Újvágás
Újvágás (románul Lazuri) falu Romániában, Szilágy megyében.
| Újvágás (Lazuri) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Alsóvalkó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsóvalkó |
| Irányítószám | 457346 |
| SIRUTA-kód | 142970 |
| Népesség | |
| Népesség | 236 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Újvágás
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 05′ 56″, k. h. 22° 45′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 56″, k. h. 22° 45′ 03″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
FekvéseSzerkesztés
Szilágysomlyótól délre, Valkóváraljától délkeletre, Krasznafüzes és Felsővalkó közt fekvő település.
TörténeteSzerkesztés
A falu nevét 1481-ben Wywagas néven említette először oklevél, mint Kraszna vármegyei, Valkó várához tartozó falut, mely a Bánffyak birtoka volt.
1492-ben Új-Vágás, 1497-ben Ujjvágas, 1575-ben Vyvagas-nak írták.
1537-ben Somlyói Báthory István erdélyi vajda fiait Andrást, Kristófot és Istvánt iktatták be az itteni birtokba.
1641-ben Losonczy Bánffy Zsuzsanna Jeszeniczei Szunyogh Gáspárné birtoka volt, aki azt eladta Gerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek. Később a Rákócziak birtoka volt, majd a kincstáré lett, aki Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.
1733-ban végzett összeíráskor mindössze 9 román család élt itt.
Az 1808-as összeíráskor báró Bánffy, gróf Petki, gróf Bánffy, báró Kemény és Vai családok birtoka volt.
1847-ben 364 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.
1890-ben 281 lakosából 10 magyar, 270 román, 1 egyéb nyelvű volt, ebből 274 görögkatolikus, 7 izraelita volt. A házak száma ekkor 54 volt.
1910-ben 336 lakos élt a településen, ebből 6 volt magyar, 330 román, melyből 330 görögkatolikus, 5 izraelita volt.
A trianoni békeszerződésig Újvágás Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.
NevezetességekSzerkesztés
- Ortodox templom
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
ForrásokSzerkesztés
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 731–734. o. Online elérés
.svg){kind=small}
