Wikipédia

Ókatolikusok

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 2.

Az ókatolikus egyházak[1] vagy ókatolikus mozgalom[2] kifejezéseket azokra vonatkoztatják, akik 1870 óta is katolikusnak vallják magukat, de elutasítják a pápai tévedhetetlenség és a római püspök legfőbb és egyetemes joghatóságának katolikus dogmáit.

Ókatolikusok
A Nemzetközi Ókatolikus Kongresszus (Utrechti Unió) nyitómiséje Zürichben 2010 augusztusában
A Nemzetközi Ókatolikus Kongresszus (Utrechti Unió) nyitómiséje Zürichben 2010 augusztusában
A Wikimédia Commons tartalmaz Ókatolikusok témájú médiaállományokat.

A római katolikus egyházból váltak ki (nincsenek vele egységben), mert az I. vatikáni zsinat után elutasították a pápai tévedhetetlenség (lat. infallibilitas) tanát, amely a pápa (hit és erkölcs dolgában való) tévedhetetlenségét mondta ki. Nevüket az új dogmával való szembenállás miatt választották.

Az ókatolikusok sok országban különálló egyházat alkotnak. Néhány helyen nem bejegyzett egyházként működnek.

Története

szerkesztés
 
Gablonz Jablonec-i templomuk

1870. július 18-án az I. Vatikáni Zsinat kinyilvánította a pápa tévedhetetlenségének dogmáját.[3] A dogma elleni tiltakozást Ignaz von Döllinger (1799–1890), a müncheni egyetem professzora vezette, aki még abban az évben kezdeményezte a katolikus teológusok kongresszusát Nürnbergben, amelyen a római katolikus teológiai karok 11 professzora vett részt.

Döllingert kiközösítették a katolikus egyházból, majd később más, renitens teológus professzorokat is kiközösítettek.[4]

1871-ben tartott kongresszusukon elhatározták az önálló egyház megalapítását. Második kongresszusukon bizottságot hoztak létre a püspökválasztás előkészítésére. 1873-ban került sor a püspökszentelésre; a püspöki jogfolytonosságot a janzenista holland egyház révén tartják érvényesnek. 1889-ben Hollandia, Svájc és Németország püspökei aláírták az Utrechti Egyezményt, amely kibocsátja az ókatolikus egyház alapokmányát. Ezt követően Ausztria, majd Lengyelország, Horvátország, Csehország, majd Franciaország ókatolikus közösségei is csatlakoztak hozzájuk.

1931 óta a bonni egyezmény alapján[5] az Utrechti Unió teljes közösségben van az Anglikán Közösséggel.[6] 1965-ben az ókatolikusok kiterjesztették a bonni megállapodást a Független Fülöp-szigeteki Egyházra, a Spanyolországi Református Püspöki Egyházra és a Portugál Luzitán Egyházra.

1980-ban az Utrechti Unió mintegy húsz országban működött, és körülbelül félmillió hívővel és 600 plébániával rendelkezett.[7]

1985-ben a Németországi Ókatolikus Egyház megállapodást kötött a Németországi Evangélikus Egyházzal a szentség kölcsönös elismeréséről.[8] 2016-ban létrejött a közösség a svéd evangélikus egyházzal.[9] II. János Pál pápasága alatt magas szintű ökumenikus megbeszélések zajlottak, különösen a Lengyel Nemzeti Katolikus Egyházzal.[10]

Ma az Utrechti Unió tagegyházai teljes közösségben vannak a Svéd Evangélikus Egyházzal és az Anglikán Közösséggel,[11][12] és sok UU egyház tagja az Egyházak Világtanácsának.[13][14]

2008-ban a Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház létrehozta a Scrantoni Uniót és kivált az Utrechti Unióból. Ez tiltakozásul történt a régebbi Unió azon döntése ellen, hogy felszenteljék a nőket és megáldják az azonos neműek házasságát. Később az Északi (norvég) Katolikus Egyház is csatlakozott a Scrantoni Unióhoz.

Magyarországon

szerkesztés

Magyarországon 2010-ben indult újra az ókatolicizmus, 2011-ben pedig már érvényesen fölszentelt püspökkel, önálló szervezetként működik a Magyar Ókatolikus Misszió. 2012 novemberében jött létre a Magyarországi Keresztény-katolikus Misszió, amely az ókatolikus Scrantoni Unió része. 2014 januárjától a Magyarországi Ókatolikus Egyház nevet viseli. Ma már nincs jelentős számú magyar tagja Szlovákiában.

A 2008-ban megalakult Boldog Teréz Anyaegyház, mely a Krisztus Keresztje Keresztény Egyház néven működik 2013 óta, rendezve „egyházi státuszát”.

2017-től a Svájci Független Ókatolikus Egyház Magyarországi tagegyházaként végzi szolgálatát, 4 egyházmegyében, 25 gyülekezetben Juhász Gergely püspök, apostoli kormányzó vezetésével, 1 püspök, 8 pap, 3 diakónus, 5 akolitus, 4 apáca és 3 szerzetes segíti munkáját. Eme tagegyház tagja a Guid of the Holy Apostles nemzetközi és egyetemes Ókatolikus egyházi uniójának.

A Magyarországi Ókatolikus Egyház (a Scantoni Unió tagegyháza) és a Krisztus Keresztje Keresztény Egyháztól kölcsönösen elhatárolódnak egymástól.[15][16]

Jellemzőik

szerkesztés

Istentiszteletüket nemzeti nyelven végzik, két szín alatt áldoznak, és papjaikat nem kötelezik nőtlenségre.

Ragaszkodnak az ősi katolikus hithez és az új katolikus dogmákat elutasítják.[17]

A Jézus Társaságának elutasítása.[17]

Az Utrechti Unió elismeri a hét szentséget; sajátossága, hogy a keresztséget és az eucharisztiát fő szentségként ismeri el, a másik ötöt pedig kisebb szentségnek tekinti.[7]

Főbb különbségek a katolikus egyházhoz képest

szerkesztés

Az ókatolikus hit több pontban különbözik a római katolikus hitelvektől. A fontosabbak:

Szervezeteik

szerkesztés

Utrechti Unió

szerkesztés

Tagegyházak:

  • Ókatolikus Egyház Hollandiában
  • Ókatolikus Egyházmegye Németországban
  • Osztrák Ókatolikus Egyház
  • Ókatolikus Egyház a Cseh Köztársaságban
  • Svájci Keresztény-Katolikus egyház
  • Lengyel Katolikus Egyház

Független egyházak

szerkesztés

Független egyházak és plébániák és plébániák, az Ókatolikus Püspökök Nemzetközi Konferenciájának közvetlen felügyelete alatt :

  • Franciaország ókatolikus missziója
  • Horvát Ókatolikus Egyház
  • Ókatolikus Egyház Olaszországban
  • Ókatolikus Egyház Svédországban és Dániában
  • Kanadai lengyel-katolikus egyház

Egyéb egyházak és szervezetek

szerkesztés
  • Scrantoni Unió
    • Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház
    • Északi Katolikus Egyház
  • Mariavite egyházak
    • Lengyelországban (Kościół Starokatolicki Mariawitów)
    • Észak-Amerikában
    • Németországban
    • Kamerunban
  • Ókatolikus Közösségek Szövetsége Franciaországban

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Old-Catholic churches. World Council of Churches. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  2. ↑ James R., Lewis. Old Catholic Movement, The Encyclopedia of Cults, Sects, and New Religions, 1st, United States: Prometheus Books, 367. o. (1998). ISBN 1-57392-222-6 
  3. ↑ Начало диалога Русской Православной Церкви с англиканами и старокатоликами Archiválva 2015. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben // Русская Православная Церковь, 988—1988. Очерки истории I—XIX вв. М.: Изд. Московской Патриархии, 1988, вып. 1.
  4. ↑ Д. А. Торопов Роль Санкт-Петербургского отдела Общества любителей духовного просвещения на первом этапе переговоров представителей Русской Церкви со старокатоликами (1871—1875) Archiválva 2015. július 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. ↑ Bonn Agreement. An Episcopal Dictionary of the Church . The Episcopal Church. (Hozzáférés: 2022. december 2.)
  6. ↑ Supplement 4: Churches in communion with the Church of England, 2021. november 13. [2023. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 27.)
  7. ↑ a b Paul Poupard (dir.), Dictionnaire des religions, Presses universitaires de France, 1984 (ISBN 2-13-037978-8, 978-2-13-037978-2 et 2-13-038907-4, OCLC 10588473), « Vieux-catholiques », p. 1771-2
  8. ↑ Melton J. G., Baumann M. (нем.)рус.. Old Catholicism // Religions of the World: A Comprehensive Encyclopedia of Beliefs and Practices. — Second Edition. — Santa Barbara, California; Denver, Colorado; Oxford, England: ABC-CLIO, 2010. — С. 2140. — 32000 с. — ISBN 978-1-59884-203-6.
  9. ↑ Kirchliche Einheit zwischen der Utrechter Union und der Kirche von Schweden Archiválva 2016. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. ↑ Laura Etheredge: Old Catholic church (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. [2020. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  11. ↑ Bilateral Relations. Church of Sweden, 2020. szeptember 24. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  12. ↑ Churches in Communion with the Church of England. Europe.anglican.org, 2009. április 8. [2010. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
  13. ↑ Old-Catholic Church in the Netherlands. Oikoumene.org. [2011. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
  14. ↑ Old-Catholic churches | World Council of Churches. www.oikoumene.org . (Hozzáférés: 2021. március 31.)
  15. ↑ [1]
  16. ↑ A Független Ókatolikus Egyház (Guild of the Holy Apostles) Magyarországi Tagegyháza 2024. február 1. napjától felbontotta együttműködését a Krisztus Keresztje Keresztény Vallási Egyesülettel, és önálló jogi személyként FÜGGETLEN ÓKATOLIKUS EGYHÁZ NÉVEN FOLYTATJA TOVÁBB TEVÉKÉNYSÉGÉT. Továbbiakban 3 egyházmegyében, 22 gyülekezetben Juhász Gergely püspök, apostoli kormányzó vezetésével 8 pap, 3 diakónus, 4 akolitus, 2 lelkipásztori kisegítő, 4 szerzetes és 1 apáca végzi a hívek szolgálatát! A Központi Szent Ferenc-kápolna az 1066 Budapest, Csengery utca 66., az egyház központja 1158 Budapest Drégelyvár utca 1., V/30, püspöki ügyintézési hivatal az 1158 Budapest, Neptun utca 86., X/41 szám alatt található. Elérhető telefonon: +36703507339, e-mail: gerey0417@gmail.com, facebook: Független Ókatolikus Egyház.
  17. ↑ a b Baumgarten, Paul Maria (1911). "Old Catholics". In Herbermann, Charles (ed.). Catholic Encyclopedia. Vol. 11. New York: Robert Appleton Company.

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ókatolikusok&oldid=27568217”