Főmenü megnyitása

Éralja (1899-ig Inócz, szlovákul: Inovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.

Éralja (Inovce)
Inovce, cerkiew.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásSzobránci
Rang község
Első írásos említés 1555
Polgármester Milan Polák
Irányítószám 072 64 (pošta Podhoroď)
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám SO
Népesség
Teljes népesség205 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság485 m
Terület10,60 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Éralja (Szlovákia)
Éralja
Éralja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 49′ 19″, k. h. 22° 21′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 49′ 19″, k. h. 22° 21′ 22″
Éralja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Éralja témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Szobránctól 18 km-re északkeletre, az ukrán határ mellett, a néhai Zemplén és Ung vármegyék határán fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „INOCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai Ibrányi Uraságok, lakosai görög katolikusok, fekszik n. nyug. Dubrava Smugoczhoz 1/2, ész. Ublyához 1 órányira, határja két nyomásbéli többnyire zabot; árpát pedig, tatárkát, és krompélyt középszerűen terem, földgye hegyes, völgyes, sovány, fejér agyagos, kavitsos, erdője elég, piatza Ungváron, Homonnán, és néha Nagy Mihályon.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Inócz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Ungh vmegye szélén, N. Bereznához 2 órányira: 251 g. kath. lak., 317 h. szántófölddel, sovány hegyes határral. Ut. p. Ungvár.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Éralja, azelőtt Inócz, Ung vármegye határán fekvő ruthén kisközség 52 házzal és 292 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása pedig Kisberezna. Hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott és 1598-ban Homonnai Györgyöt, Istvánt és Borbálát iktatták birtokába. Később az Ibrányiak, majd a Tomcsics és az Isépy családok lettek az urai és most özv. Isépy Tamásnénak van itt nagyobb birtoka. Itt született 1815-ben a jeles nyelvtudós, Ballagi Mór. A községben gör. kath. fatemplom van, melyet 1836-ban állítottak.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Szinna járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 311, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2003-ban 253 lakosa volt.

2011-ben 213 lakosából 168 szlovák és 36 ruszin.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, görögkatolikus fatemploma 1836-ban épült. Ikonosztáza a 19. század közepén készült.

Híres emberekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 3.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. december 3.)