Az Északi-Mariana-szigetek az Egyesült Államok társult állama a Csendes-óceán nyugati felében.

Északi-Mariana-szigetek
Commonwealth of the Northern Mariana Islands
Az Északi-Mariana-szigetek zászlaja
Az Északi-Mariana-szigetek zászlaja
Északi-Mariana-szigetek címere
Északi-Mariana-szigetek címere
Nemzeti himnusz: Gi Talo Gi Halom Tasi

Fővárosa Saipan
é. sz. 16° 42′ 18″, k. h. 145° 46′ 48″Koordináták: é. sz. 16° 42′ 18″, k. h. 145° 46′ 48″
Államforma az USA társult állama
Vezetők
Elnök Joe Biden
Kormányzó Arnold Palacios
Főhivatalnok David Apatang
Hivatalos nyelv angol, chamorro
Beszélt nyelvek karolinai

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint47 329 fő (2020)[1]
Rangsorban219
Becsült53 883[2] fő (2010. április)
Rangsorban219
Népsűrűség168 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület477 km²
Időzóna
  • UTC+10
  • Chamorro Time Zone
  • Pacific/Saipan
(UTC+10)
Egyéb adatok
Pénznem USA dollár (USD)
Hívószám 1–670
Internet TLD.mp
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-Mariana-szigetek témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

Éghajlat szerkesztés

Domborzat szerkesztés

A 16 vulkáni szigetből álló terület a Csendes-óceán nyugati felében, a Hawaii-szigetektől 5300 km-re fekszik. Hat szigete lakott. Legmagasabb pontja: 965 méter, Agrihan szigeten található.

Növény- és állatvilág szerkesztés

Történelem szerkesztés

A szigeteket Magellán fedezte fel 1521-ben, majd 1565-ben a spanyolok vették birtokukba. A szigetek eredeti lakosságának (a chamorróknak) legtöbbje (90-95%) kihalt vagy összeházasodott nem chamorrókkal a spanyol uralom idején. Az új telepesek, akik a Fülöp-szigetekről és a Karolina-szigetekről érkeztek, újra benépesítették a szigeteket. Ennek ellenére a chamorro népesség fokozatosan újraéledt. A chamorro, filippínó és Karolina-szigeteki nyelvi és etnikai különbségek máig alapvetően megosztják a Mariana-szigeteket.

Az 1898-as spanyol–amerikai háború után Spanyolország át kényszerült adni az Amerikai Egyesült Államoknak Guamot, a Mariana-szigetek többi részét a Karolina- és Marshall-szigetekkel együtt pedig eladta Németországnak. A tényleges uralmat azonban Japán gyakorolta a szigetek felett és 1914-ben, az első világháború során meg is szállta. Akkoriban a gazdaság fő ága a cukornád-termesztés volt, a szükséges munkaerő Okinaváról és Koreából érkezett.

A második világháborúban nagy csaták dúltak a térségben: Guam, Saipan és Tinian volt a helyszíne a harcoknak. Ezután a szigeteket az ENSZ az Egyesült Államok gyámsága alá helyezte. A japán uralom idején idetelepülteket visszatelepítették származási helyükre.

A függetlenség kérdése az 1970-es években merült fel. A teljes függetlenséget egy népszavazás elutasította. Az ország 1978. január 1-jén az USA társult állama lett.

Távlati tervként az Északi-Mariana-szigeteken felmerült a társult állam alkotmányos státuszának megváltoztatása: a terület egyesüljön Guammal és váljon amerikai szövetségi állammá, azonban népszavazásig még nem jutott el a kérdés.

Népesség szerkesztés

  • Népcsoportok: chamorro, mikronéz, európai, japán, kínai, filippínó.
  • Vallások: keresztény, törzsi vallású.

Politika szerkesztés

Az Északi-Mariana-szigetek egy többpártrendszerű demokrácia, melyben a kormány feje a kormányzó.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

Védelmi rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

A lakosság megélhetését a mezőgazdaság (cukornád, kávé, kókuszdió), a turizmus és a katonai támaszpontokhoz kötődő szolgáltatások biztosítják. Az egy főre eső GDP 2001-ben 12 500 amerikai dollár volt.

Mezőgazdaság szerkesztés

Ipar szerkesztés

Szolgáltatások szerkesztés

Kereskedelem szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

  • Közúthálózat hossza: 362 km
  • Repülőterek száma: 3
  • Kikötők száma: 2

Kultúra szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

Az itteni kulináris szokásokat nagyrészt külső hatások befolyásolták. A Spanyolországból származó sós empanada a szigeteken is népszerű. [3]

Régészeti bizonyítékok alapján a rizst már az őskorban is termesztették ezen a területen.[4] Az orleánfa terméséből készült vörös rizs különbözteti meg a leginkább a helyi konyhát a többi csendes-óceáni konyhától.[5]

A gyümölcsök közül a mangó, a kenyérfagyümölcs, a madársóska és a kókusz a legnépszerűbbek.

Gyakran találkozni kínai, koreai, amerikai és japán ételekkel. Helyi specialitás a kelaguen, mely citromlében főtt hal. A tinaktak nevű húsételt kókusztej hozzáadásával készítik. A repülőkutya húsából főzik a kå'du fanihi nevű ételt, azonban az állat húsa a szigeten nem elérhető, vadászatuk az állomány jelentős visszaszorulása miatt tiltottá vált.[6]

A szigetek a világ első számú löncshús-fogyasztója Hawaii és Guam után. A löncshús még a második világháború idején terjedt el a szigeten állomásozó amerikai katonák révén.[7]

Sportélete szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír-Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk szerkesztés

Nézd meg az északi-mariana-szigetek címszót a Wikiszótárban!