Főmenü megnyitása

Az afrikai tojásevőkígyó (Dasypeltis scabra) a hüllők (Reptilia) osztályába, a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Afrikai tojásevőkígyó
2009-03-07Dasypeltis scabra242.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Alcsalád: Igazi siklóformák (Colubrinae)
Nem: Dasypeltis
Faj: D. scabra
Tudományos név
Dasypeltis scabra
(Linnaeus, 1758)[1]
Szinonimák
  • Coluber scaber
    Linnaeus, 1758
  • Dasypeltis scabra
    WAGLER, 1830
  • Anodon typus
    Andrew Smith, 1828
  • Tropidonotus scaber
    SCHLEGEL, 1837
  • Rachiodon scaber
    A.M.C. Duméril, Gabriel Bibron &
    A.H.A. Duméril, 1854
  • Dasypeltis scabra
    Albert Günther, 1858
  • Dasypeltis scaber, breviceps
    PETERS 1864
  • Dasypeltis scaber, capensis
    PETERS 1864
  • Dasypeltis scaber, mossambicus
    PETERS 1864
  • Rachiodon scaber
    BOCAGE 1866
  • Dasypeltis lineolata
    PETERS 1878
  • Dasypeltis lineolata
    FISCHER 1884
  • Dasypeltis scabra
    AUERBACH 1987
  • Dasypeltis scabra
    BOYCOTT 1992
  • Dasypeltis scabra
    TRAPE & ROUX-ESTÈVE 1995
  • Dasypeltis scabra
    SCHLEICH, KÄSTLE & KABISCH 1996
  • Dasypeltis scabra
    TRAPE & MANÉ 2004
  • Dasypeltis scabra
    LARGEN & SPAWLS 2010
  • Dasypeltis cf. scabra
    BÖHME et al. 2011
  • Dasypeltis scabra saeizadi
    HOSER 2013
  • Dasypeltis scabra
    WALLACH et al. 2014
  • Dasypeltis scabra loveridgei
    MERTENS 1954
  • Dasypeltis loveridgei
    GÖTHEL 2015
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Afrikai tojásevőkígyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai tojásevőkígyó témájú médiaállományokat és Afrikai tojásevőkígyó témájú kategóriát.

ElterjedéseSzerkesztés

ElőfordulásaSzerkesztés

Sivatagokon és esőerdőkön kívül, változatos helyeken, síkságokon, szavannákon, nyílt erdei-, bokros-, füves területeken, szinte mindenhol megtalálható. Fán lakó, szeret madárfészkekben pihenni, de a talajon lévő, korhadó növények, fakérgek, kövek alatt is sokszor rejtőzködik.[2]

MegjelenéseSzerkesztés

 
A fejen lévő nyílhegy rajzolat

Átlagos testhossza 75 cm,[3] de az 1,2 métert is elérheti. Alapszíne általában barna vagy szürke, esetleg zöldesbarna. Hátán szabálytalan rombusz alakú, sötét foltok sorakoznak, melyek lehetnek szürkék, barnák, vagy feketék, gyakran láncmintázatként futnak végig a hátoldalon. A háti pikkelyek ormósak, az oldalsók fűrészes élűek. Feje kicsi, lapos és keskeny, a fejtetőn két sötét előremutató nyílhegy alakú rajzolat látható. Hasonló minta van a nyakán is. Szembogara függőleges.[2][4] Száját hatalmasra tudja kitátani, mivel állkapocscsontjai nem rögzítettek, csak rugalmas szalagok kötik össze. Szájában apró fogak találhatóak, nyelőcsövében a csigolyanyúlványai tüskeszerűre módosultak. Szaglása jó. Ártalmatlan, méregfoggal nem rendelkezik.[5][6]

Életmódja, táplálkozásaSzerkesztés

 
Tojásnyelés után

Magányosan él, nappal aktív. Átlagos élettartama 10 év.[5]

Kizárólag tojásokat eszik,[7] teste tökéletesen módosult a kemény héjú tojások elfogyasztásához, melyeket egészben nyel le. Rugalmas állkapocs ízületi szalagjai kinyújtásával fejméretének többszörösére képes száját kitátani. Az ínybe ágyazott négy foga segíti megtartani nyeléshez a tojást. A hátgerinc 30 módosult csigolyája közül az 1. és 21. közötti meggátolja, hogy kicsússzon a tojás a szájból, a 22. és 28. közöttiek ventrális nyúlványai porccal borítottak és belógnak a nyelőcsőbe, ezek kilyukasztják a héjat, a folyékony tartalom a gyomorba ömlik, majd testének mozgatásával hosszúkás csomagba préseli és kiöklendezi a szilárd burkot. A 29. és 30. csigolya feladata is a rögzítés, hogy a testben ne tudjon lentebb menni a tojáshéj.

Érzékeny szaglásával meg tudja különböztetni a már embrionális fejlődésnek indult tojásokat, azokat nagyon ritkán fogyasztja el, ha mégis, akkor a héjjal együtt kiköpi az embriót is. A nem friss táplálékot szintén otthagyja.[8]

SzaporodásaSzerkesztés

Tojásrakó. A nőstény legfeljebb 18 tojását egyenként, nem is mindig ugyanarra a helyre rakja le, ami eltarthat akár egy napig is. Kelési idő általában 110-120 nap, az utódok száma 10-12. A 15-25 cm-es kiskígyók apró madarak tojásaival táplálkoznak.[2][5]

VédekezéseSzerkesztés

Teljesen védtelen állat, sem testi ereje, sem méregfogai nincsenek. Egyetlen védelme a színezete, mely néhány mérgeskígyóhoz hasonlít, valamint azok viselkedésének utánzása. Ha olyan területen él ahol viperafélék vannak, testét felfújja levegővel, a támadó felé nyitott szájjal hevesen vagdalkozik.[9] Ahol az efák elterjedtek, ott azok viselkedését utánozza, félkör alakban összetekeredik, törzsgyűrűit egymáshoz dörzsölik, így az ormós pikkelyek reszelős, sziszegő hangot adnak, fejét amennyire csak lehet ellapítja, száját kitátja.[4]

TartásaSzerkesztés

25-29 °C hőmérsékletű élettér a legmegfelelőbb számára. Fontos a búvóhely, a mászásra alkalmas fa és az ivóvíz, valamint az aljzaton olyan tárgyak elhelyezése, ami táplálkozásnál támaszt biztosít a tojásnak, miközben nyeli a kígyó. Bár képes a tyúktojás elnyelésére helyesebb galamb-, vagy fürj tojásokkal, a fiatalokat veréb-, vagy pintytojásokkal etetni. A tojások frissek legyenek, de ne legyenek megmosva, mert különben az állat nem fogja megenni. Ha csak mosott tojást tud az állattartó beszerezni, akkor fontos baromfiólba, vagy madárfészekbe tenni, amíg a jellegzetes szagot át nem veszi.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Dasypeltis scabra. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2016. október 21.)
  2. a b c John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994, 181. oldal. ISBN 963-8354-17-8
  3. Afrikai tojásevő kígyó. vadallatok.hu. (Hozzáférés: 2016. október 21.)
  4. a b Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 70. oldal. ISBN 963-9090-87-5
  5. a b c Afrikai tojásevő kígyó (Dasypeltis scabra). zooszeged.hu. (Hozzáférés: 2016. október 22.)
  6. Hüllők és kétéltűek. Képes ismertető több mint 400 hüllő és kétéltű fajról. Mark O'Shea és Tim Halliday. Budapest: Panemex Kft. és Grafo Kiadó. 2001. 130. o. ISBN 963-9090-50-6  
  7. Mit esznek az állatok?. erzsebetrosta.hu, 2013. január 10. (Hozzáférés: 2016. október 24.)
  8. John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994, 181-182. oldal. ISBN 963-8354-17-8
  9. a b John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994, 182. oldal. ISBN 963-8354-17-8