Wikipédia

Achilleus Tatios

görög író

Achilleus Tatios (görög Ἀχιλλεὺς Τάτιος; latin Achilles Tatius) római kori görög író volt, valószínüleg Alexandriában élt.

Achilleus Tatios
Született2. század[1][2]
Alexandria
Elhunyt3. század[2]
Állampolgárságarómai
Foglalkozásaíró
Sablon • Wikidata • Segítség
Achilleus Tatios Leukippé és Kleitophón története (Oxyrhycnhus papiruszok, London, The Egypt Exploration Society, 1914)

A Kr. u. 2. század végén írt nyolc könyvből álló szerelmes regénye, a Leukippé és Kleitophón története (Τὰ κατὰ Λευκίππην καὶ Κλειτοφῶντα Ta kata Leukippen kai Kleitophonta) tette híressé. A műhöz bevezetőűl a híres bizánci költő, León, a „filozófus” írt epigrammát.[3]

Az irodalomtudomány egyetért abban, hogy a Leukippé és Kleitophón története kora talán legérdekesebb és legösszetettebb szerelmi regénye.[3]

Tatios,[4] ugyanúgy mint Héliodórosz, korának másik népszerű regényírója sokat és szívesen olvasott, népszerű szerzője volt a keresztény Bizánci Birodalomnak, az olvasók "rajongtak" érte és Leukippé és Kleitophón történetéért.[5]

A regény történetében a görög regényekben szokásos módon a szerelmesek elválnak egymástól, és csak kalandok és veszélyek leküzdése után tudnak végül újra egybekelni. A szándékosan egyszerű stílusban megírt mű a műfaj irodalmilag legértékesebb alkotásai közé tartozik.

A műre huszonhárom kéziratban találtak rá. Ezek közül tizenkettőben maradt fenn a teljes szöveg. A legkorábbi 12. századi szöveghagyaték a Vatikánban található egy 2. századból való papiruszon, a legtöbb fennmaradt kódex pedig a 16. századból származik.

Életútja szerkesztés

Thesszalonikéi Eusztathiosz (Homérosz Odüsszeiájához írt kommentárja), a Szuda-lexikon, Nagy Phótiosz Bibliotheca (Photius)[6] című műve és a régi kéziratok mind azt bizonyítják, hogy Tatios Alexandriában élt és alkotott. A papiruszok[7] és a nyelvészeti bizonyítékok[8] azt mutatják, hogy a város ekkor, a Kr. u. 2. században a virágkorát élte. A Szuda-lexikon feljegyzése szerint Tatios idővel keresztény hitre tért, majd később püspökké választották, éppúgy mint a szintén "pogány eszmeiséggel" vádolt írótársát, Héliodóroszt. Valószínüsíthetően a püspöki ornátust védőpajzsként öltötték kedvenc regényeik szerzőire lelkes irodalmár-híveik.[3]

Irodalmi párhuzamok találhatóak a Leukippé és Kleitophón története és a keresztény András-akták között,[9] amelyek megközelítően kortárs alkotások.[10][11]

A Szuda-lexikon Tatiosnak tulajdinít egy szféráról szóló művet is (címe görögül περὶ σφαίρας), amelynek egy töredéke Aratosz Phaenomenajának bevezetője lehetett, talán még idővel megtalálják. Ez azonban lehet egy másik Achilleus Tatios műve is, aki a 3. században élt.[12] Erre a műre hivatkozik Firmicus Maternus, aki 336 körül Matheseos libri című művében prudentissimus Achillesről beszél. A töredéket először 1567-ben publikálták, majd Denis Pétau jezsuita tudós Uranologionjában, 1630-ban latin fordítással. Ugyanez a forrás említést tesz Achilleus Tatios egy etimológiáról szóló művéről, valamint egy másik alkotásáról Különféle történetek címmel.

Idézet szerkesztés

Achilleus Tatios Leukippé és Kleitophón története (a regény bevezetője)

León, „a filozófus”:

Kleitophónra és Leukippére

Szerelmesen sok kínt kiállott Kleitophón

s e könyv bizonyság rá, igaz volt élete;

hát még ha Leukippét veszed: bámulja őt

a nagy világ, hogy ütlegelték, dús haját

vették, de bírta mind a sok-sok szenvedést,

s a rá nem egy, de három ízben mért halált.

Te is, barátom, hogyha igazul élni vágysz,

miről a könyv beszél, te félvállról ne vedd:

inkább kutasd, mit mond, üzen, mi is a lényege:

ez majd segít, hogy tiszta vággyal célhoz érj!

Szepessy Tibor fordítása[3]

Irodalom szerkesztés

  • Florian Hurka: Achilleus Tatios. Leukippe und Kleitophon. In: Christine Walde (Hrsg.): Die Rezeption der antiken Literatur. Kulturhistorisches Werklexikon (= Der Neue Pauly. Supplemente. Band 7). Metzler, Stuttgart/Weimar 2010, ISBN 978-3-476-02034-5, Sp. 1–6.
  • Manfred Landfester: Achilleus Tatios [1] aus Alexandreia. In: Manfred Landfester (Hrsg.): Geschichte der antiken Texte. Autoren- und Werklexikon (= Der Neue Pauly. Supplemente. Band 2). Metzler, Stuttgart/Weimar 2007, ISBN 978-3-476-02030-7, S. 1–2.
  • Nicola Nina Schmid-Dümmler: Achilleus Tatios, „Leukippe und Kleitophon“. Rhetorik im Dienst der Verführung. (= BAC – Bochumer Altertumswissenschaftliches Colloquium, Band 101). Wissenschaftlicher Verlag Trier, 2018, ISBN 978-3-86821-747-6.
  • James N. O’Sullivan: A Lexicon to Achilles Tatius (= Untersuchungen zur antiken Literatur und Geschichte. Band 18). de Gruyter, Berlin/New York 1980.
  • Achilleus Tatios, Leukippe und Kleitophon. Eingeleitet, übersetzt und erläutert von Karl Plepelits. Bibliothek der griechischen Literatur, herausgegeben von Peter Wirth und Wilhelm Gessel, Band 11, Stuttgart 1980
  • Stephen Gaselee: Achilles Tatius. Text und englische Übersetzung. Heinemann, London 1917 (Digitalisat). Neuausgabe: Loeb Classical Library, London/Cambridge 1947.
  • Rowland Smith: The Loves of Clitopho and Leucippe. In: The Greek Romances. London 1889 (Digitalisat).
  • Ebbe Vilborg: Achilles Tatius. Leucippe and Clitophon (= Studia Graeca et Latina Gothoburgensia Band 1). Almqvist & Wiksell, Göteborg 1955 (mit Kommentar).
  • Jean-Philippe Garnaud: Achille Tatios. Le Roman de Leucippé et Clitophon (= Collection Budé). Paris 1991, Ndr. 2010

Külső hivatkozások szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 11, 1
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 28.)
  3. ↑ a b c d e Achilleus Tatios Leukippé és Kleitophón története (Fordította Szepessy Tibor)
  4. ↑ SOL Search. www.cs.uky.edu. (Hozzáférés: 2023. szeptember 5.)
  5. ↑ Szepessy Tibor: Egy antik regényíró. Achilleus Tatios és a Kleitophón és Leukippé története https://ojs.lib.unideb.hu/studia/article/view/4070/3935
  6. ↑ Photius, Bibliotheca or Myriobiblion (Cod. 1-165, Tr. Freese). www.tertullian.org. (Hozzáférés: 2023. szeptember 5.)
  7. ↑ Dirk Obbink – Richard Brown Rutherford: Culture in pieces: essays on ancient texts in honour of Peter Parsons. 2011. ISBN 978-0-19-929201-1 Hozzáférés: 2023. szeptember 5.  
  8. ↑ "the use (albeit mid and erratic) of the Attic dialect suggest a date a little earlier [than mid-2nd century] in the same century." The Greek Novel: Oxford Bibliographies Online Research Guide Oxford University Press, 2010, 7.o. ISBN 019980303X, 9780199803033
  9. ↑ Lanzillotta, Lautaro Roig (2010. május 25.). „The Acts of Andrew. A New Perspective on the Primitive Text” (spanyol nyelven). Cuadernos de Filología Clásica. Estudios griegos e indoeuropeos 20, 247–259. o. ISSN 1988-2637.  
  10. ↑ Antonio Piñero, Gonzalo del Cerro: . Biblioteca Autores Cristianos, 2004, ISBN 978-84-7914-717-4, 107–235.o. (spanyol)
  11. ↑ David Noel Freedman: . Band 1. Yale University Press, 2007, ISBN 978-0-300-14001-9, Andrew, Acts of, C.5, 246.o. (angol)
  12. ↑ (2015. február 5.) „Oxford Classical, The Oxford Classical Dictionary. 4th Ed. General Editors Simon Hornblower and Antony Spawforth. Assistant Ed. Esther Eidinow. Oxford, Oxford University Press 2012”. Historische Zeitschrift 300 (1), 149–152. o. DOI:10.1515/hzhz-2015-0019. ISSN 2196-680X.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Achilleus Tatios (Romanautor) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Achilles Tatius című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Achilleus_Tatios&oldid=26831605”