Főmenü megnyitása

Alparét

falu Romániában, Kolozs megyében

Alparét (románul Bobâlna, korábban Olpret, németül Krautfeld) falu Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Alparét (Bobâlna)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségAlparét
Rang községközpont
Irányítószám 407085
SIRUTA-kód 56103
Népesség
Népesség444 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság3
Népsűrűség5,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság299 m
Terület74,6 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alparét (Románia)
Alparét
Alparét
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 08′ 41″, k. h. 23° 38′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 41″, k. h. 23° 38′ 51″
A Wikimédia Commons tartalmaz Alparét témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Déstől 20 km-re nyugatra fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Alparét és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. A község határában bronzkori és La Tène kultúrához tartozó leleteket tártak fel.[2]Alparét a környék legjelentősebb települése volt. A falut a Deberkepataka osztja ketté. Nevét 1360-ban említik először Olpreth néven. 1455-ben Alpret néven szerepel.

A falutól délre emelkedő Bábolna-hegyen győzte le 1437 júliusában Budai Nagy Antal parasztserege a Csáky László erdélyi vajda és Lépes György püspök vezette nemesi sereget. 1360-ban első ismert birtokosául a nádor fiát Jánost említette egy oklevél. 1370. június 23-án Nagy Lajos király itt időzött kíséretével és itt állított ki oklevelet is. 1392-ben Alparét birtokosa a néhai nádorispán fia János és ennek fia Simon volt egy oklevél szerint, 1379-ben pedig Dezső fia Miklóst említették. 1406-ban az alparéti uradalom királyi birtok volt, melyet Zsigmond király egyik legkedvesebb hívének Maróti János macsói bánnak adományozott. 1437-ben birtokosa Maróthy János bán fia László volt, de a Maróthyaké volt még 1455-ben is: ekkor Maróthy László fiai Lajos és Mátyus voltak. 1465-ben Maróthy Lajos Alparét nevű birtokára Újlaki Miklóssal kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, mely szerződés szerint az egyik fél birtokai annak örökös nélküli halála esetén a másik félre száll. 1480-ban Alparét tartozékaival együtt Nádasdi Ongor (Hungor) János birtoka volt, kinek egyik megbízottja Vojvoda Jankó volt.

1507-ben Alparétet város-nak írták. 1517-ben Barlabássy Mihály birtoka volt, kitől 1530-ban hűtlensége miatt János király elvette azt és Losonczi Bánffy Lászlónak és Miklósnak adományozta, de 1551-től újból Barlabássy Mihályt írták birtokosának. 1576-ig Radák Lászlóé, majd 1577-ben Kendy Ferenc kapta Báthory Kristóftól, de 1594-ben de hűtlenség miatt elvesztette azt és a Kereszturyaknak adták. Keresztúry Kristóf birtoka volt még 1599-ben is. 1609-ben Kornis Boldizsár birtokának írták, 1694-ben pedig Haller Jánosé és Kornis Ferenc árváié. 1696-ban Alparétet hódoltsági falunak írták. 1702-ben Haller István és Szilágyi István birtoka volt. A fő útvonalba eső Alparét helység II. Rákóczi Ferenc idejében sokat szenvedett az ellenségtől. 1704-ben, október 1-jén az alparéti malomnál a kurucok és a németek között nagy ütközet zajlott le. Az addig főként magyarok által lakott falu kipusztult lakosai helyére Kővár vidékéről származó román lakosság telepedett le. 1910-ben a falunak 1278, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 2051 lakosából 1982 román, 45 cigány és 24 magyar volt.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbó járásához tartozott.

NevezetességekSzerkesztés

Anyakönyvet 1827-től vezetnek.

Híres emberekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1]