Nemzeti Szövetség
A Nemzeti Szövetség (olaszul: Alleanza Nazionale, rövidítése: AN) egy olaszországi jobboldali párt volt 1995 és 2009 között. A párt 1994 januárjában alakult meg, akkor még a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal részeként. A pártba olyan liberális, konzervatív és kereszténydemokrata szellemiségű emberek csatlakoztak, mint Domenico Fisichella, Luigi Ramponi, Giuseppe Basini, Publio Fiori és Gustavo Selva.
Nemzeti Szövetség | |
Adatok | |
Elnök | Gianfranco Fini (1995-2008), Ignazio La Russa (2008-2009) |
Alapítva | 1995. január 27. |
Feloszlatva | 2009. március 22. |
Elődpárt | Olasz Szociális Mozgalom (MSI) |
Utódpárt | Szabadság Népe (2009-2011), Jövő és Szabadság Olaszországnak (2011-2014) |
Székház | Via della Scrofa, 43 00186 Róma, Olaszország |
Ifjúsági tagozat | Azione Giovani (1996-2009), Cselekvő fiatalok |
Pártújság | Secolo D’Italia, Évszázad Olaszországa |
Tagok száma | 250 000 (2004) |
Ideológia | nemzeti konzervativizmus, konzervativizmus, olasz nacionalizmus |
Politikai elhelyezkedés | jobboldal |
Parlamenti jelenlét | Olasz Képviselőházban (1994): 109 / 630 Olasz szenátusban (1994): 48 / 315 |
Nemzetközi szövetségek | Európai Nemzetek Szövetsége |
Európai párt | Unió a Nemzetek Európájáért |
Hivatalos színei | Sötétkék |
Olaszország politikai élete | |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Szövetség témájú médiaállományokat. |
A párt első kongresszusán 1995. január 27-én az úgynevezett Fiuggi fordulat folyamán kiválik az Olasz Szociális Mozgalomból és külön párttá válik. A párt magát jobbközépnek vallja..
A párt, hogy továbbra is fenntartsa történelmi-kulturális hagyományait az MSI-DN-vel, nemzeti konzervatív szemléletet mutat emellett - főleg Gianfranco Fini ideje alatt - a liberális konzervatív irányzat fele is nyitottá válik.
Története
szerkesztésElőzmények
szerkesztés- 1972: Giorgio Almirenti az MSI főtitkára egyesítette pártját a Demokratikus Monarchista Egység Pártot és létrejött az MSI-DN (Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal) pártszövetség.
- 1976: Megszületik és 1977-től párttá válik a Nemzeti Demokrácia Pártja, amely ideológiailag elhatárolódik a neofasizmustól, 1979-ben feloszlik, de ideológiája miatt a Nemzeti Szövetség előfutárának tekinthető.
- 1992. szeptember 19.: a jobboldali szellemiségű politológus Domenico Fisichella az Il Tempo napilapban felveti egy új jobboldali párt alapításának ötletét: «ha a "progresszívak" egy Demokratikus Szövetségért dolgoznának, akkor az ellen oldalról mindazoknak, akiket örömmel tölt el a haladás szellemisége, el kell kezdeniük dolgozni egy Nemzeti Szövetségért, ahol lehetnek liberálisok, köztársaságiak és katolikusok.»[1]
- 1993. december 11.: Az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Szövetség (MSI-AN) lesz a neve a pártnak és így indulnak az 1994-es választásokon.[2][3][4]
- 1994. március 28.: A választásokon győz a Silvio Berlusconi vezette választási koalíció, melynek tagja az MSI-AN. A párt 13,4%-ot ér el és a kormány része lesz, Giuseppe Tatarella miniszterelnök-helyettes mellett 4 miniszteri tárcát kap a párt.
- 1994. december: az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusát tartják, ahol Gianfranco Fini bejelenti az új párt alapítását és hogy nem fogják az új pártban tolerálni az antiszemitizmust.[5][6]
1995: A Fiuggi fordulat, a Nemzeti Szövetség születése
szerkesztésAz Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusa után, 1995. január 27.: Fiuggiban Gianfranco Fini megtartották az új párt első kongresszusát, ahol hivatalosan is feloszlott az MSI. Fini úgy kommentálja az eseményt, hogy «ma Olaszországban véget ért a nagyon hosszú II. világháború utáni korszak».[7]
A bejelentés után kilépett a Pino Rauti vezette keményvonalas szárny és megalakította az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzetiszínű Láng pártot.
A Nemzeti Szövetség megalakulása után mind az alsóházban, mint a szenátusban a párt frakció neve Nemzeti Szövetség - Olasz Szociális Mozgalom neve Nemzeti Szövetség névre változik 1995. februárban.[8][9]
A párt ellenzékben (1995-2001)
szerkesztésAz 1996-os választásokon a harmadik legerősebb párt lesz: 6 millió szavazattal, 15,7%-ot érnek el. A szicíliai regionális választáson a második legerősebb párttá válik.
1996-ban a párt jelöltje Francesco Storace lesz a közszolgálati rádiós és televíziós műsorokat (Rai) felügyelő parlamenti bizottságnak az elnöke.[10]
1997-ben Fini az Italia 1 csatornán futó Moby Dick televíziós műsorban bejelentette, hogy eltávolodott az olasz fasizmustól és mindenfajta totalitárius rendszertől és elítélte az Olasz Szociális Köztársaság időszakát.[11]
2000-ben a regionális választásokon a párt közös listán indult a Silvio Berlusconi vezette Casa della Libertá (Szabadság Háza) nevű jobbközép listán. A listán volt az Északi Liga, a Forza Italia is. A párt megnyeri Lazio tartomány vezetését, aminek elnöke Francesco Storace lesz.[12]
2001-2005: A 2. Berlusconi-kormánykoalíció tagjaként
szerkesztésA 2001-es parlamenti választásokon a jobbközép koalíció győzött, így ismét Silvio Berlusconi lett a miniszterelnök. Ezzel együtt a Nemzeti Szövetség 1 miniszterelnök-helyettesi, 4 miniszteri és 14 államtitkári posztot kapott. Gianfranco Fini lett a kormány egyik miniszterelnök-helyettese.
A párt javaslatára 2001 decemberében jóváhagyta a parlament a 2001. évi 459-es törvényt, amely lehetővé tette külföldön olasz állampolgároknak, hogy az olaszországi választásokon szavazzanak.[13]
2002-ben a párt Gianfranco Fini szülővárosában, Bolognában tartotta a második kongresszusát, a városnak 1999 és 2004 között - a város történelmében először - jobboldali polgármestere volt Giorgio Guazzaloca személyében. Fini itt kifejtette, hogy a párt egy erős identitáson alapuló mérsékelt jobboldali párt, de semmiképpen sem fasiszta.[14]
2003-ban Fini Izraelbe látogatott, ahol úgy fogalmazott, hogy a holokauszt a 20. század legszörnyűbb dolga volt. Fini a látogatáson Benito Mussoliniről azt nyilatkozta "az olasz népnek felelősséget kell vállalnia, mikor 1938-ban életbe léptek a faji törvények. Felelősségvállalás nélkül nincsen bűnhődés".[15]
Ez a fordulat sokaknak nem tetszett a pártban, különösen Alessandra Mussolini képviselőnek, aki a Duce unokája. Ekkor úgy dönt, hogy kilép a pártból és számos őt követő képviselő társával megalapítja a Libertá di Azione (Cselekvés Szabadsága) pártot.[16]
Ideológia
szerkesztésÁlláspontjai
szerkesztésA párt legfőbb álláspontjai voltak:
- A hagyományos értékek támogatás, a Katolikus Egyház álláspontja melletti kiállás, a szociálliberális és szekuláris szellemiség ellenzése.
- Szigorú bevándorláspolitika és a büntetések szigorúbb végrehajtása
- Izrael, Egyesült Államok és az európai integráció támogatása
- Drogfogyasztás elutasítása
Szárnyai
szerkesztésMindezek mellett a párt összetétele heterogén volt. Amellett hogy az Olasz Szociális Mozgalom utódpártjaként jelen volt a neofasiszta szellemiségű emberek, azonban idővel erőteljesen mérséklődött a párt szellemisége és inkább jobbközép, konzervatív pártként kezdett funkciónálni. Öt szárnya volt a pártnak, amik liberális konzervatív, jobboldali, liberális, nemzeti konzervatív, kereszténydemokrata és szociális jobboldaliak voltak.
Társadalmi bázis
szerkesztésA pártnak átlagosan 10-15%-os támogatottsága volt Olaszország egészét tekintve, ám főleg a dél-olasz tartományokban népszerű. Campania, Puglia és Calabria régiókban a kezdeti időkben 15-25% közti eredményeket ért el a párt. Lazioban 2006-os választásokig mindig az országos átlagnál jóval népszerűbb párt volt. A 2000-es regionális választáson a párt jelöltje lett Lazio elnöke. Lazión belül a párt az 5 megyeszékhely közül Viterbónak, Latinának és Frosinonénak adta a polgármestert.
Választási eredmények
szerkesztésParlamenti választások
szerkesztésVálasztások | Szavazatok | % | Képviselőházi mandátumok | Szenátusi mandátumok | Kormányzat | Listavezető |
---|---|---|---|---|---|---|
1994 | 5.202.698 | 13,47 | 109 / 630
|
48 / 315
|
Kormánypárt | Gianfranco Fini |
1996 | 5.870.491 | 15.66 | 93 / 630
|
43 / 315
|
Ellenzék | Gianfranco Fini |
2001 | 4.463.205 | 12.02 | 99 / 630
|
45 / 315
|
Kormánypárt | Gianfranco Fini |
2006 | 4.707.126 | 12.34 | 71 / 630
|
41 / 315
|
Ellenzék | Gianfranco Fini |
Irodalom
szerkesztés- Autori Vari. La Destra e le istituzioni, 1996. ISBN 88-7434-023-0
- Alessandro Campi, La destra in cammino. Da Alleanza nazionale al Popolo della libertà, Rubettino, 2008
- Alessandro Campi, La Destra di Fini. I dieci anni di Alleanza Nazionale 1995-2005, Marco, 2006
- Marco Tarchi, Dal MSI ad AN: organizzazione e strategie, Bologna Il Mulino, 1997. ISBN 88-15-05716-1
- Bartolomeo Sorge e Marcello Veneziani. Politicando. Il caso Italia. Gli anni della transizione: febbraio 1992-febbraio 1998, 1998. ISBN 88-211-6374-1
- Gianfranco Fini e Marcello Staglieno. Un'Italia civile, Ponte alle Grazie, 1999. ISBN 88-7928-473-8
- Autori Vari, La Destra allo specchio. La cultura politica di Alleanza Nazionale, Marsilio, 2001. ISBN 88-317-7712-2
- Marco Ferrazzoli, Cos'è la Destra, Il Minotauro, 2001 ISBN 88-8073-064-9
- Federico Guiglia e Enrico Para, Gianfranco Fini. Cronaca di un leader, Le Lettere, 2002. ISBN 88-7166-629-1
- Gianni Alemanno, Intervista sulla destra sociale, Marisilio 2002. ISBN 88-317-8082-4
- Maurizio Gasparri, Fare il futuro. Idee e azioni per modernizzare l'Italia, Nuove idee, 2005.
- Domenico Fisichella, La Destra in cammino. Alle origini di AN, Pantheon, 2003
- Alberto Selvaggi, Tatarella: nero variabile, Nuovi Equilibri, 1998
- Annalisa Terranova, Camicette nere. Donne di lotta e di governo da Salò ad Alleanza Nazionale, Mursia, 2007
- Franco Servello, ALdo Di Lello, Sessant'anni in fiamma. Dal Movimento Sociale ad Alleanza Nazionale, Rubettino, 2006
- Paolo Nello, Il partito della fiamma. La Destra in Italia dal MSI ad AN, Ist. Editoriali e Poligrafici, 1998
- Adalberto Baldoni, "Noi rivoluzionari", Settimo Sigillo, 1986
- Adalberto Baldoni, "La Destra in Italia. 1945-1969", Editoriale Pantheon, 2000
- Adalberto Baldoni, "Due volte Genova. Luglio 1960-luglio 2001", Vallecchi, 2004
- Adalberto Baldoni, " Storia della Destra. Dal postfascismo al Popolo della libertà", Vallecchi, 2009
Hasonló cikkek
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alleanza Nazionale című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ La Destra in cammino - Quale ordine dal caos
- ↑ Comitato Centrale del MSI
- ↑ Fini va alle Fosse Ardeatine. cambia il MSI, sarà Alleanza
- ↑ addio camerati, ora ci sono i cari amici
- ↑ FINI ACCELERA: ' NON VOGLIO ANTISEMITI NEL MIO PARTITO' 12 novembre 1994 — pagina 4
- ↑ FINI AL ' FINANCIAL' ' MAI FASCISTI', Repubblica — 3 dicembre 1994 pagina 5
- ↑ Dall'archivio del Corriere della Sera, 29 gennaio 2005
- ↑ Gruppo Alleanza Nazionale XII Legislatura (dal 15 aprile 1994 all'8 maggio 1996) Gruppo costituito come Alleanza Nazionale - Movimento Sociale Italiano (AN-MSI) il 18 aprile 1994 Dal 1º febbraio 1995 assume la denominazione Alleanza Nazionale (AN)
- ↑ ALLEANZA NAZIONALE - MSI dal 21 aprile 1994 al 7 febbraio 1995
- ↑ STORACE PRESIDENTE ALLA VIGILANZA RAI MA È SCONTRO NEL POLO - 18 settembre 1996 — pagina 14 sezione: POLITICA INTERNA
- ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1997/12/12/salo-regime-totalitario-fini-abiura-in-diretta.html
- ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2000/05/13/ora-storace-presidente.html
- ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2001/12/21/si-al-voto-italiano-allestero.html
- ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2002/04/06/la-destra-pugliese-canta-forza-fini.html
- ↑ http://www.repubblica.it/2003/k/sezioni/politica/finisr/knesset/knesset.html
- ↑ http://www.repubblica.it/2003/k/sezioni/politica/alemus/alemus/alemus.html
<references>
címkében definiált <ref>
címkének nincs név attribútuma.