kell megkeresni. Mi más az emberben, mint bármelyik állatban? Az eszközhasználat kicsit ilyen dolog, de arra állatoknál is nagyon zavarba ejtő példákat mutattak már kísérletek. Nemcsak a majmok használnak – és készítenek! – eszközöket, hanem például a holló is képes ilyesmire, szokatlanul intelligens állat. Ugyanígy képesek egy kitűzött cél érdekében egy műveletsort megtervezni. A kutyatartók tudják, hogy az ember társaságában nevelkedett, ezzel csiszolódott elméjű kutya milyen dolgokra képes, de láttam már mókusról is mulatságos videókat, amelyeken elképesztő kerülőutakat találnak egy elszigeteltnek hitt madáretetőben levő eleség megszerzése céljából.

Viszont tudtunkkal egyedül az ember az, aki el tudja képzelni a távolabbi jövőt. Ez a képesség már lényeges előnyt ad, veszélyek elkerülésére tesz képessé, és nem volt mindig a korai ember birtokában. Mellesleg az ember tud előre félni a haláltól és csak az ember törődik a halottaival. Azt nem tudjuk, hogy valamelyik állat nem képzel-e el természetfölötti lényeket, isteneket, de látszólag az ember az egyedüli, aki kapcsolatot próbál teremteni vele, áldozat, kiengesztelés formájában. Legyinthetnénk ezekre, pedig ezek is adhattak olyan motivációkat, amelyek bizonyos feladatok megoldására sarkalltak. Például építészeti remekművek alkotására, mondjuk, akár csak faágakból, bambuszból, mérnöki tudás gyűjtését és célszerű szerszámok készítését ösztönözve.

Fontos dolog a szemben álló hüvelykujj, amely fogásra tesz képessé, ami a változatos szerszámhasználat feltétele, de ez már a majmoknál is létezik. A társadalmi hierarchia és a közösségalkotás szintén nem kizárólag emberi képesség, de a kiszorulók, a gyengék, betegek, öregek eltartása, terhet róva a közösségre, már ritka szociális érzékenységről tanúskodik. Ám erre is vannak példák egyes állatoknál. Szóval nem is olyan egyszerű dolog különbségeket találni. Lehet, hogy tényleg nem emelkedtünk ki még az állatok közül?

Az agy biológiai fejlődése, a felületének megnövekedése szintén nagyon fontos. A csecsemő agyában a megszületésétől kezdve folyamatosan épülnek ki az idegpályák, tárolva az emlékeket, a tudást, lehetővé téve új, egyre bonyolultabb gondolatok megszületését. Ennek a mértéke szintén kiemelkedő.

A kommunikáció közel sem egyedi, de a tagolt beszéd, amely a nyelv viszonylagos gazdagságához, sokféle hasznos fogalom megnevezéséhez szükséges, már biztosan kizárólagos emberi vonás. Alkalmassá tesz a tervezésre, feladatmegosztásra, közös cselekvések összehangolására – vadászat, védekező stratégia, csak együttműködéssel elvégezhető természetátalakítás hajlék vagy szerszám tudatos készítése céljából –, cseppet sem utolsósorban a megszerzett tapasztalatok átadására, megosztására. A kutya is tanítja a kölykeit, de csak arra, amit ő tud, más kutya másféle tudását nem képes átadni.

Az írás nem lehet ide illő tényező, mert már fejlett civilizációk léteztek, amikor az írás megjelent a sumérok eszköztárában, tudomásunk szerint a világon elsőként.

Az ember tud tüzet gyújtani. Ennek a jelentősége felbecsülhetetlen. Lehet, hogy ez a legegyértelműbb válasz a kérdésre.

Az ember képes dolgok megszámlálására méghozzá a néhány darabnál nagyobb számtartományokban is. Ez szintén fontos eszköz volt a tervezésre. Megszámolhatta a felhalmozott élelmet és számolhatta a napokat, a kettő összevetése pedig biztosíthatta a szűkös élelemforrást hozó időszakok túlélését.

Összességében annyit kijelenthetünk, hogy az ember ma nem társadalmilag és pszichológiailag emelkedik ki az állatok közül, hanem elsősorban a technikai tudásával. Az elejtett állat csontjai közül egy valamilyen feladatra alkalmas darab kiválasztásától a nanotechnológiáig, a genetikai tervezésig és az építmények, gépek készítéséhez szükséges fizikai tudás megszerzéséig megszámolhatatlan lépés vezetett, ebben egyetlen állat sem tud követni bennünket.

Bőven van lehetséges válasz. Van több olyan képesség is, amelyek birtoklására nem kizárólag az ember képes, ám az tény, hogy ha az egyes dolgokra képes néhány állatfajhoz tartozunk számos dologban, azok összeadódva már teljesen egyedi lehetőségeket eredményeznek. Tehát kimondható lehet az is, hogy a felsoroltak együttes birtoklása tesz bennünket egyedivé. Az általunk – összehangolt, közösségi módon – adott válaszokból szemezgetve talán már ki lehet elégíteni a tanár kíváncsiságát. - Orion 8 ^vita 2010. október 16., 16:03 (CEST)

Lassan érdemes lesz elővenni a szócikket és áttekinteni, esetleg javítani a tartalmát. – Burumbátor ^{Speakers’ Corner} 2010. október 16., 16:10 (CEST)

Mindehhez csak egy kérdés kívánkozik ki belőlem: mindezek az „értelmi képességek” kiemelnek-e minket bárhonnan is? Filozofikus és tárgyszerű kérdés egyszerre. Az állatvilágból semmivel sem emelkedtünk ki, technikai és technológiai képességeink csak annyit tettek, hogy ebben a világban jobbak a megélhetési feltételeink és megnőtt a várható életkorunk. Mindez azonban evolúciós szempontból zsákutca. Több szempontból. Egy példa: ha lehámozzuk magunkról a „civilizációs vívmányokat”, a természetben minden egyes (más) állatfaj túlélőképessége meghaladja a mienket. Ez kiemelkedés? L András^pankuš→ 2010. október 16., 16:26 (CEST)

Well, szerintem az embernek van egy nagy előnye: hogy a túlélésben előtte járó állatot le tudja győzni és meg tudja enni. Megvannak ehhez az eszközei és tudja azokat használni is. Sőt, újabbakat tud kitalálni, illetve egyéb más módon képes az eszét használni és a gondolati eredményeit a gyakorlatban megvalósítani. Igen, kisebbet ugrunk, mint egy kenguru, de már kitaláltuk a gyalogló-futó-ugrógépet, amivel már majdnem megközelíthetjük az említett vadat. Ésszel könnyebb alkalmazkodni a megváltozot helyzetekhez, mint ösztönnel, ezt kérlek fogadd el. – Burumbátor ^{Speakers’ Corner} 2010. október 16., 16:51 (CEST)

Ez mind igaz, nem is akarok ezzel vitatkozni. Csak a „kiemelkedés” címkével vitatkozom. A „kiemelkedés” nálam azt jelenti, hogy valami különb a másiknál. Ezért kérdés: a miből? milyen szempontból? miért? L András^pankuš→ 2010. október 16., 16:56 (CEST)

Az, hogy különbek vagyunk, minimum a technológiai képességeinkkel, szerintem nem vitatható. A fejlettségünk révén minden más élőlény elpusztítására képesek vagyunk (beleértve a teljes emberiséget is). Az evolúció elméletéhez igazodva ez bennünket szupercsúcsragadozóvá avat, és a legerősebb lénynek nevezhetjük magunkat. Méghozzá fölényesen, tekintve az eszközeink hatékonyságát és változatosságát.

Érdekes adalék, hogy az élőlény fogalmának legalsó határán imbolygó képződmény, a vírus akár a teljes emberiség kipusztítására is képes lehet, ami formailag velünk azonos erejűnek és fejlettségűnek minősíthetővé teszi.

Nehezen megválaszolható kérdés, hogy a magasan fejlett technológiánk milyen lényeges eredményt hoz, mi a gyakorlati haszna. De ez már a filozófia területe, ahogy az a kérdés is, hogy mi a gyakorlati értelme annak, hogy élünk. Az, hogy az önfenntartás, az önvédelem és a szaporodás feladatai, amelyek az evolúciós elmélet alapját képezik, sokkal könnyebben teljesíthetők, mint évetízezrekkel ezelőtt, elismerhető. Az, hogy közben az "élet minősége", tehát a kíváncsiság kielégítése és a szellem egyéb szórakoztatása terén is beláthatatlan bőséget látunk, nem biztos, hogy a világ többi részének szempontjából alapvető képességünk. Végül is az ősember is kedvére szórakoztatta magát, mesékkel, játékokkal, többre nem volt igényük, mint amit tudtak ilyen téren. Mi is kiválóan meglennénk a DVD-felvevő nélkül, ha nem ismernénk, és persze ha nem akarná a gyártó kényelmetlenül kívánatossá tenni számunkra.

Viszont az a probléma nagyon is fontos, hogy a technológiánk alapvetően magasabbrendű-e. Ma egy erősebb napkitörés is képes működésképtelenné tenni olyan berendezéseket, amelyek a fenntartásunkat és önvédelmünket szolgálják. A busmannak nincs DVD-felvevője, de nem is vágyik rá. Nem igényli egy hatalmas, civilizált rendszer összehangolt működését az, hogy az élelmét beszerezze. Van pár agyagedénye, egy lándzsája, egy kése és néhány hasonló tárgya, és egyrészt nem akar ezekből többet, mert az már fölösleges lenne, másrészt neki, az ő civilizációjának ez elegendő a mindennapi élethez. A busman majdhogynem biztosan képes életben maradni a fenti eszköztárral egy olyan helyen, ahol mi csak egy hatalmas eszközarzenállal lennénk képesek életben maradni. Csak gondoljátok végig, mi mindenre lenne szükség. A busman azzal a pár eszközzel is képes gondoskodni az ivóvízről, az élelemről, az önvédelemrő, a szaporodásáról és a szórakozásáról. Nekünk ha az életfenntartó eszközeink, gyógyszereink, fegyvereink bármelyike használhatatlanná válik, nincs hátra sok időnk. Sem a sivatagban, sem a legfejlettebb nagyvárosokban. Melyik civilizáció lenne esélyesebb a fennmaradásra egy súlyos földrengést követően? Melyik képes a saját élelmének megszerzésére, ha elzárja őt valami a világ többi részétől? A "civilizált" világban már egy átlagos falu sem lenne képes rá, holott kétszáz éve még minden külső segítség nélkül képes lehetett túlélni egy óriási havazást. Persze az éghajlati katasztrófát minden civilizáció egyformán rosszul viselné, a busmanok és a japánok is a teljes kihalás közelébe jutnának.

Szóval a fejlettebb, ugyanakkor sokkal sebezhetőbb technológiánkról nehéz megállapítani, hogy magasabb fokon áll-e, mint a "primitív" civilizációé. - Orion 8 ^vita 2010. október 16., 18:04 (CEST)

Az mindenesetre minőségi ugrást jelent, amikor egy bizonyos élőlény-populáció már nem csak genetikailag örökíti át magát az újabb nemzedékekre, hanem mást is örökül hagy: mítoszokat, eszközkészítési recepteket, rítusokat, dalokat, képeket meg hasonló "kulturális" dolgokat. Ettől kezdve a fejlődés, a környezethez való alkalmazkodás dinamikája drámaian megváltozik. A csimpánzok is használnak eszközt, de ezer éve is nagyjából ugyanolyan eszközöket használtak; a csimpánzok is kommunikálnak, de ezer éve is nagyjából ugyanúgy kommunikáltak. Nekünk viszont száz éve még sejtelmünk sem volt arról, hogy olyan eszközzel, olyan módon fogunk majd a világ dolgairól beszélgetni, ahogy éppen most tesszük a Wikipédia tudakozójában. – Villanueva ^vita 2010. október 16., 20:07 (CEST)

Bocs, de ez csak az utolsó néhány tucat évszázadra igaz, sőt szorosan véve a 20. századra. Tudok olyan periódusról, amikor az ember már Homo sapiens volt, de százötvenezer évig semmit sem változott az eszközkultúra. Mindebből az következik, hogy a biológiai ember és a kulturális ember fogalma nem ugyanaz. Szóval még mindig úgy látom, hogy a „kiemelkedés” csak önámítás. Ahogy például Orion hozzászólásában látszik, mint a „legalul elhelyezkedő” vírusok említése. Mihez képest van alul? A vírusokat másodpercre pontosan ugyanakkora evolúciós távolság választja el a vírusok és az ember legközelebbi közös ősétől, mint az embert. Semmiképp nem lehet evolúciós értelemben lejjebbről, feljebbről vagy kiemelkedésről beszélni. L András^pankuš→ 2010. október 16., 20:27 (CEST)

Akkor félreértettél, én nem a technológia forradalmáról, vagy ilyesmiről akartam beszélni, az csak hab a tortán, hanem arról, amikor az emberi reprodukciónak egy új, eddig ismeretlen eszköze jelenik meg, melynek révén az egyén élete során szerzett élmények, tapasztalatok is átörökítődhetnek, nem csak a nagyon lassan módosuló genetikai információk. Ez új minőség, ami új dinamikát képes adni az alkalmazkodás folyamatának. Ez a képesség nyugodtan tekinthető kiemelkedőnek, olyannak, ami az élővilágból eddig hiányzott. – Villanueva ^vita 2010. október 17., 07:17 (CEST)

(Szerkesztési ütközés után) A vírusok szerkezeti felépítése sok nagyságrenddel primitívebb az ember szerkezeténél. Most nem azt akarom mondani, hogy az egyed szempontjából haszontalanabb, mert ahhoz valahogy definiálnunk kellene, hogy mi is az a "haszon", amihez viszonyítunk, hanem arra, hogy az ember szerveinek specializálódása, szerkezeti összetétele, a környezeti ingerekhez való igazodás képessége, a működésük bonyolultsága nem vethető össze a vírus egyszerűségével. A vírus az egysejtűnél is egyszerűbb, nála talán egyelőre egyetlen egyszerűbb, az élővilág területéhez sorolható dolgot ismerünk, a priont. A vírus élőlénynek nevezhetősége tudtommal évtizedek óta filozofikus viták tárgya a biológusok között. Egy barokk katedrálist mégiscsak magasabb rendű építkezési eredménynek nevezhetünk, mint egy nádkunyhót, mégha mindkettő egyformán betölti is a saját célját, ennyit azért a józan ész szerint elismerhetünk. Talán fogjuk meg a dolgot úgy, hogy melyik felépítéséhez szükséges kollektív tudás felhalmozása igényelt több időt. A vírus evolúciós távolságáról szóló kijelentésed első látásra merész tévedésnek tűnik, de nem értem pontosan, hogy a két élőlényt mihez is kell viszonyítanunk az összehasonlítás során.

A környezethez való alkalmazkodás képessége jó szempontnak látszik a fejlettségi szintek meghatározásához, de egyrészt ahogy mondtam, a mi szélsőséges alkalmazkodási képességünk nagyon is gyenge lábakon áll, ebben tulajdonképpen visszafejlődött az ember, másrészt van olyan baktérium, amelyik magasan fejlett technika nélkül is képes károsodástól mentesen elviselni a -200 fokos hideget, ultraibolya-sugárzást és vákuumot, és a normál földi körülményeket is. Az élettevékenysége ugyan nem egyforma a két környezetben, de ez nem feltétlenül számít.

Még nem volt alkalmunk százezer éven át megfigyelni egy állatfajt sem, így nem jelenthetünk ki semmit annak szellemi vagy technológiai fejlődésének elképzelhető üteméről. De az előember is sokáig eltengődött a maga egyszerű szintjén, mielőtt egy tisztázatlan, de kutatott hatás nyomán az intellektuális változás – fejlődés – ütemet váltott. A 2001: Űrodüsszeia című kitűnő regény szerint három milló évvel ezelőtt egy idegen intelligencia ide küldött gépi képviselője az előemberek agyát vágyakkal, ötletekkel és egyszerű feladatokkal inspirálta az önfenntartó fejlődési folyamat megkezdésére. Bárhogy is történt – és miért ne történhetett volna akár így is –, éppen ez az elindulás maga a feltett kérdés tárgya, az állatvilág képességeihez és szokásaihoz viszonyított elmozdulás oka. Ha a filozófiai célből magunk elé gördített akadályokat elhagyjuk, akkor én a tűzgyújtásra szavazok, és a tanár által feltett egyszerű kérdésre ez elég egyszerű válasz is. - Orion 8 ^vita 2010. október 16., 23:57 (CEST)

Hááát, azért az egy érdekes megközelítés, hogy Orion végig azt tekinti magasabbrendűnek, ami ki tudja irtani a többit… Alensha 2010. október 16., 23:30 (CEST)

Milyen megközelítést állítsunk a helyébe? A földi élet alakulását tudományos módszerrel egyedüliként leíró elmélet, az evolúció elmélete szerint a múltból a jövő irányába fejlődés figyelhető meg általánosságban. Az evolúció egyik alapköve az élettér használati jogának megszerzése, bármilyen módon, erőszakkal is. Az élővilág tele van erőszakkal, az ember csak az erőszak módozatait fejlesztette brilliáns kompozícióvá. Az élőlény egyetlen életcélja az elmélet szerint a szaporodás, a faj fenntartása. Ehhez a faj ellenségeit le kell győzni, a saját fajunk életterét meg kell szerezni és megtartani. Nem állítottam, hogy ez az igazán jó megközelítés, de a biológusok által használt megközelítés szerintem erre alapul, azaz szükségszerűvé teszi a harcot, az erőszakot. - Orion 8 ^vita 2010. október 17., 00:04 (CEST)

Egyébként nem igaz, hogy végig ezt tartom a magasabbrendűség mércéjének, ez csak az egyik lehetőség. Egy másik, részletezett lehetőség az egyén létfenntartási képessége. A harmadik megközelítés lehet az intellektus dicsérete is akár, de hideg fejjel, egy nálunk sokkal fejlettebb képességekkel és nagyobb szervezett közösséggel rendelkező idegen faj szempontjából vizsgálva tényleg sokat számít-e, hogy mi verseket tudunk írni, szobrokat faragni, n-dimenziós térben tudunk számításokat végezni, foglyul tudunk ejteni más élőlényeket, nemcsak élelmezés, hanem egyszerű szórakozás céljából, öngyilkosok tudunk lenni, vagy más hangfekvésben is el tudunk énekelni egy dallamot? Nekik, akik esetleg számunkra felfoghatatlan intellektuális régióban mozognak, ezek biztosan többet jelenthetnek-e bogarak vergődésénél? Hiszen ha abszolút mércét keresünk, akkor annak távolabbról nézve is használhatónak kellene lennie. - Orion 8 ^vita 2010. október 17., 00:12 (CEST)

Eszembe jutott, hogy nem indokoltam meg a választásomat, amely végül a tűzgyújtás képességére esett. A tűznél melegedni lehet, amikor egyébként a hideg kimerítő vagy életveszélyes lenne. A tűz a ragadozók elriasztására is alkalmas, továbbá bizonyos fokon talajművelésre is. A tűzzel világítani lehet, ami a sötétedés utáni helyváltoztatást, élelemgyűjtést vagy akár valamiféle vadászatot is lehetővé tesz, kiterjesztve az élelemgyűjtésre felhasználható napszakot. Ne feledjük, hogy Afrika középső részén egész évben 10-12 órán át tart az éjszaka. A világítás lehetősége megteremtett egy teljesen új életmódot, amikor a sötétedés után nem szükséges viszonylagos passzivitásba vonulni, aludni, hanem a lakhelyen új fajta intellektuális tevékenységek végzésére nyílt alkalom. Közös mesélésre, legyen ennek nyelve bármilyen primitív, az élmények elmesélése a mesélőnek újra átélhetővé tette az eseményeket, ami az emlékezet inspiráló kihasználása és az újrateremtés izgalmas élménye is, a társakkal tanulságok lettek érzékeltethetők, eközben fejlődött maga a nyelv is, annak absztrakt fogalmai is. A sötétedéskor visszavonulni kénytelen ősembernek a fényben alkalma és kedve lett a tanításra is, "elméleti" ismeretek átadására a fiataloknak. Megjelenhetett így az egyébként sötét barlangban a falak feljegyzésekre, oktatásra, tervezésre, demonstrálásra történő felhasználása, a rajz. A barlangban az időt eszközkészítésre is fel lehetett használni, tehát azok kimunkálására az addiginál sokkal több idő jutott. Lehetett játszani, fantáziálni, közösségi életet élni. Ezek az agy olyan fejlődését serkenthették, ami a továbblépést már magával hozta. És nem utolsósorban a tűz tárgyak átalakítására is használható. Egy bot vége elszenesíthető és kihegyezhető, egy kötözésre használt nedves bőrdarab kiszárítható, feszessé tehető, de mindenekelőtt a tűz fém olvasztására tesz képessé, a rézből készült szerszámok, fegyverek rendkívül magas technológiai szintjét hozta el, megnövekedett mezőgazdasági termelést, könnyebb vadászatot, eredményesebb önvédelmet, persze egyben támadási lehetőséget is. Valamint az ettől fogva sosem csillapult kíváncsiságot az iránt, hogy vajon még mi mindent lehet másra is használni, mint aminek kinéz, ahogy egy darab követ is alakítható fémmé változtathattak a tűz segítségével. A természetátalakítás általános igénye azóta az ember örökölt jellemzője lett, a kicsi gyerek is a kis vödörben az egyik helyről hordja a homokot a másik helyre, látszólag értelmetlenül, de számára az a megváltoztatást, a környezet kézzel fogható befolyásolásának gyönyörűségét jelenti, ez jelenik meg a technikánkban, amelyet a tudomány ismereteivel kell folyamatosan gazdagítanunk. Szerintem az, hogy tüzet már nem csak akkor lehetett használni, amikor találtak valahol, hanem szinte bárhol, bármikor, ezt az egészet elindította. - Orion 8 ^vita 2010. október 17., 01:43 (CEST)

Bud Spencer

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra. Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Azt szeretném megtudni, hogy ki(k) szerezte(k) a Bud Spencer filmek betétdalait (együttes)

--84.2.132.221 (vita) 2010. október 16., 22:10 (CEST)

A híresebb Bud Spencer & Terence Hill filmzenéket Guido és Maurizio de Angelis, olasz testvérpár szerezte. (Idetartoznak pl.: Különben dühbe jövünk, Nevem Bulldózer, Banana Joe, Miami szuperzsaruk, Fordítsd oda a másik orcád is, stb.) KLIKK: ezek a betétdalok összegyűjtve – barricade breaker ^vita 2010. október 16., 22:48 (CEST)