Demokrata Párt (Olaszország)

A Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) Olaszország legnagyobb balközép pártja 2007. október 14-én jött létre különböző balközép és centrista pártok egyesülésével, melyek L'Ulivo (magyarul: olajfa) néven indultak a 2006-os általános olasz választásokon is.

Demokrata Párt
(Partito Democratico)

Partito Democratico Italy.svg
Adatok
Elnök Nicola Zingaretti
Alelnök Anna Ascani, Debora Serracchiani

Alapítva 2007. október 14.
Elődpárt Olajfa
Székház V. S. Andrea delle Fratte 16
00186 Róma
Ifjúsági tagozat Giovani Demorcatici (Fiatal Demokraták)
Pártújság l'Unitá
Tagok száma 385.320 (2015)

Ideológia szociáldemokrácia, keresztényszocializmus,[1] szociálliberalizmus,[2] európaiság, harmadik utasság, szociálliberalizmus,
Politikai elhelyezkedés balközép
Parlamenti jelenlét Képviselőház:
89 / 630
Szenátus:
37 / 320
Regionális tanácsosok:
284 / 917
Európai Parlamentben:
19 / 73
Nemzetközi szövetségek Európai Szocialisták Pártja
Európai párt Európai Szocialisták Pártja
EP-frakció Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
Hivatalos színei zöld, vörös

Olaszország politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Demokrata Párt
(Partito Democratico)
témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Olajfa (L'Ulivo)Szerkesztés

Az 1990-es évek elején, amikor feloszlott az Olasz Kommunista Párt, egy baloldali alternatíva létrehozása érdekében Romano Prodi, korábbi baloldali kereszténydemokrata vezetésével létrejött a L'Ulivo nevű balközép koalíció, melybe beletartozott a Baloldali Demokratikus Párt (Partito Democratico della Sinistra, PDS), az Olasz Néppárt (Partito Popolare Italiano, PPI), a Zöldek Szövetsége (Federazione dei Verdi), az Olasz Megújulás (Rinnovamento Italiano, RI), az Olasz Szocialisták (Socialisti Italiani, SI) és a Demokratikus Unió (Unione Democratico, UD). A koalíció megnyerte az 1996-os választásokat. 2002-ben csatlakozott hozzá a centrista Demokrácia Szabadsága - Margaréta (Democrazia è Libertà - La Margherita, DL) párt is.

2003-ban Romano Prodi javaslatára a balközép koalíció közös jelölteket indított az EP-választásokon. A koalíció Egyesült Olajfa néven futott, s 31,1%-ot ért el. A 2006-os általános olasz választásokon a pártkoalíció 31,3%-ot szerzett meg a szavazatokból.

Az új párthoz vezető útSzerkesztés

A 2006-os választási eredmény nyomán Romano Prodi javasolta egy egységes balközép párt létrehozását. A 2007. április 17-én tartott kongresszuson, a párttagok 75%-a szavazott az egyesülés mellett. Ennek nyomán 2007. október 14-én létrejött az egységes Partito Democratico, nyolc korábbi párt egyesüléseként:

  • Democratici di Sinistra, DS (szociáldemokrata)
  • Democrazia è Libertà, DL (centrista)
  • Partito Democratico Meridionale, PDM (centrista)
  • Progetto Sardegna, PS (szociáldemokrata)
  • Movimento Repubblicani Europei, MRE (szociálliberális)
  • Repubblicani Democratici, RD (szociálliberális)
  • Italia di Mezzo, IDM (kereszténydemokrata)
  • Alleanza Riformista, AR (szociáldemokrata)

IdeológiaSzerkesztés

A párt egy gyűjtőpártként funkcionál, amelyet alapjaiban balközép irányzat és a keresztény baloldal határoz meg. A párt alapítók közös emlékezettudatában élénken él az Olasz Ellenállási Mozgalom, Olaszország alkotmányának 1947-es megírása és, az úgynevezett történelmi kiegyezés (compromesso storico).

A pártnak négy irányzata van, ami a párt ideológiáit adja:

Matteo Renzi által fémjelzett politikai irányzat megnevezése számos esetben vitatott volt, sokan a liberálisnak és populistának tartották. [3][3][4][5][6][7] A Corriere della Sera egyik újságírója, Maria Teresa Meli szerint Renzi "egy olyan precíz modellt alkalmaz, amit a brit Munkáspárt és a clintoni Demokrata Pártból vett át és egyszerre vegyíti ezt a gazdasági szférában alkalmazott liberális politikájával és a populizmussal. Ez azt jelenti, hogy egyfelől harcolni fog a szakszervezeti konföderációk privilégiumai ellen, másfelől viszont hevesen fogja támadni, a bankárokat és a Confindustriat". [8]

Választási eredményekSzerkesztés

Parlamenti választásokSzerkesztés

Választások Szavazatok % Képviselőházi mandátumok Szenátusi mandátumok Kormányzat Listavezető
2008 12,434,260 33.1
217 / 630
118 / 315
Ellenzék Walter Veltroni
2013 8,934,009 25.5
297 / 630
112 / 315
Kormánypárt Pier Luigi Bersani
2018 6,161,896 18.8
112 / 630
54 / 315
Ellenzék Matteo Renzi

Regionális TanácsokSzerkesztés

Régió neve Választás éve Szavazatok száma % Elnyert tanácsosi mandátumok +/−
Valle d’Aosta 2020 10,106 (3.) 15.3
7 / 35
  7
Piemont 2019 430,902 (2nd) 22.4
10 / 51
  17
Lombardia 2018 1,008,496 (2nd) 19.2
16 / 80
  1
Bolzano autonóm megye 2018 10,806 (7th) 3.8
1 / 35
  1
Trento autonóm megye 2018 35,530 (2nd) 13.9
5 / 35
  2
Veneto 2020 244,881 (3rd) 11.9
7 / 51
  2
Friuli-Venezia Giulia 2018 76,423 (2nd) 18.1
10 / 49
  10
Emilia-Romagna 2020 749,976 (1st) 34.7
23 / 50
  7
Liguria 2020 124,586 (2nd) 19.9
7 / 31
  1
Toszkána 2020 560,981 (1st) 34.7
23 / 41
  2
Marche 2020 156,394 (1st) 25.1
8 / 31
  6
Umbria 2020 93,296 (2nd) 22.3
5 / 21
  6
Lazio 2018 539,131 (2nd) 21.2
18 / 51
  6
Abruzzo 2019 66,796 (3rd) 11.1
4 / 31
  7
Molise 2018 13,122 (3rd) 9.0
2 / 21
  1
Campania 2018 398,490 (1st) 16.9
9 / 51
  7
Puglia 2020 289,188 (1st) 17.3
17 / 51
  3
Szardínia 2019 96,235 (1st) 13.5
8 / 60
  11
Basilicata 2019 22,423 (5th) 7.7
3 / 21
  9
Calabria 2020 118,249 (1st) 15.2
6 / 31
  8
Szicília 2017 250,633 (3rd) 13.0
12 / 70
  11

JegyzetekSzerkesztés

  1. (EN) ITALY, su Parties and Elections in Europe. URL consultato il 5 ottobre 2010.
  2. http://www.pandorarivista.it/articoli/la-sinistra-italiana-e-il-liberalismo/
  3. a b Concita De Gregorio: IL POPULISTA DI CENTRO - la Repubblica.it (olasz nyelven). Ricerca.repubblica.it, 2011. október 31. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  4. La cura omeopatica Renzi per battere Berlusconi | Europa Quotidiano. Europaquotidiano.it. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  5. Troppi pregiudizi: Renzi non è un populista | Europa Quotidiano. Europaquotidiano.it. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  6. BLOG - Renzi, ovvero la svolta populista della sinistra italiana, di Antonio Dostuni - Studio Dostuni. Studiodostuni.it, 2000. január 1. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  7. Il populista democratico e i suoi nemici | Europa Quotidiano. Europaquotidiano.it, 2013. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  8. Come nasce e che senso ha la battaglia di Renzi contro i corpi intermedi. (Hozzáférés: 2020. október 14.)

FordításSzerkesztés