Wikipédia

Üdvösség

(Örök élet szócikkből átirányítva)

Az üdvösség (latin salvatio, salus; görög szōtēria; héber יָשַׁע jāsā)[1] vagy másképp: üdvözülés, megszabadulás, megmenekülés;

mindegyik kifejezés ugyanarra az alapvető tapasztalatra utal: megmenekülni, üdvözülni annyit jelent, mint kimentve (kihúzva) lenni olyan veszélyből, ahol az ember élete forog kockán. A veszélynek megfelelően az üdvözítés aktusa védelem, megszabadítás, kiváltás formában jelenik meg, az üdvösség pedig ennek megfelelően győzelmet, életet jelent.

Az üdvösség alatt leggyakrabban az örök élet és örök boldogság állapotát értik, amelyre a hívő vagy spirituális törekvő vágyik. Minden vallás központi témája az ember üdvösségének kérdése.

Kereszténység szerkesztés

Isten megszabadítja a megtérő embert a bűntől és a haláltól, és örök életet ajándékoz neki, amellyel a létezés új dimenzióit nyitja meg. A megváltó Istenről, illetve az üdvösségről szóló tanítás végigvonul a Biblián, a keresztény örömhírnek pedig alapját képezi.

Az üdvösség a kereszténységben a mennyország vagy új Föld elnyerése; a pokoltól való megmenekülés; az örök haláltól vagy örök büntetéstől való megszabadulás Krisztus megváltásának érdemei alapján. Innen származik Krisztus egyik neve, aki mint az üdvösség szerzője, Üdvözítőnek mondatik. Az Újszövetség hirdeti, hogy „nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”[2]

Az üdvösség eszkatológikus jellegű; a Biblia alapján az élő hit és Isten kegyelme által, továbbá parancsolatainak megtartása és jócselekedetek által érhető el.[3][4][5]

A keresztény misztika minden korban azt tanította, hogy Krisztusnak a hívőkben szellemileg kell megszületnie, ha el akarják nyerni az üdvösséget.[6] Az első lépés a hit, utána a keresztség,[7] majd pedig a hívőnek föl kell vennie a keresztjét,[8] vele együtt át kell élnie a lemondást, részt kell vállalnia az önmegtagadásban, hogy Pál apostollal együtt elmondhassa: „Élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él énbennem”.[9] Dom. Scupoli szerint a spirituális élet alapja bizalmatlanság önmagunkban és bizalom Istenben.[10] Ez azért van, mert egyedül Isten van teljesen a természet felett és a természetfeletti kegyelem által adhat hatalmat az embernek ellenségeit legyőzni. Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. (Zsolt. 18:17)

Aquinói Szent Tamás szerint az üdvösség útján a három legnagyobb ellenség, Jézus három megkísértése nyomán: a világ, a test és az ördög (mundus, caro, et diabolus).[11] Jellemzőik:

  • Világ – kísértés, mely az emberen kívülről származik (természetes szinten) – hiúság (öntetszelgés), külsőségek, fényűzés;
  • Test – kísértés, mely az emberen belülről származik (természetes szinten, az eredendő bűn következményeként) – testi vágyak (pl. evés, ivás, alvás túlzásba vitele), érzékiség;
  • Ördög – kísértés, mely az emberen kívülről származik (természetfölötti szinten) – gazdagság, hírnév, hatalomvágy (ambitio).[12]

A világot adakozással (alamizsnálkodás), a testet böjtöléssel, az ördögöt imádsággal lehet legyőzni.[12]

Az üdvösséget különböző metaforákkal, képekkel is kifejezi a Biblia, így például a meghatározásai: megmenekülés a kárhozattól (pokoltól),[13] szabadulás Isten haragjától és az elítéltetéstől,[14] a lélek megmentése a haláltól,[15] kimenekülés a romlott nemzedékből (világból),[16] átkerülni a halálból az életre,[17] megdicsőülés,[18] Isten mennyei országa,[19] a szentek öröksége,[20] keskeny út,[21] szoros kapu.[22]

A kereszténység kizáró beállítódású mindenfajta „tévelygéssel szemben, amely megfosztja Istent a tisztelettől és az embert az üdvösségtől”,[23] és kifejezetten hamis nézetnek tartja azt, „hogy az ember bármelyik vallás tisztelete révén megtalálhatja az örök üdvösséghez vezető utat, és eljuthat oda.” [6] Számtalan felekezet kijelenti, hogy az övéké az egyedüli igaz és abszolút vallás, amelynek elfogadásától az ember örök üdvössége függ, ezért a különböző felekezetekben levők a más keresztény vallásúak között is evangelizációs tevékenységet fejtenek ki.

 Lásd még: Extra Ecclesiam nulla salus
 Lásd még: Misszió

Az üdvözültek száma szerkesztés

 
Michelangelo, Utolsó ítélet, részlet: az Élet könyve (baloldalt) kicsi és vékony, a kárhozottak könyve (jobboldalt) nagy és vastag.

A szentek, egyházatyák és egyháztanítók tanítása szerint kevesen jutnak az üdvösségre. Maga Jézus Krisztus beszélt erről:

  • "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”,[24] valamint: "Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt."[25]

A veszedelemből megmenekültek csekély száma mint előkép az Ószövetségben is jelen van. Az asszírok idején a 12 törzsből 10 végleg elveszett a zsidóságnak, szétszórattak, beolvadtak más népekbe. A babiloni fogságból is csak egy maradék tért haza. Többek közt Izajás próféta jövendöléseiben is erősen jelen van e motívum.[26][27][28]

A Biblia alapján Noé idején nyolcan menekültek meg a vízözön elől, Szodomából és Gomorrából Ábrahám és Lót menekültek meg családjaikkal, a többi mind odaveszett. Az egyházatyák ezen ószövetségi leírások és Jézus szavai nyomán vallották és hirdették, hogy szűkös a számuk a végül üdvözülteknek.

Aquinói Szent Tamás, a skolasztika egyik atyja, filozófus, teológus és egyháztanító, főművében, a Summa Theologicában az üdvözültek kevés száma mellett foglal állást, azokhoz képest, akik elkárhoznak.[29]

Az erről szóló katolikus hagyomány jó összefoglalóját adja Porto Maurizió-i Szent Lénárd (✝1751) ferences szerzetes, hitszónok és misszióspap, aki maga is ezt hirdetvén számos szentet, egyházatyát és egyháztanítót sorakoztat fel, keleti és nyugatit egyaránt, e tanítást vallót.[30]

Megemlítendő, hogy van ezt kétellyel szemlélő álláspont is. Ludwig Ott a Katolikus dogma alapjai c. könyvében kifejti a Predesztináció tárgyalásánál, hogy "Isten univerzális üdvözítő vágyának, és Krisztus univerzális megváltó tettének fényében egyesek feltételezhetik, hogy Krisztus királysága nem kisebb, mint a Sátáné".[31] Egy másik érv, hogy "mégiscsak az Isten nem teremtette volna meg ezt a világot, ill az emberiséget, hogyha az emberek többsége elkárhozna."[32]

A szigorúbb értelmezést hirdetők ezzel szemben hivatkozhatnak a már említett Mt 7:13-14-re és többi szentírási idézetre, ill. az egyházatyák tanítására; valamint arra hogy Istent nem lehet emberi mércével megítélni, Szent Pál is szól erről (Róm 9:14-29).[33]

Francis-Xavier Godts redemptorista szerző latin nyelven megjelent művében[34] az üdvözültek arányáról való tanítást követi nyomon a történelemben, és ennek kapcsán kitér ama gondolat első megjelenésére, hogy a többség üdvözül.[35] E tanítás kétszer is az Indexre került.[36] E művek tiltása az Index utolsó, 1948-as kiadásában is megtalálható,[37][38] mely továbbra is érvényes.[39]

Iszlám szerkesztés

A paradicsomnak az eszméje, ahova az igaz hívők jutnak, az iszlámnak is része, de míg a keresztény vallások előterében a megváltás áll, a Jézus általi üdvösség, az iszlám vallásban az ember saját magát váltja meg azáltal, hogy megtartja Isten parancsait.

A Korán azt tanítja, hogy az üdvösség a hit, a jó cselekedetek és a tanítások követése által érhető el.[40]

Az ember Isten (Allah) teremtményeként, Isten által biztosított ellátással él és tevékenykedik. Isten a prófétákon keresztül üzenetet küldött az embereknek arról, hogyan kell élniük ebben a világban, hogy elkerüljék Isten büntetését (a poklot) és elnyerhessék Isten jutalmát (a paradicsomot). Így az üdvösség Isten elégedettségének elnyerése, azaz a Paradicsom a feltámadás után. Az iszlám szerint ezt Isten kinyilatkoztatása (Korán) és Isten küldöttének (Mohamed Próféta) tanításának (Szunna) szerinti cselekvéssel lehet elérni. Ez lényegében az ember egész életét átfogó "vizsga", ami az ember e világi életének utolsó pillanatáig tart. Nincsen gyors megoldás, nincs "előre váltott jegy" a Paradicsomba. Ezért az iszlám a hitet és a tettet mindig együtt kezeli.

"Akik hisznek és jótetteket cselekednek..." fordulat sokszor olvasható a Koránban. Az iszlám vallásjog tudósai azt mondják, hogy a hit kimondott szó, amit a tetteknek kell igazolniuk. Továbbá ezeknek a tetteknek összhangban kell állnia az iszlám tanításaival, úgy, ahogy az Koránban és a Szunnában található.

  lásd még: Végső Nap

Hinduizmus szerkesztés

A hindu védánta mestereinek tanítása alapján minden vallás lényege és alapja azonos, csak külsőségekben különböznek egymástól. Nincs alapvető különbség köztük, és minden vallás a végső Igazságot testesíti meg és az örök üdvösséghez vezethet. De a tudás hiábavaló, ha nem változtatja meg az ember életét. Az igazán vallásos ember az önzetlenség, becsületesség, jóság, kedvesség, igazság, lemondás, szolgálat és szeretet vallását gyakorolja. Ez az életforma az, ami elvezeti az önmegvalósításhoz, az Isten-megvalósításhoz, vagy üdvösséghez.[41]

Az ortodox filozófiai iskolák azt a nézetet vallják, hogy az ember maga válthatja meg magát. A visnuita és sivaita irányzatok többsége úgy képzeli el a megváltást, hogy az megdicsőült egyéni továbbélés Isten jelenlétében az ő földöntúli, mennyei világában. A szánkhja, jóga, njája és vaisésika filozófiai iskolák az üdvözülést olyan egyéni létnek tekinti, amelyben a léleknek – mivel az érzékszervekkel megszűnik minden kapcsolata – nincs többé tudomása a világról, és nincs többé lehetősége a tevékenységre sem. Egyes panenteisták a megváltást az Istenbe való bejutásként határozzák meg, a teopantisták szerint a megváltás sem istenné válás (mivel a legfőbb igazság álláspontjáról nézve az isten és lélek ténylegesen nem válhatnak el, és nem is változhatnak át valamivé), hanem az abszolúttal alkotott egység helyreállítása, amely egység valójában kezdettől fogva létezett, az egyén előtt azonban – annak tudatlansága miatt – mindaddig rejtve maradt. A szanszára (lélekvándorlás) kereke nem szűnik meg forogni akkor sem, ha mégoly sok lélek nyeri is el az üdvösséget.[42]

 Lásd még: Móksa, Nirvána és Megváltás

Buddhizmus szerkesztés

Buddha nem üdvözítő, aki másokat kegyesen megvált azok közreműködése nélkül, hanem olyan vezető, aki csak megmutatja az üdvösséghez vezető ösvényt, de semmit sem tehet annak érdekében, hogy az útbaigazított valóban azon is járjon. [6] Ezért áll a Dhammapadában: Magatoknak kell erőlködnötök, a Tökéletesek csak utat mutatnak. Egy történet szerint Buddha maga vette fontolóra, vajon hirdesse-e az üdvözülés igazságát, mivel kora nemzedéke nem érett meg rá. Brahmá Szahampati isten azonban arra kérte, hogy legyen tekintettel azokra a lényekre, „akiknek szeme csak kevéssé elhomályosult”, és azt, amit felfedezett, ne tartsa meg önmagának. Buddha ezért úgy határozott, hogy „az örökkévalóság kapuit azok számára, akik hallani akarnak”, megnyitja. [6] Benáreszi prédikációiban kifejtette, hogy nem az érzéki élvezetek hajhászása, de nem is a túlzásba vitt önsanyargatás vezet az üdvösséghez, hanem a világról való mértéktartó lemondás középútja. Ennek előfeltétele azonban a szenvedésről, a szenvedés keletkezéséről, a szenvedés megszüntetéséről és a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról való négy nemes igazság ismerete. [6] Szenvedéssel teli mindaz, ami az életvágytól függ, a szenvedés oka a vágy és a sóvárgás, a szenvedés megszüntetése a vágyaktól való megszabadulás segítségével történik, az erre szolgáló módszer a nemes nyolcas út: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.[43]

A klasszikus buddhizmus, miközben elvetette a teizmust és a panenteizmust, kizárólag a személytelen világtörvényről szóló tanítást ismerte el. Nem tételez fel a jelenségek mögött semmiféle örök, állandó, önmagától létező szubsztanciát (átman, brahman, lelkek, ősanyag stb.), hanem minden jelenséget egymástól funkcionális függésben levőnek, törvényszerűen keletkező és elmúló „lételem”-nek tekint. Következésképp a legfőbb üdvösség a dharmák kényszerű egymásra hatásától meghatározott, azok következményeként létrejövő új egyéni lét lehetőségének megszűnéséből áll, ez a nirvána, amely — mint minden elképzelhető létezés abszolút ellentéte — fogalmilag csak negatívumokkal határozható meg. [6]

 Bővebben: Nirvána

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Yasha: to deliver. Biblehub.com
  2. ↑ ApCsel 4,12
  3. ↑ Jak 2:14, 26 Mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
  4. ↑ Ap. Csel. 16:30-31
  5. ↑ Márk 10,17-
  6. ↑ a b c d e f Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás
  7. ↑ „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik."- Mk 3:16
  8. ↑ Mt 10:38, Mt 16:24, Mk 8:34, Lk 9:23, Lk:14:27
  9. ↑ Gal. 2, 20
  10. ↑ Lorenzo Scupoli: Spiritual Combat, ch. I
  11. ↑ For at first [Satan] tempted Him to that which men desire, however spiritual they may be—namely, the support of the corporeal nature by food [the flesh]. Secondly, he advanced to that matter in which spiritual men are sometimes found wanting, inasmuch as they do certain things for show, which pertains to vainglory [the world]. Thirdly, he led the temptation on to that in which no spiritual men, but only carnal men, have a part—namely, to desire worldly riches and fame, to the extent of holding God in contempt [the devil]. http://www.newadvent.org/summa/4041.htm#article4
  12. ↑ a b https://meaningofcatholic.com/2019/06/09/who-are-the-enemies-of-holy-church/
  13. ↑ Fil 1,28
  14. ↑ Róm 5,9;Jn 12,47
  15. ↑ Jak 5,20
  16. ↑ Ap Csel 2,40
  17. ↑ Ef 2,5
  18. ↑ Róm 8,17
  19. ↑ 2 Tim 4,18
  20. ↑ Kol 1,12
  21. ↑ Mt 7:14
  22. ↑ Mt 7:13
  23. ↑ F. J. Stahl
  24. ↑ Mt 22:14
  25. ↑ Máté 7:13-14.
  26. ↑ Izajás 10:19
  27. ↑ Iz 17:5-6
  28. ↑ Iz 24:13
  29. ↑ k. 23, sz 7 "A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természet általános állapotával arányban lévő jó több esetben fordul elő, és ebben a jóban való fogyatékosság kevesebb esetben. Az a jó azonban, ami a természet állapotát általánosan meghaladja, kevesebb esetben fordul elő, és az ebben való fogyatékosság több esetben, miként nyilvánvaló, hogy több olyan ember van, aki a saját élete irányításához elégséges tudással rendelkezik, és kevesebb az olyan ember, akinél ez a tudás hiányzik. Ezeket idiótáknak, illetve ostobáknak nevezzük. A többi emberhez képest azonban igen kevesen vannak, akik az érthető dolgok mély ismeretére eljutnak. Tehát, mivel az Isten látásában álló örök boldogság a természet általános állapotát meghaladja, és különösen, mivel az áteredő bűn megrontása miatt az ember a kegyelmet elvesztette, kevesebben vannak, akik üdvözülnek. Ebben is igen nagy mértékben megnyilvánul Isten irgalma, hogy egyeseket arra az üdvösségre emel fel, amelyet a természet általános menetének és hajlamának alapján igen sokan nem érnek el." Aquinói Szent Tamás: A Teológia foglalata, Első rész (Quaestio 1-119.), ford. Tudós-Takács János, Gede testvérek Bt, Bp. 2002., 200. old.
  30. ↑ "Vegyük észre, hogy itt nem az egész emberi fajról van szó, nem is az összes katolikusról, de csak a szabad döntéssel rendelkező katolikus felnőttekről, akik így képesek közreműködni az üdvösségük fontos dolgában. Elsőként konzultáljunk a teológusokkal, akik alaposan megvizsgálják a dolgokat, és nem esnek túlzásokba: figyelmezzünk két tanult kardinálisra, Cajetánra és Bellarminra. Azt tanítják hogy a keresztény felnőttek nagyobb száma elkárhozik, és ha lenne időm kimutatni az okokat melyekre alapoznak, magatok is meg lennétek győződve. De itt csak arra szorítkozom, hogy Suárezt idézzem. Miután megvizsgálta az összes teológust és gondosan tanulmányozta e tárgyat, ezt írta: az általános meggyőződés, hogy a keresztények között többen vannak a kárhozatra, mint az üdvösségre jutók. Vedd a teológusokhoz a görög és latin egyházatyák tekintélyét, és azt fogod találni, szinte mindegyikük ugyanazt mondja. Ez a véleménye Szent Theodórosznak, Szent Vazulnak, Szent Efrémnek és Aranyszájú Szent Jánosnak. Mi több, Baronius szerint általános vélemény volt a görög egyházatyák között, hogy ez egyértelműen kinyilatkoztatott Szent Oszlopos Simeonnak, aki e kinyilatkoztatás után, üdvösségét biztosítandó, elhatározta egy oszlop tetején élni negyven évig, az időjárásnak kitéve, a bűnbánat és szent élet példájául szolgálva. Most forduljunk a latin egyházatyákhoz. Hallani fogjuk Szent Gergelyt, mondván, sokan elérik a hitet, de kevesen a mennyei királyságot. Szent Anzelm kijelenti: kevesen jutnak az üdvösségre. Szent Ágoston még világosabban jelenti ki: ezért, kevesen menekülnek meg azokhoz képest, akik elkárhoznak. A legelborzasztóbb azonban Szent Jeromos. Élete végén, tanítványai körében ezen szörnyű szavakat mondá: Százezer bűnös közül, akik halálukig bűnben élnek, alig egy fog megmenekülni. - Porto Maurizio-i Szent Lénárd prédikációja a megrögzött bűnösökhöz.
  31. ↑ Ludwig Ott: Fundamentals of Catholic Dogma, EDITED IN ENGLISH BY JAMES CANON BASTIBLE, D.D., TRANSLATED FROM THE GERMAN BY PATRICK LYNCH, PH.D. 1954. 244. old.
  32. ↑ Kovács Gellért OPraem előadása.:Mennyország, pokol, tisztítótűz 2. rész 57:17-nél
  33. ↑ Rómaiakhoz írott levél: Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem! Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«. Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék«. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar. Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?« Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: »Miért alkottál engem ilyennek?« Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre? (...) Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: »Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül."
  34. ↑ De paucitate salvandorum quid docuerunt sancti? (Mit tanítottak a szentek az üdvözültek kevés számáról?) Excudebat Julius Demeester, 1899
  35. ↑ "Az első ember, aki emellett foglalt állást, egy Gravina nevű jezsuita volt, aki 1762-ben egy fejezetet írt egy Plazza nevű jezsuita munkájához - Dissertatio anagogica, theologica, paraenetica de Paradiso - , akinek könyvét posztumusz szerkeszté. -Francis-Xavier Godts CSsR On the Fewness of the Saved. The Teaching of the Saints. Translated by John S. Daly, France, from Latin to English in the year 2017, Refuge of Sinners publishing Inc (továbbiakban: Godts 1899), 41. old.
  36. ↑ "Gravina szintén közzétette e tanulmányt “A választottak száma az emberiségben összehasonlítva a kárhozottak számával” - De electorum hominum numero respectu hominum reproborum - külön kiadásban, vagyis nem mint Plazza Dissertatiojának részeként. Ezért található meg Gravina neve kétszer a Tiltott Könyvek Jegyzékében (Index librorum prohibitorum), egyszer a Dissertatio alatt, másszor a saját neve alatt."- Godts 1899, 45.old
  37. ↑ Betiltott művek adatbázisa. [2021. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  38. ↑ Az Index utolsó hivatalos kiadása (1948) Archiválva 2015. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  39. ↑ Index szócikk: "ennek kapcsán a Hittani Kongregáció 1966. jún. 14-ikei rendelete az irányadó, mely leszögezi, hogy az Index erkölcsileg továbbra is kötelezi a híveket, csupán a tiltott könyvek olvasásával járó büntetés szűnt meg. Az Index továbbra is érvényes voltát Ratzinger bíboros is megerősíté 1985-ben."
  40. ↑ Korán 3:135, 7:8-9, 21:47, 49:14, 66:8-9
  41. ↑ Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
  42. ↑ Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 69. old, 1977
  43. ↑ Szamj. 56, II, 5

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Salvation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Biblikus Teológiai Szótár, Szent István Társulat, 1986
  • Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977
  • Pallas nagylexikona
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Üdvösség&oldid=26877759”