A Nemzeti Szövetség (olaszul: Alleanza Nazionale, rövidítése: AN) egy olaszországi jobboldali párt volt 1995 és 2009 között. A párt 1994 januárjában alakult meg, akkor még a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal részeként. A pártba olyan liberális, konzervatív és kereszténydemokrata szellemiségű emberek csatlakoztak, mint Domenico Fisichella, Luigi Ramponi, Giuseppe Basini, Publio Fiori és Gustavo Selva.

Nemzeti Szövetség
Adatok
ElnökGianfranco Fini (1995-2008), Ignazio La Russa (2008-2009)

Alapítva1995. január 27.
Feloszlatva2009. március 22.
ElődpártOlasz Szociális Mozgalom (MSI)
UtódpártSzabadság Népe (2009-2011), Jövő és Szabadság Olaszországnak (2011-2014)
SzékházVia della Scrofa, 43 00186 Róma, Olaszország
Ifjúsági tagozatAzione Giovani (1996-2009), Cselekvő fiatalok
PártújságSecolo D’Italia, Évszázad Olaszországa
Tagok száma250 000 (2004)

Ideológianemzeti konzervativizmus, konzervativizmus, olasz nacionalizmus
Politikai elhelyezkedésjobboldal
Parlamenti jelenlétOlasz Képviselőházban (1994):
109 / 630
Olasz szenátusban (1994):
48 / 315
Nemzetközi szövetségekEurópai Nemzetek Szövetsége
Európai pártUnió a Nemzetek Európájáért
Hivatalos színeiSötétkék

Olaszország politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Szövetség témájú médiaállományokat.

A párt első kongresszusán 1995. január 27-én az úgynevezett Fiuggi fordulat folyamán kiválik az Olasz Szociális Mozgalomból és külön párttá válik. A párt magát jobbközépnek vallja..

A párt, hogy továbbra is fenntartsa történelmi-kulturális hagyományait az MSI-DN-vel, nemzeti konzervatív szemléletet mutat emellett - főleg Gianfranco Fini ideje alatt - a liberális konzervatív irányzat fele is nyitottá válik.

Története

szerkesztés

Előzmények

szerkesztés
  • 1972: Giorgio Almirenti az MSI főtitkára egyesítette pártját a Demokratikus Monarchista Egység Pártot és létrejött az MSI-DN (Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal) pártszövetség.
  • 1976: Megszületik és 1977-től párttá válik a Nemzeti Demokrácia Pártja, amely ideológiailag elhatárolódik a neofasizmustól, 1979-ben feloszlik, de ideológiája miatt a Nemzeti Szövetség előfutárának tekinthető.
  • 1992. szeptember 19.: a jobboldali szellemiségű politológus Domenico Fisichella az Il Tempo napilapban felveti egy új jobboldali párt alapításának ötletét: «ha a "progresszívak" egy Demokratikus Szövetségért dolgoznának, akkor az ellen oldalról mindazoknak, akiket örömmel tölt el a haladás szellemisége, el kell kezdeniük dolgozni egy Nemzeti Szövetségért, ahol lehetnek liberálisok, köztársaságiak és katolikusok.»[1]
  • 1993. december 11.: Az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Szövetség (MSI-AN) lesz a neve a pártnak és így indulnak az 1994-es választásokon.[2][3][4]
  • 1994. március 28.: A választásokon győz a Silvio Berlusconi vezette választási koalíció, melynek tagja az MSI-AN. A párt 13,4%-ot ér el és a kormány része lesz, Giuseppe Tatarella miniszterelnök-helyettes mellett 4 miniszteri tárcát kap a párt.
  • 1994. december: az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusát tartják, ahol Gianfranco Fini bejelenti az új párt alapítását és hogy nem fogják az új pártban tolerálni az antiszemitizmust.[5][6]

1995: A Fiuggi fordulat, a Nemzeti Szövetség születése

szerkesztés

Az Olasz Szociális Mozgalom utolsó kongresszusa után, 1995. január 27.: Fiuggiban Gianfranco Fini megtartották az új párt első kongresszusát, ahol hivatalosan is feloszlott az MSI. Fini úgy kommentálja az eseményt, hogy «ma Olaszországban véget ért a nagyon hosszú II. világháború utáni korszak».[7]

A bejelentés után kilépett a Pino Rauti vezette keményvonalas szárny és megalakította az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzetiszínű Láng pártot.

A Nemzeti Szövetség megalakulása után mind az alsóházban, mint a szenátusban a párt frakció neve Nemzeti Szövetség - Olasz Szociális Mozgalom neve Nemzeti Szövetség névre változik 1995. februárban.[8][9]

A párt ellenzékben (1995-2001)

szerkesztés

Az 1996-os választásokon a harmadik legerősebb párt lesz: 6 millió szavazattal, 15,7%-ot érnek el. A szicíliai regionális választáson a második legerősebb párttá válik.

1996-ban a párt jelöltje Francesco Storace lesz a közszolgálati rádiós és televíziós műsorokat (Rai) felügyelő parlamenti bizottságnak az elnöke.[10]

1997-ben Fini az Italia 1 csatornán futó Moby Dick televíziós műsorban bejelentette, hogy eltávolodott az olasz fasizmustól és mindenfajta totalitárius rendszertől és elítélte az Olasz Szociális Köztársaság időszakát.[11]

2000-ben a regionális választásokon a párt közös listán indult a Silvio Berlusconi vezette Casa della Libertá (Szabadság Háza) nevű jobbközép listán. A listán volt az Északi Liga, a Forza Italia is. A párt megnyeri Lazio tartomány vezetését, aminek elnöke Francesco Storace lesz.[12]

2001-2005: A 2. Berlusconi-kormánykoalíció tagjaként

szerkesztés

A 2001-es parlamenti választásokon a jobbközép koalíció győzött, így ismét Silvio Berlusconi lett a miniszterelnök. Ezzel együtt a Nemzeti Szövetség 1 miniszterelnök-helyettesi, 4 miniszteri és 14 államtitkári posztot kapott. Gianfranco Fini lett a kormány egyik miniszterelnök-helyettese.

A párt javaslatára 2001 decemberében jóváhagyta a parlament a 2001. évi 459-es törvényt, amely lehetővé tette külföldön olasz állampolgároknak, hogy az olaszországi választásokon szavazzanak.[13]

2002-ben a párt Gianfranco Fini szülővárosában, Bolognában tartotta a második kongresszusát, a városnak 1999 és 2004 között - a város történelmében először - jobboldali polgármestere volt Giorgio Guazzaloca személyében. Fini itt kifejtette, hogy a párt egy erős identitáson alapuló mérsékelt jobboldali párt, de semmiképpen sem fasiszta.[14]

2003-ban Fini Izraelbe látogatott, ahol úgy fogalmazott, hogy a holokauszt a 20. század legszörnyűbb dolga volt. Fini a látogatáson Benito Mussoliniről azt nyilatkozta "az olasz népnek felelősséget kell vállalnia, mikor 1938-ban életbe léptek a faji törvények. Felelősségvállalás nélkül nincsen bűnhődés".[15]

Ez a fordulat sokaknak nem tetszett a pártban, különösen Alessandra Mussolini képviselőnek, aki a Duce unokája. Ekkor úgy dönt, hogy kilép a pártból és számos őt követő képviselő társával megalapítja a Libertá di Azione (Cselekvés Szabadsága) pártot.[16]

Ideológia

szerkesztés

Álláspontjai

szerkesztés

A párt legfőbb álláspontjai voltak:

Mindezek mellett a párt összetétele heterogén volt. Amellett hogy az Olasz Szociális Mozgalom utódpártjaként jelen volt a neofasiszta szellemiségű emberek, azonban idővel erőteljesen mérséklődött a párt szellemisége és inkább jobbközép, konzervatív pártként kezdett funkciónálni. Öt szárnya volt a pártnak, amik liberális konzervatív, jobboldali, liberális, nemzeti konzervatív, kereszténydemokrata és szociális jobboldaliak voltak.

Társadalmi bázis

szerkesztés

A pártnak átlagosan 10-15%-os támogatottsága volt Olaszország egészét tekintve, ám főleg a dél-olasz tartományokban népszerű. Campania, Puglia és Calabria régiókban a kezdeti időkben 15-25% közti eredményeket ért el a párt. Lazioban 2006-os választásokig mindig az országos átlagnál jóval népszerűbb párt volt. A 2000-es regionális választáson a párt jelöltje lett Lazio elnöke. Lazión belül a párt az 5 megyeszékhely közül Viterbónak, Latinának és Frosinonénak adta a polgármestert.

Választási eredmények

szerkesztés

Parlamenti választások

szerkesztés
Választások Szavazatok % Képviselőházi mandátumok Szenátusi mandátumok Kormányzat Listavezető
1994 5.202.698 13,47
109 / 630
48 / 315
Kormánypárt Gianfranco Fini
1996 5.870.491 15.66
93 / 630
43 / 315
Ellenzék Gianfranco Fini
2001 4.463.205 12.02
99 / 630
45 / 315
Kormánypárt Gianfranco Fini
2006 4.707.126 12.34
71 / 630
41 / 315
Ellenzék Gianfranco Fini
  • Autori Vari. La Destra e le istituzioni, 1996. ISBN 88-7434-023-0
  • Alessandro Campi, La destra in cammino. Da Alleanza nazionale al Popolo della libertà, Rubettino, 2008
  • Alessandro Campi, La Destra di Fini. I dieci anni di Alleanza Nazionale 1995-2005, Marco, 2006
  • Marco Tarchi, Dal MSI ad AN: organizzazione e strategie, Bologna Il Mulino, 1997. ISBN 88-15-05716-1
  • Bartolomeo Sorge e Marcello Veneziani. Politicando. Il caso Italia. Gli anni della transizione: febbraio 1992-febbraio 1998, 1998. ISBN 88-211-6374-1
  • Gianfranco Fini e Marcello Staglieno. Un'Italia civile, Ponte alle Grazie, 1999. ISBN 88-7928-473-8
  • Autori Vari, La Destra allo specchio. La cultura politica di Alleanza Nazionale, Marsilio, 2001. ISBN 88-317-7712-2
  • Marco Ferrazzoli, Cos'è la Destra, Il Minotauro, 2001 ISBN 88-8073-064-9
  • Federico Guiglia e Enrico Para, Gianfranco Fini. Cronaca di un leader, Le Lettere, 2002. ISBN 88-7166-629-1
  • Gianni Alemanno, Intervista sulla destra sociale, Marisilio 2002. ISBN 88-317-8082-4
  • Maurizio Gasparri, Fare il futuro. Idee e azioni per modernizzare l'Italia, Nuove idee, 2005.
  • Domenico Fisichella, La Destra in cammino. Alle origini di AN, Pantheon, 2003
  • Alberto Selvaggi, Tatarella: nero variabile, Nuovi Equilibri, 1998
  • Annalisa Terranova, Camicette nere. Donne di lotta e di governo da Salò ad Alleanza Nazionale, Mursia, 2007
  • Franco Servello, ALdo Di Lello, Sessant'anni in fiamma. Dal Movimento Sociale ad Alleanza Nazionale, Rubettino, 2006
  • Paolo Nello, Il partito della fiamma. La Destra in Italia dal MSI ad AN, Ist. Editoriali e Poligrafici, 1998
  • Adalberto Baldoni, "Noi rivoluzionari", Settimo Sigillo, 1986
  • Adalberto Baldoni, "La Destra in Italia. 1945-1969", Editoriale Pantheon, 2000
  • Adalberto Baldoni, "Due volte Genova. Luglio 1960-luglio 2001", Vallecchi, 2004
  • Adalberto Baldoni, " Storia della Destra. Dal postfascismo al Popolo della libertà", Vallecchi, 2009

Hasonló cikkek

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alleanza Nazionale című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. La Destra in cammino - Quale ordine dal caos
  2. Comitato Centrale del MSI
  3. Fini va alle Fosse Ardeatine. cambia il MSI, sarà Alleanza
  4. addio camerati, ora ci sono i cari amici
  5. FINI ACCELERA: ' NON VOGLIO ANTISEMITI NEL MIO PARTITO' 12 novembre 1994 — pagina 4
  6. FINI AL ' FINANCIAL' ' MAI FASCISTI', Repubblica — 3 dicembre 1994 pagina 5
  7. Dall'archivio del Corriere della Sera, 29 gennaio 2005
  8. Gruppo Alleanza Nazionale XII Legislatura (dal 15 aprile 1994 all'8 maggio 1996) Gruppo costituito come Alleanza Nazionale - Movimento Sociale Italiano (AN-MSI) il 18 aprile 1994 Dal 1º febbraio 1995 assume la denominazione Alleanza Nazionale (AN)
  9. ALLEANZA NAZIONALE - MSI dal 21 aprile 1994 al 7 febbraio 1995
  10. STORACE PRESIDENTE ALLA VIGILANZA RAI MA È SCONTRO NEL POLO - 18 settembre 1996 — pagina 14 sezione: POLITICA INTERNA
  11. http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1997/12/12/salo-regime-totalitario-fini-abiura-in-diretta.html
  12. http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2000/05/13/ora-storace-presidente.html
  13. http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2001/12/21/si-al-voto-italiano-allestero.html
  14. http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2002/04/06/la-destra-pugliese-canta-forza-fini.html
  15. http://www.repubblica.it/2003/k/sezioni/politica/finisr/knesset/knesset.html
  16. http://www.repubblica.it/2003/k/sezioni/politica/alemus/alemus/alemus.html
Forráshivatkozás-hiba: a <references> címkében definiált <ref> címkének nincs név attribútuma.