Nemzeti Szövetség

A Nemzeti Szövetség (olaszul: Alleanza Nazionale, rövidítése: AN) egykori, olaszországi jobboldali párt (1995–2009). A mozgalom 1994 januárjában alakult meg, akkor még a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom – Nemzeti Jobboldal részeként. A mozgalomhoz liberális, konzervatív és kereszténydemokrata szellemiségű emberek csatlakoztak, például Domenico Fisichella, Luigi Ramponi, Giuseppe Basini, Publio Fiori és Gustavo Selva.

Nemzeti Szövetség
Adatok
Elnök	Gianfranco Fini (1995-2008), Ignazio La Russa (2008-2009)
Alapítva	1995. január 27.
Feloszlatva	2009. március 22.
Elődpárt	Olasz Szociális Mozgalom (MSI)
Utódpárt	Szabadság Népe (2009-2011), Jövő és Szabadság Olaszországnak (2011-2014)
Székház	Via della Scrofa, 43 00186 Róma, Olaszország
Ifjúsági tagozat	Azione Giovani (1996-2009), Cselekvő fiatalok
Pártújság	Secolo D’Italia, Évszázad Olaszországa
Tagok száma	250 000 (2004)
Ideológia	nemzeti konzervativizmus, konzervativizmus, olasz nacionalizmus
Politikai elhelyezkedés	jobboldal
Parlamenti jelenlét	Olasz Képviselőházban (1994): 109 / 630 Olasz szenátusban (1994): 48 / 315
Nemzetközi szövetségek	Európai Nemzetek Szövetsége
Európai párt	Unió a Nemzetek Európájáért
Hivatalos színei	Sötétkék
Olaszország politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Szövetség témájú médiaállományokat.

Az 1995. január 27-én tartott kongresszuson – az úgynevezett Fiuggi fordulat folyamán – a mozgalom kiválik az Olasz Szociális Mozgalomból, és párttá alakul. A párt magát jobbközépnek vallja.

A párt továbbviszi az MSI-DN nemzeti konzervatív szemléletét, emellett – főleg Gianfranco Fini ideje alatt – a liberális konzervatív irányzat felé is nyitottá válik.

Története

Előzmények

• 1972: Giorgio Almirenti az MSI főtitkára egyesítette pártját a Demokratikus Monarchista Egység Pártot és létrejött az MSI-DN (Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal) pártszövetség.
• 1976: Megszületik és 1977-től párttá válik a Nemzeti Demokrácia Pártja, amely ideológiailag elhatárolódik a neofasizmustól, 1979-ben feloszlik, de ideológiája miatt a Nemzeti Szövetség előfutárának tekinthető.
• 1992. szeptember 19.: a jobboldali szellemiségű politológus Domenico Fisichella az Il Tempo napilapban felveti egy új jobboldali párt alapításának ötletét: «ha a "progresszívak" egy Demokratikus Szövetségért dolgoznának, akkor az ellen oldalról mindazoknak, akiket örömmel tölt el a haladás szellemisége, el kell kezdeniük dolgozni egy Nemzeti Szövetségért, ahol lehetnek liberálisok, köztársaságiak és katolikusok.»
• 1993. december 11.: Az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Szövetség (MSI-AN) lesz a neve a pártnak és így indulnak az 1994-es választásokon.
• 1994. március 28.: A választásokon győz a Silvio Berlusconi vezette választási koalíció, melynek tagja az MSI-AN. A párt 13,4%-ot ér el és a kormány része lesz, Giuseppe Tatarella miniszterelnök-helyettes mellett 4 miniszteri tárcát kap a párt.
• 1994. december: az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusát tartják, ahol Gianfranco Fini bejelenti az új párt alapítását és hogy nem fogják az új pártban tolerálni az antiszemitizmust.

1995: A Fiuggi fordulat, a Nemzeti Szövetség születése

Az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusa után, 1995. január 27.: Fiuggiban Gianfranco Fini megtartották az új párt első kongresszusát, ahol hivatalosan is feloszlott az MSI. Fini úgy kommentálja az eseményt, hogy «ma Olaszországban véget ért a nagyon hosszú II. világháború utáni korszak».

A bejelentés után kilépett a Pino Rauti vezette keményvonalas szárny és megalakította az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzetiszínű Láng pártot.

A Nemzeti Szövetség megalakulása után mind az alsóházban, mint a szenátusban a párt frakció neve Nemzeti Szövetség - Olasz Szociális Mozgalom neve Nemzeti Szövetség névre változik 1995. februárban.

A párt ellenzékben (1995-2001)

Az 1996-os választásokon a harmadik legerősebb párt lesz: 6 millió szavazattal, 15,7%-ot érnek el. A szicíliai regionális választáson a második legerősebb párttá válik.

1996-ban a párt jelöltje Francesco Storace lesz a közszolgálati rádiós és televíziós műsorokat (Rai) felügyelő parlamenti bizottságnak az elnöke.

1997-ben Fini az Italia 1 csatornán futó Moby Dick televíziós műsorban bejelentette, hogy eltávolodott az olasz fasizmustól és mindenfajta totalitárius rendszertől és elítélte az Olasz Szociális Köztársaság időszakát.

2000-ben a regionális választásokon a párt közös listán indult a Silvio Berlusconi vezette Casa della Libertá (Szabadság Háza) nevű jobbközép listán. A listán volt az Északi Liga, a Forza Italia is. A párt megnyeri Lazio tartomány vezetését, aminek elnöke Francesco Storace lesz.

2001-2005: A 2. Berlusconi-kormánykoalíció tagjaként

A 2001-es parlamenti választásokon a jobbközép koalíció győzött, így ismét Silvio Berlusconi lett a miniszterelnök. Ezzel együtt a Nemzeti Szövetség 1 miniszterelnök-helyettesi, 4 miniszteri és 14 államtitkári posztot kapott. Gianfranco Fini lett a kormány egyik miniszterelnök-helyettese.

A párt javaslatára 2001 decemberében jóváhagyta a parlament a 2001. évi 459-es törvényt, amely lehetővé tette külföldön olasz állampolgároknak, hogy az olaszországi választásokon szavazzanak.

2002-ben a párt Gianfranco Fini szülővárosában, Bolognában tartotta a második kongresszusát, a városnak 1999 és 2004 között – a város történelmében először – jobboldali polgármestere volt Giorgio Guazzaloca személyében. Fini itt kifejtette, hogy a párt egy erős identitáson alapuló mérsékelt jobboldali párt, de semmiképpen sem fasiszta.

2003-ban Fini Izraelbe látogatott, ahol úgy fogalmazott, hogy a holokauszt a 20. század legszörnyűbb dolga volt. Fini a látogatáson Benito Mussoliniről azt nyilatkozta "az olasz népnek felelősséget kell vállalnia, mikor 1938-ban életbe léptek a faji törvények. Felelősségvállalás nélkül nincsen bűnhődés".

Ez a fordulat sokaknak nem tetszett a pártban, különösen Alessandra Mussolini képviselőnek, aki a Duce unokája. Ekkor úgy dönt, hogy kilép a pártból és számos őt követő képviselő társával megalapítja a Libertá di Azione (Cselekvés Szabadsága) pártot.

Ideológia

Álláspontjai

A párt legfőbb álláspontjai voltak:

• A hagyományos értékek támogatás, a Katolikus Egyház álláspontja melletti kiállás, a szociálliberális és szekuláris szellemiség ellenzése.
• Szigorú bevándorláspolitika és a büntetések szigorúbb végrehajtása
• Izrael, Egyesült Államok és az európai integráció támogatása
• Drogfogyasztás elutasítása

Szárnyai

Mindezek mellett a párt összetétele heterogén volt. Amellett hogy az Olasz Szociális Mozgalom utódpártjaként jelen volt a neofasiszta szellemiségű emberek, azonban idővel erőteljesen mérséklődött a párt szellemisége és inkább jobbközép, konzervatív pártként kezdett funkciónálni. Öt szárnya volt a pártnak, amik liberális konzervatív, jobboldali, liberális, nemzeti konzervatív, kereszténydemokrata és szociális jobboldaliak voltak.

Társadalmi bázis

A pártnak átlagosan 10-15%-os támogatottsága volt Olaszország egészét tekintve, ám főleg a dél-olasz tartományokban népszerű. Campania, Puglia és Calabria régiókban a kezdeti időkben 15-25% közti eredményeket ért el a párt. Lazioban 2006-os választásokig mindig az országos átlagnál jóval népszerűbb párt volt. A 2000-es regionális választáson a párt jelöltje lett Lazio elnöke. Lazión belül a párt az 5 megyeszékhely közül Viterbónak, Latinának és Frosinonénak adta a polgármestert.

Választási eredmények

Parlamenti választások

Választások	Szavazatok	%	Képviselőházi mandátumok	Szenátusi mandátumok	Kormányzat	Listavezető
1994	5.202.698	13,47	109 / 630	48 / 315	Kormánypárt	Gianfranco Fini
1996	5.870.491	15.66	93 / 630	43 / 315	Ellenzék	Gianfranco Fini
2001	4.463.205	12.02	99 / 630	45 / 315	Kormánypárt	Gianfranco Fini
2006	4.707.126	12.34	71 / 630	41 / 315	Ellenzék	Gianfranco Fini

Irodalom

• Autori Vari. La Destra e le istituzioni, 1996. ISBN 88-7434-023-0
• Alessandro Campi, La destra in cammino. Da Alleanza nazionale al Popolo della libertà, Rubettino, 2008
• Alessandro Campi, La Destra di Fini. I dieci anni di Alleanza Nazionale 1995-2005, Marco, 2006
• Marco Tarchi, Dal MSI ad AN: organizzazione e strategie, Bologna Il Mulino, 1997. ISBN 88-15-05716-1
• Bartolomeo Sorge e Marcello Veneziani. Politicando. Il caso Italia. Gli anni della transizione: febbraio 1992-febbraio 1998, 1998. ISBN 88-211-6374-1
• Gianfranco Fini e Marcello Staglieno. Un'Italia civile, Ponte alle Grazie, 1999. ISBN 88-7928-473-8
• Autori Vari, La Destra allo specchio. La cultura politica di Alleanza Nazionale, Marsilio, 2001. ISBN 88-317-7712-2
• Marco Ferrazzoli, Cos'è la Destra, Il Minotauro, 2001 ISBN 88-8073-064-9
• Federico Guiglia e Enrico Para, Gianfranco Fini. Cronaca di un leader, Le Lettere, 2002. ISBN 88-7166-629-1
• Gianni Alemanno, Intervista sulla destra sociale, Marisilio 2002. ISBN 88-317-8082-4
• Maurizio Gasparri, Fare il futuro. Idee e azioni per modernizzare l'Italia, Nuove idee, 2005.
• Domenico Fisichella, La Destra in cammino. Alle origini di AN, Pantheon, 2003
• Alberto Selvaggi, Tatarella: nero variabile, Nuovi Equilibri, 1998
• Annalisa Terranova, Camicette nere. Donne di lotta e di governo da Salò ad Alleanza Nazionale, Mursia, 2007
• Franco Servello, ALdo Di Lello, Sessant'anni in fiamma. Dal Movimento Sociale ad Alleanza Nazionale, Rubettino, 2006
• Paolo Nello, Il partito della fiamma. La Destra in Italia dal MSI ad AN, Ist. Editoriali e Poligrafici, 1998
• Adalberto Baldoni, "Noi rivoluzionari", Settimo Sigillo, 1986
• Adalberto Baldoni, "La Destra in Italia. 1945-1969", Editoriale Pantheon, 2000
• Adalberto Baldoni, "Due volte Genova. Luglio 1960-luglio 2001", Vallecchi, 2004
• Adalberto Baldoni, " Storia della Destra. Dal postfascismo al Popolo della libertà", Vallecchi, 2009

Hasonló cikkek

• Olasz Szociális Mozgalom

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alleanza Nazionale című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.