Főmenü megnyitása

Olajfa (politikai párt)

olasz politikai koalíció, 1995-2007

Az Olajfa (olaszul: L'Ulivo) egy olaszországi baloldali pártszövetség, amely 1995–2007 között az olasz baloldal vezetője volt. A párt utódja a 2007. október 14-én alapított Demokrata Párt, amely logójába belerakta a pártszövetség olajfa szimbólumát, vele folytonosságot vállalva. A pártszövetség alapítója, vezetője Romano Prodi közgazdász, egyben a Kereszténydemokrata Párt baloldali szárnyának tagja volt.

L'Ulivo (Az Olajfa)
Adatok
Elnök Romano Prodi

Alapítva 1995
Feloszlatva 2007
Utódpárt Demokrata Párt
Székház Piazza Santi Apostoli 73, Róma, Olaszország

Ideológia Szociáldemokrácia, Kereszténydemokrácia, Reformizmus, Európapártiság, Demokratikus szocializmus
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz L'Ulivo (Az Olajfa) témájú médiaállományokat.

A pártszövetség, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális-demokrata ideológiákat követi és ezeket a pártokat tömöríti. A pártszövetség 1995–96-ban Lamberto Dini szakértői, technokrata kormányával, majd 19962001 között – Romano Prodi, Massimo D'Alema két kormánya és Giuliano Amato második kormányával öt évig, 2006 és 2008 között a második Prodi-kormánnyal – volt hatalmon.

Tartalomjegyzék

A koalícióSzerkesztés

SzületéseSzerkesztés

Az 1990-es évek elején radikális, földrengésszerű változások mentek végbe a belpolitikában: A Tangentopoli-ügy miatt elbuktak az olyan történelmi pártok, mint az Olasz Kereszténydemokrata Párt, Olasz Kommunista Párt és Olasz Szocialista Párt. Az 1994-es olaszországi parlamenti választásokon győzelmet aratott Silvio Berlusconi vezette konzervatív-liberális koalíció. Berlusconi kormánya azonban 1994. december 22-én lemondott, miután koalíciós partnere az Északi Liga nem szavazta meg a nyugdíjreformot és átpártolt az ellenzékhez.[1]1995 januárjától Lamberto Dini lett a miniszterelnök egy szakértői kormány vezetőjeként. Ez a kormány a Haladók Szövetsége, Olasz Néppárt és az Északi Liga pártok koalíciójából állt össze.

A centrista pártok nagy része egyre inkább a baloldal reformszárnyához közeledett (mint az AD, Hálózat, Dini Listája, Olasz Néppárt) ezzel létrejött a balközép választási szövetség, a balközép ezután szövetségre lépett mérsékelt baloldali és demokrata pártokkal (mint: Szocialista Újjászületés, Zöldek, Keresztényszociálisok, PDS). Ebből a koalícióból jött létre az Olajfa. Vezetője az IRI (Ipari Újjáépítés Intézete) volt elnöke és az Andreotti-kormány iparügyi minisztere, Romano Prodi lett.

Az 1996-os választásokra Olaszország történelmében először összejött egy szocialista, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális, posztkommunista és zöld ideológiákon alapuló koalíció. Egyben az első kormány a második világháború óta amit a Kommunista Újraalapítás Pártja egy kommunista párt is támogat. A Kommunista Újraalapítás Pártja nem lett a kormánykoalíció tagja, még a választások előtt 1996. februárjában egy "lemondó nyilatkozatot" tett, hogy lemond a közös listán indulásról és 45 választókerületben indít saját jelöltet. A választások után a Romano Prodi vezette kormány külső támogatója lett.

A választásokon a koalíció 43,39%-os eredménnyel legyőzte a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíciót. Az Olajfa mind a Képviselőházban mind a Szenátusban többséget szerzett.

Első Prodi-kormány (1996-1998)Szerkesztés

A kormány legfőbb intézkedései voltak a bürokrácia csökkentése, a gazdaság liberalizálása állami cégek eladásával. Az ország gazdaságának fejlesztése abból a célból, hogy az euróhoz való csatlakozásra az ország megfeleljen a kritériumoknak. Prodi 1998-ban mondott le, miután bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene.


Az 1996-os koalíció az alábbiak szerint nézett ki:

Párt neve Ideológia Elnöke
Baloldali Demokratikus Párt (PDS) Demokratikus szocializmus Massimo D'Alema
Olasz Néppárt (PPI) Kereszténydemokrácia Franco Marini
Olasz Megújulás (RI) Liberalizmus Lamberto Dini
Zöldek Szövetsége (FdV) Zöldpolitika Carlo Ripa di Meana
Olasz Szocialisták (SI) Szociáldemokrácia Enrico Boselli
Demokratikus Unió (UD) Szociálliberalizmus Antonio Maccanico
Segni Megállapodása (Patto) Centrizmus Mariotto Segni
A Hálózat (LR) Maffiaellenes politika Leoluca Orlando
Déltiroli Néppárt (SVP) Regionalizmus Luis Durnwalder
Olasz Republikánus Párt (PRI) Szociálliberalizmus Giorgio La Malfa

D'Alema és Rutelli korszaka (1998-2004)Szerkesztés

 
A L'Ulivo választói támogatottsága 2006-ban

Prodit Massimo D'Alema követte a kormányfők sorában, aki enyhített Prodi szigorú a maastrichti kritériumoknak megfelelő politikáján, ami a koalíción belül felháborodást okozott, a 2000-es választásokon súlyos vereséget szenvedtek. Ezt követően D'Alema lemondott. Romano Prodi 1999-től 2006-ig az Európai Bizottság elnöke lett. D'Alema volt az első olyan olasz miniszterelnök, aki kommunista volt.

Giulio Amato visszatért Prodi szigorú költségvetési politikájához, azonban a növekvő munkanélküliség és az olasz gazdaság visszaesése miatt elbukott a baloldali koaílció a 2001-es olaszországi parlamenti választáson. Az Olajfa vezetője Róma 1993 óta hivatlban levő polgármestere, Francesco Rutelli volt.

Párt neve Ideológia Elnöke
Baloldal Demokratái (DS) Szociáldemokrácia Piero Fassino
Demokrácia a Szabadság – Margaréta (DL) Centrizmus Francesco Rutelli
Olasz Kommunista Pártja (PdCI) Kommunizmus Oliviero Diliberto
Olasz Demokratikus Szocialisták (SDI) Szociáldemokrácia Enrico Boselli
Zöldek Szövetsége (FdV) Zöldpolitika Alfonso Pecoraro Scanio
Demokraták Európáért Uniója (UDEUR) Kereszténydemokrácia Clemente Mastella


Olajfa Szövetség és a Demokrata Párt megalapítása (2004-2007)Szerkesztés

2007. október 14-én a L’Ulivo politikai tömörülés örököseként megalalakult az olasz politikai élet legnagyobb baloldali pártja, a Partito Democratico (Demokrata Párt) azzal a deklarált céllal, hogy a szociáldemokrata hagyományokat, a kereszténydemokrata gondolatokat és a liberalizmust szintetizálja a környezetvédelemre és az európaiságra fogékony elgondolásokkal.[2]

Választási eredményekSzerkesztés

Választások Szavazatok % Képviselőházi mandátumok Szenátusi mandátumok Kormányzat Listavezető
1996 15,758,981 42.2
285 / 630
157 / 315
Kormánypárt Romano Prodi
2001 16,209,944 43.5
247 / 630
128 / 315
Ellenzék Francesco Rutelli
2006 11,928,362 31.2
220 / 630
101 / 315
Kormánypárt Romano Prodi

IrodalomSzerkesztés

  • Mani pulite. La vera storia. Da Mario Chiesa a Silvio Berlusconi (Gianni Barbacetto, Peter Gomez és Marco Travaglio, 2002, Editori Riuniti, ISBN 88-359-5241-7) 487–488. és 580-598. o.
  • Intoccabili. Perché la mafia è al potere. Dai processi Andreotti, Dell'Utri & C. alla normalizzazione. Le verità occultate sui complici di Cosa Nostra nella politica e nello Stato. Paolo Sylos Labini bevezetőjével. (Saverio Lodato és Marco Travaglio, 2005, BUR Biblioteca Universale Rizzoli, ISBN 88-17-00537-1), 120–128. o.
  • Romano Prodi, Governare l'Italia. Manifesto per il cambiamento, 1995, MicroMega ISBN 88-7989-153-7.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a L'Ulivo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. Gianluca Luzi, Berlusconi, 225 giorni e poi l'addio, in La Repubblica, 21 dicembre 1994, p. 2. URL consultato il 25 maggio 2010.
  2. Berlusconi és a Popolo della Liberta, nemzetesbiztonsag.hu