Főmenü megnyitása

Zay Sámuel (Komárom, 1753. május 10.Tata, 1812. április 9.) orvosdoktor és természettudós. A felvilágosodás tudományos közéletének kiemelkedő alakja, az ásványtan nemzeti nyelven való kidolgozásának egyik úttörője.

Zay Sámuel
Született 1753. május 10.
Komárom
Elhunyt 1812. április 9. (58 évesen)
Tata
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
mineralógus

Zay Sámuel aláírása
Zay Sámuel aláírása

ÉletrajzaSzerkesztés

Komáromban született Zay Ferenc asztalosmester és Nagyari Éva harmadik gyermekeként. A helybeli református népiskola elvégzését követően, 1768-tól a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 1771–1773 között Karcagon vállalt tanítói állást, 1778 nyarán pedig professzorai indították útnak a Mátyusföldre, a kor protestáns hagyományainak megfelelően adománygyűjtő körútra. Ez alkalommal – a szuplikációt tiltó törvények értelmében – Bars vármegyében letartóztatták, s öt hónapig a vármegye fogságában sínylődött. 1781-ben befejezte debreceni tanulmányait, majd 1783-ig a tiszafüredi iskola rektori állását töltötte be. Ez év őszén beiratkozott a Budai (később Pesti) Egyetem orvostudományi karára, ahol jó eredménnyel 1788 decemberében megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ugyanebben az évben visszatért Komáromba, s magánpraxist folytató orvosként részt vett a Péczeli József köré csoportosuló Komáromi Tudós Társaság munkájában. 1790–1794 között Kecskeméten tevékenykedett mint a város tisztiorvosa. 1794 végén Tatára költözött, s haláláig – 1810-ig Seth Jánossal oldalán – Komárom vármegye főorvosi tisztét töltötte be, a Tatai és a Gesztesi járásokra kiterjedő hatáskörrel.

Természettudósi munkásságaSzerkesztés

Zay a természetrajz szeretetét és alaposabb ismeretét főként az orvostudományi kar nagy hírű professzorának, Piller Mátyásnak köszönhette. Orvossá avatását követően tervbe vette egy háromkötetes természetrajzi sorozat megírását, amely az ásvány-, a növény- és az állatvilág rendszerezésére tett volna kísérletet magyar nyelven. 1790-ben elkészült vállalkozása első részével, s 1791-ben ki is adta a harmadik magyar nyelvű ásványtant Magyar mineralógia… címmel. A kövületeket is tárgyaló, rendszerező szemléletű mű Benkő Ferenc munkája mellett a magyar tudományos ásványtan méltó nyitánya, s egyik nagy érdeme, hogy egyéb kifejezések mellett ásvány szavunkat is bevezette a tudományos szóhasználatba. Már szinte készen állt a növénytani kötet kidolgozásával is, amikor a polihisztor Földi János levélben megkérte, hogy a továbbiakban engedje át neki a természetrajzi sorozat megírását. Pályatársa kívánságának megfelelően félbeszakította munkáját, így nagyívű terve meghiúsult. Önzetlenségével azonban nem talált megértésre: a későbbi években Földi plágiumváddal illette Zayt, mely szerint mineralógiai műve Piller latin nyelvű egyetemi tankönyvének szó szerinti fordítása. Az ásványtani kézikönyv azonban végül meghozta számára az elismerést, s 1798-ban a jénai Ásványtani Társaság levelező tagjává választotta.

Orvosi munkásságaSzerkesztés

Zay negyedszázados orvosi tevékenysége az életkörülmények javításának, a babonás nép felvilágosításának és az orvosi tudomány népszerűsítésének jegyében telt; e hármas törekvés szép példája Kecskeméten írt és a magisztrátus elé beterjesztett közegészségügyi tervezete. Tatai évei alatt nagy vállalkozásba fogott: kortárs német orvosszerzők – J. Krause és Christian August Struve – műveiből fordított. A saját tapasztalataival kibővített, átdolgozott szemelvények kiadásával az orvosi ismeretek és a nép babonás felfogása közötti szakadékot kívánta áthidalni. Kétszeri sikertelen próbálkozását (1800 és 1801) követően végül 1810-ben adta ki gyógykezelési útmutatóját Falusi orvos pap… címen. Kiemelkedő jelentőségű az a tény, hogy művében a magyar orvosok közül elsőként vetette fel a vérátömlesztést mint az életmentés egyik lehetséges formáját. Emellett – már 1800-ban – Hippokratész munkáinak magyarra való átültetésén dolgozott, de mára kideríthetetlen okokból fordítását nem tette közzé.

Zay Sámuel tevékeny és önfeláldozó élet után – a korabeli szóhasználat szerint – „vérgyulladásban” hunyt el 58 esztendős korában.

MűveiSzerkesztés

  • Magyar mineralógia avagy az ásványokról való tudomány, melly a’ természet első világának eddig esméretes minden-féle szüleményeit magyar nyelven terjeszti előnkbe. Komárom: (kiadó nélkül). 1791.  
  • Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a’ falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak: Mellyet minden valláson lévő pap uraknak, seborvosoknak, és értelmes házigazdáknak készített a’ kiadó Z. S. T. N. K. V. Ph. és O. Dr. Pozsony: (kiadó nélkül). 1810.  

ForrásokSzerkesztés

  • Hála József – Németh Tibor – Terbócs Attila: Zay Sámuel élete és munkássága. Földtani Közlöny, CXXVIII. évf. 4. sz. (1998) 629–646. o.