2006-os olaszországi parlamenti választások

A 2006-os olaszországi parlamenti választásokat, 2006. április 9 és 10-ei napokon tartották meg, aminek során megválasztották a Képviselőház és Szenátus tagjait.

A választásokat a balközép koalíció, az Unió nyerte meg, amin 25 ezer szavazattal többet kapott a képviselőházi választáson a jobbközép koalíciónál, azonban a szenátusi szavazáson a jobbközép koalíció 500 ezer szavazattal többet kapott az Uniónál, így is több mandátumhoz jutott az Unió. Ennek oka, hogy az akkor hatályos választási törvény szerint a Szenátus tagjai regionális és nem országos alapon választották meg.

Választási kampány szerkesztés

A kampányban a balközép vezetője Romano Prodi lett, az Európai Bizottság 1999-2004 közötti elnöke, Olaszország 1996-1998 közötti miniszterelnöke, a jobbközép koalíció jelöltje Silvio Berlusconi, akkori miniszterelnök volt.

A Szabadság Népe szerkesztés

A jobbközép koalíció a Szabadság Népe néven indult a választáson. A koalíció Silvio Berlusconi miniszterelnökségét támogatta, ám a koalíción belül komoly belső feszültségek és pártszakadások voltak. Az Új Olasz Szocialista Pártnak - amely az egykori Olasz Szocialista Párt tagjaiból állt és vezetője Gianni De Michelis Berlusconi-kormány tárca nélküli minisztere volt - a baloldali szárnya Bobbo Craxi vezetésével kilépett a pártból.

A Keresztény és Centrista Demokraták Uniója (UDC) párt megvonta a koalíciótól a támogatást, mert nem tetszett nekik a hatályos választási törvény, amely a pártlistás szavazáson alapult és a koalíciónak volt előnyös. Ők az arányos képviselt szavazást szerették volna, mert ez a pártnak előnyös lett volna, továbbá kezdeményezték, hogy a jobbközép koalíció is tartson előválasztást a koalíciónak a vezetőjéről. Amikor visszaállították törvényben az arányos szavazási rendszert - amely merőben eltért attól amit az UDC javasolt, akkor a párt teljesen vezetőséget lemondott.

Az Unió szerkesztés

A balközép Olajfa koalíció 2005-ben nevet váltott és Az Unió néven alakult át. A koalíció vezetője Romano Prodi, az Olajfa egykori listavezetője lett. Prodi azonban hogy hatalmát legitimálja előválasztást jelentett be, amit 2005. október 16-án tartottak meg és Prodit választották meg a koalíció vezetőjévé.

Választási programok szerkesztés

Az Unió szerkesztés

Hosszas egyeztetések után a balközép koalíció, 2006. február 10-én tette közzé választási programját.[1] A legfőbb program pontok a következők voltak:

  • Jobb közbiztonság, rendőrségi források átcsoportosításával
  • Ellenőrzött bevándorlás és Olaszország mint bevándorlási célpont népszerűsítése
  • Gyorsabb, megbízhatóbb igazságszolgáltatás
  • Fekete munkáltatás elleni harc
  • Európai Unióval való nagyobb integráció
  • Élettársi kapcsolat bevezetése
  • Olasz csapatok azonnali visszavonása Irakból
  • Rugalmas munkavégzés törvényi szabályozása
  • Ideiglenes állásokra magas adó kivetése

Szabadság Népe szerkesztés

A Szabadság Népe 2006. február 25-én jelentett meg választási programját:[2]

  • A régióknak a fiskális autonómia bővítése
  • Nagy beruházások véghez vitele, többek közt a Messina-híd megépítése
  • Kis és családi vállalkozások támogatása, az exportban Made in Italy megjelölés bevezetése az olasz termékekre.
  • Adócsökkentés
  • USA-val való kapcsolat rendezése és az európai uniós kötelezettségek felülvizsgálata
  • Házasságon alapuló családok értékeinek védelme
  • Szigorúbb büntetőjog
  • Munkahelyteremtés a fiatal, pályakezdő olaszoknak és a nőknek
  • Bevándorlás korlátozása

Választási koalíciók szerkesztés

Koalíció Párt neve Ideológia Párt elnök
Az Unió
Baloldal Demokratái (DS) Szociáldemokrácia Piero Fassino
Demokrácia a Szabadság – Margaréta (DL) Szociálliberalizmus Francesco Rutelli
Kommunista Újraalapítás Pártja (PRC) Kommunizmus Fausto Bertinotti
Rózsa az Ökölben (RnP) Szociálliberalizmus Emma Bonino
Olasz Kommunisták Pártja (PdCI) Kommunizmus Oliviero Diliberto
Értékek Olaszországa (IdV) Korupcióellenesség Antonio Di Pietro
Zöldek Szövetsége (FdV) Zöld politika Alfonso Pecoraro Scanio
Demokraták Európáért Uniója (UDEUR) Kereszténydemokrácia Clemente Mastella
Olasz Nyugdíjasok Pártja (PP) Nyugdíjasok érdekképviselete Carlo Fatuzzo
Olasz Szocialisták (IS) Szociáldemokrácia Bobo Craxi
Déltiroli Néppárt (SVP) Regionalizmus Luis Durnwalder
Autonómia Szabadság Demokrácia (ALD) Regionalizmus Roberto Nicco
Szabadság Népe
Forza Italia (FI) Liberális konzervativizmus Silvio Berlusconi
Nemzeti Szövetség (AN) Nemzeti konzervativizmus Gianfranco Fini
Keresztény és Centrista Demokraták Uniója (UDC) Kereszténydemokrácia Pier Ferdinando Casini
Északi LigaMozgalom az Autonómiáért (LN–MpA) Regionalizmus Umberto Bossi
Kereszténydemokraták az AutonómiáértÚj Olasz Szocialista Párt (DC–PS) Centrizmus Gianni De Michelis
Szociális Alternatíva (AS) Olasz nacionalizmus Alessandra Mussolini
Háromszínű Láng Neofasizmus Luca Romagnoli
Euroellenes Mozgalom (NE) Euroszkepticizmus Renzo Rabellino

Televíziós viták szerkesztés

A televíziós vitákat Romano Prodi és Silvio Berlusconi között tartották meg.

1. vita: 2006. március 14. szerkesztés

Az első vitát 2006. március 14-én tartották meg a Rai Uno csatornán, aminek moderátora Clemente Mimum, a TG1 igazgatója volt. A kérdező újságírók Roberto Napoletano, az Il Messaggiero és Marcello Sorgi a La Stampa képviselői voltak. A műsort 16 millión nézték.

2. vita: 2006. április 4. szerkesztés

A második vitát [3] 2006. április 4-én tartották meg, aminek moderátora Bruno Vespa volt és ugyanazok az újságírók voltak a vitán, akik az előző vitán is jelen voltak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. [1] Archiválva 2006. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  2. [2] Archiválva 2006. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  3. Fraser, Christian: Europe | Insults fly in Italy poll debate. BBC News, 2006. április 3. (Hozzáférés: 2010. június 4.)