Wikipédia

Árkipuszta

Mór külterületi településrésze
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 14.

Árkipuszta (a 19. század végéig Árki) kistelepülés Fejér vármegyében, a Móri járásban, Mór külterületi településrésze. Az Árpád-kor óta ismert település a török hódoltság során pusztává vált, majd a 18. századtól uradalomként, a 20. században állami gazdaságként folytatta életét.

Árkipuszta
Római katolikus kápolna
Római katolikus kápolna
Közigazgatás
TelepülésMór
Irányítószám8060
Népesség
Teljes népesség121 fő (2001. febr 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság363 m
Távolság a központtól3,7 km
Elhelyezkedése
Árkipuszta (Magyarország)
Árkipuszta
Árkipuszta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 24′ 04″, k. h. 18° 13′ 25″47.401150°N 18.223580°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 04″, k. h. 18° 13′ 25″47.401150°N 18.223580°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Árkipuszta témájú médiaállományokat.

Fekvése

szerkesztés

Árkipuszta Mórtól 3,7 kilométerre északra fekszik, a 81-es főúttól Pusztavámon át Kocsig vezető 8127-es út mentén.

Története

szerkesztés

Az ókorban a közelben húzódott a savariai út nyomvonala, ennek mentén állt az a római kori villa rustica, amelyet Árkipuszta határában feltártak.[2]

A település legkorábbi említése Villa Arquy alakban 1269-ből ismert,[3] majd a veszprémi főegyházmegye 1333-ban keltezett tizedösszeírása említi Arachin formában mint a csókakői uradalom részét. Lehetséges azonban, hogy a fehérvári keresztes konvent birtokait megerősítő 12. századi, III. Béla uralkodása alatt keletkezett oklevélben szereplő Achazy is a mai Árkipusztára utal.[4] A 14. századtól saját temploma volt, a falu plébánosa, Domonkos pápai adó fejében 40 kis pensát fizetett.[5] A középkori falu egyhajós, félkőríves apszissal záródó kis kőtemplomának alapjait és a körülötte elterülő korabeli temetőt 1998-ban tárták fel.[6] Possessio Arky a török hódoltsággal elnéptelenedett.[5][3][7] 1691-ben az egész csókakői váruradalom Johann Haas de Hochburg császári élelmezési főbiztos birtokába került. A Hochburgok családfájának fiági kihalása után, 1752-ben Árki a birtokszerző unokájára, Hochburg Mária Polixénára szállt.[8]

Egy helyi hagyomány szerint a 18. században a gróf Almásy-család vette birtokba a korábban szlovákok által lakott pusztát, templomukat ledöntötte, és annak helyébe építtette a ma is látható kápolnát.[9] A történelmi tények alapján azonban a német származású báró Wundschwitz János Antal Kajetán (1710 – 1749 után) létesített itt birtokot, miután feleségül vette a móri gróf Lamberg Anna Mária Borbálát (ők építtették a kápolnát is). Az 1795-ben Mórról leválasztott Árki puszta[10] birtokosai között az úrbéri rendezés során, az 1820-as években a már ősi birtokos gróf Lambergek mellett a báró Luzénszky család neve is felbukkant.[11] 1870-ben Árki birtokosai Festetits Gizella grófnő, illetve Stahremberg-Luzénszky Klára grófné voltak.[12]

1848-ban a Sármelléki járás első szolgabírói kerületének pusztái között sorolták fel Árkit.[13] Az Árkipuszta név helységnévtárainkban csupán 1907-ben bukkant fel először, Mórhoz tartozó külterületi lakott helyként.[14] Ekkor már több mint egy évtizede báró Trauttenberg Frigyes (1849–1918) angol félvéreket nevelő ménes-, illetve szarvasmarhatelepet is magában foglaló mintauradalma üzemelt a településen.[15][16] Árkipuszta lélekszáma 1910-ben 176 főre rúgott, valamennyien magyar nemzetiségűnek, 69%-uk római katolikus, 17%-uk evangélikus, 14%-uk református felekezetűnek vallotta magát.[17] 1936-ban a megözvegyült Trauttenberg báróné kezén 2796 kataszteri holdon terült el az árkipusztai uradalom, amelynek nagy része erdőgazdálkodás (40%) és szántóművelés (38%) alatt állt, gróf Zichy János birtokában pedig további 2422 kataszteri holdnyi terület állt.[18] Afféle kegyurasági jótéteményként Trauttenberg báróné egy tantermes népiskolát is létesített a településen.[19]

A második világháborút követően a Móri Állami Gazdaság vette át a volt uradalmi területek művelését, illetve üzemeltette tovább a tehenészetet, amelyhez 1960-ban tejház is épült.[20] 1956-ban a közeli Pusztavám hatszáz bányászának otthont adó, kertes ikerházakat magában foglaló bányászlakótelep tervezése vette kezdetét a Márkus-hegy délnyugati oldalában, a 8127-es út keleti oldalán,[21] de ez végül nem valósult meg. Újabb fontos beruházás érkezett azonban a kistelepülésre 1969-ben, amikor az Ikarus járműgyár itt létesített gyártóüzemet Ikarus Móri Alkatrészgyár (IMAG) néven.[22] A település népességszáma azonban a fejlődés ellenére sem ugrott meg, csaknem pontosan megegyezett a századelő adataival: az 1960. évi népszámlálás során Árkipusztán 178 főt regisztráltak.[23] Az 1960-as évek infrastrukturális és szociális vesztesége volt a körzetesítés áldozataként 1966-ban bezárt általános iskola, amelynek egyetlen tantermét ezt követően könyvtárrá és klubhelyiséggé alakították át.[24]

Közösségi összefogással, egy helyi vállalkozó, Takács Lajos koordinálásával 2009-ben épült buszmegálló Árkipusztán, noha avatásakor kiderült, hogy sem a buszmegállóra, sem az azt jelző táblára nem volt engedély. A megálló mellé kihelyezett felirat mindenesetre a sajtó érdeklődését is felkeltette, szövege: „Ezt a buszmegállót nem a Világbank, az európai pályázatok, a Széchenyi Terv, hanem az árkipusztai emberek tisztességéből építettük”.[25]

A rendszerváltás közeledtével, bár még évekig a Móri Állami Gazdaság üzemeltette a majorságot, a tehenészet megszűnt, az épületek java részét lebontották, az egykori majorság területén gyümölcsfákat telepítettek.[9] 1992-re az IMAG buszalkatrészgyár helyzete is megrendült, az alkalmazottak 80%-át elbocsátották, az 1990-es évek végére azonban profilváltással – hazai és németországi autó- és vagongyárak számára gyártottak alkatrészeket, üléseket – ismét nyereségessé váltak, 1080 alkalmazottnak biztosítottak munkát.[22] Az 1994-ben alapított Pfiffer Bútor Mór Kft. ipartelepe szintén Árkipusztán található.[26] A népességszám azonban az ezredfordulóra kb. 100 főre csökkent. Lakhatási szempontból gondot jelentett az ivóvízellátás, a háztartások a 20. század végéig fúrt kutakból nyerték a vizet.[27]

Népessége

szerkesztés

2011-es adatok szerint a lakónépesség 121 fő, a lakások száma pedig 37.[28]

Vallási élete

szerkesztés

A Nepomuki Szent János-kápolna 1745. évi felszentelését követően pasztorációs helyszín lett, 1757-ben pedig Árki már mint Mór filiája tűnt fel a forrásokban, majd Pusztavám 1788. évi önálló plébániává válásával utóbbi leányegyháza lett.[29] 1942-ben a pusztavámi római katolikus plébánia látta el.[30]

Nevezetességei

szerkesztés
 
A kápolna oltára

A kistelepülés legfontosabb művészettörténeti emléke a barokk stílusú, hullámosan tört ívű oromzattal ellátott Nepomuki Szent János-kápolna, amelyet a birtokos báró Wundschwitz János Antal Kajetán és felesége, gróf Lamberg Anna Mária Borbála építtetett fel egy korábbi templom köveinek felhasználásával. Az 1745. május 16-án – a névadó Nepomuki Szent János ünnepén – Dravecz József váli esperes által felszentelt kápolna oromzatát a Wundschwitz-család címere díszíti.[31] Haláluk után a bárót és feleségét ebben a kápolnában helyezték örök nyugalomra,[32] de később, 1875-ben ugyanitt temették el Festetics Gézát is.[33] Az eredeti kápolna állapota vélhetően leromolhatott, mert egy 1816. évi vármegyei iratban arról olvashatunk, hogy 3075 forint és 13 krajcár költségen Árkin ismét felépült a kápolna.[34]

A kápolnát istentiszteletekre már csak alkalmi jelleggel használják, de ma is áll eredeti, baldachinos, angyalfigurákkal díszített faoltára, közepén Nepomuki Szent János faszobrával, az oltárépítményen a szent legendáriumának egyes epizódjait bemutató domborművekkel. Korábban a kápolna értékei közé tartozott egy 16. század eleji reneszánsz táblakép is – a kápolnaépíttető Wundschwitz hozta magával német földről –, amely a Szent Családot ábrázolta; ezt helyreállítását követően a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban helyezték el.[32][31]

Nevezetes árkipusztaiak

szerkesztés
  • Medgyasszay László (1941–) állatorvos, politikus, 1990-től 2010-ig országgyűlési képviselő (1990–2004 MDF; 2004–2006 független; 2006–2010 KDNP), 1993–1994-ben a földművelésügyi minisztérium politikai államtitkára a település szülötte.[35]
  • Korompai Péter (1958–) keramikus, iparművész 1989-ben vásárolta meg, majd alakította ki otthonát és műtermét az egykori magtár épületében.[36]
  • Juhász Tibor (1978–) festőművész 2011-ben költözött a településre.[37]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Helységnévkönyv adattár 2001 (magyar nyelven) (xls). KSH, 2001. február 1. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  2. ↑ J. Fitz: Angaben zu den Gebietsveränderungen der Civitas Eraviscorum. Acta Archaeologica, XXIII. évf. 1–4. sz. (1971) 47–59. o.
  3. ↑ a b Nagy Lajos: Adatok Fejér megye történeti-földrajzi névanyagához. Fejér Megyei Történeti Évkönyv, VI. évf. (1972) 227–311. o.
  4. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 56. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  5. ↑ a b Károly János: Fejér vármegye története III. Székesfehérvár: (kiadó nélkül). 1899. 143. o.  
  6. ↑ Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. Alba Regia, XXIX. évf. (2000) 173–182. o.
  7. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 58–59. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  8. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 58–59., 62. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  9. ↑ a b Vincze István: Árkipusztán, kenyérre várva. Szabad Föld, XLVI. évf. 32. sz. (1990. augusztus 7.) 5. o.
  10. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 70. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  11. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 75. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  12. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 93. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  13. ↑ Arany Magyar Zsuzsanna – Erdős Ferenc: Fejér vármegye levéltára 1692–1849. Fejér Megyei Történeti Évkönyv, XXVI. évf. (2005) 1–182. o.
  14. ↑ Kállay István – Kovacsics József: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára XIII: Fejér megye. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1998. 90. o.  
  15. ↑ Szarvasmarhatenyésztést űző nagyobb gazdaságok. In Magyarországi gazdaczímtár. Szerk. Rubinek Gyula. Budapest: Pátria ny. 1912. 223. o.  
  16. ↑ Farkas Gábor: A Móri M. Kir. Állami Polgári Iskola története (1894–1921). Neveléstörténet, XII. évf. 1–2. sz. (2015) 85–92. o.
  17. ↑ A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest: Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1912. 489. o.  
  18. ↑ Országos mezőgazdasági cimtár II. Szerk. Czeglédy Béla, Gesztelyi Nagy László et al. Kaposvár: Kultúra ny. 1937. 278–279. o.  
  19. ↑ Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében. Fejér Megyei Történeti Évkönyv, IV. évf. (1970) 273–349. o.
  20. ↑ Sz. B. J: Állattenyésztés a Móri Állami Gazdaságban. Fejér Megyei Hírlap, XVI. évf. 265. sz. (1960. november 10.) 2. o.
  21. ↑ V—g: Hol hogyan épül tízezer bányászlakás? Tanácsok Lapja, VIII. évf. 2. sz. (1957. március 26.) 3. o.
  22. ↑ a b Intődy Gábor: Foglaljon helyet Árkipusztán: Mór megtette kötelességét… Magyar Hírlap, XXXI. évf. 75. sz. (1998. március 30.) 13. o.
  23. ↑ 1960. évi népszámlálás 3.b: Fejér megye személyi és családi adatai. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1961. 194. o.  
  24. ↑ G. Szabó László: „Rémhírterjesztő” voltam Árkipusztán: Szili bácsi ragaszkodik a könyvtárhoz. Magyar Hírlap, II. évf. 162. sz. (1969. június 14.) 9. o.
  25. ↑ Kocsis Noémi: Egy dacos buszmegálló. Fejér Megyei Hírlap, LVII. évf. 97. sz. (2012. április 25.) 11. o.
  26. ↑ Pfiffer Bútor Mór Kft. – Kapcsolat. pfifferbutor.hu (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  27. ↑ p.i: Jövőre Móron változnak a helyi adózás módozatai. Fejér Megyei Hírlap, LIII. évf. 297. sz. (1997. december 20.) 3. o.
  28. ↑ Magyarország helységnévtára – Árkipuszta. Központi Statisztikai Hivatal (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  29. ↑ Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részén. In Megyetörténet: Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére. Szerk. Hermann István, Karlinszky Balázs. Veszprém: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár: Veszprém Megyei Levéltár. 2010. 69–102. o.  
  30. ↑ Magyarország közhivatalainak cím- és adattára 1942. Főszerk. Baross Endre. Budapest: (kiadó nélkül). 1942. 876. o.  
  31. ↑ a b Fejér megye művészeti emlékei. Szerk. Entz Géza Antal, Sisa József. Budapest: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet; Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum. 1998. 121. o. = A Szent István Király Múzeum Közleményei, A. 34.  
  32. ↑ a b Szilárdfy Zoltán: Magyar vonatkozások Nepomuki Szent János tiszteletében és ikonográfiájában. Művészettörténeti Értesítő, XLII. évf. 3–4. sz. (1993) 203–213. o.
  33. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 85. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  34. ↑ Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése. Székesfehérvár: Fejér Megyei Levéltár. 2005. 74. o. = Fejér Megyei Levéltár Közleményei, 32.  
  35. ↑ Medgyasszay László. Napút, XII. évf. 10. sz. (2010. december) 120–121. o.
  36. ↑ Gábor Gina: Vallja: hajózni pedig kell! Fejér Megyei Hírlap, LI. évf. 221. sz. (2006. szeptember 20.) 7. o.
  37. ↑ Porta, pizza, paszternák: Kertészkedés, gyűjtögetés és kreativitás a Juhász-családnál. Fejér Megyei Hírlap, LVII. évf. 113. sz. (2012. május 15.) 12. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Árkipuszta&oldid=26365244”