Alsóvesztény (szlovákul Dolné Vestenice) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Alsóvesztény (Dolné Vestenice)
A templom
A templom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rang község
Polgármester Kvetoslava Šimorová
Irányítószám 972 23
Körzethívószám 046
Forgalmi rendszám PD
Népesség
Teljes népesség2580 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség189 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság228 m
Terület13,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alsóvesztény (Szlovákia)
Alsóvesztény
Alsóvesztény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′, k. h. 18° 24′Koordináták: é. sz. 48° 42′, k. h. 18° 24′
Alsóvesztény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóvesztény témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Privigyétőltól 20 km-re délnyugatra, a Nyitrica partján fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A települést a 11. században alapították. 1349-ben "Wezthenicz Inferior" alakban említik először. A szkacsányi uradalom része volt, majd 1777-től a nyitrai káptalan birtoka. 1663-1664-ben a töröknek adózott. 1629-tól részben a püspöki uradalom része. 1553-ban 14 adózó portája volt. 1715-ben 42 háztartás adózott a településen. 1815-ben 63 jobbágy, 10 zsellér és 5 napszámos családja, összesen 524 lakosa volt. 1828-ban 92 házában 638 lakos élt. A 16-18. században lakói sáfrány- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. században állattartásból, gyümölcstermesztésből éltek.

Vályi András szerint "Alsó, Felső Vesztenicz. Két népes tót faluk Nyitra Várm. földes Urok a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, lakosaik katolikusok, Alsó a’ Felsőnek filája; fekszenek Rokos nevű hegy alatt; földgyeik jók, fájok van, szőlejik termékenyek, javaik többfélék, sáfrányt is termesztenek."[2]

Fényes Elek szerint "Alsó-Vesztenicz, Nyitra m. tót falu, ezelőtt Trencsén vármegyében, szélén, a bajmóczi országutban: 336 kath., 2 evang. lak."[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak és a helyi üzemben dolgoztak. A második világháború idején részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben, 1944 szeptemberében partizáncsoportot alakítottak.

NépességeSzerkesztés

1880-ban 514 lakosából 1 magyar, 12 német és 486 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 633 lakosából 6 magyar, 13 német és 614 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 805 lakosából 10 magyar, 34 német és 750 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 772 római katolikus, 24 izraelita és 9 evangélikus vallású volt.

1910-ben 792 lakosából 69 magyar, 9 német és 713 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 772 római katolikus, 15 izraelita és 5 evangélikus vallású volt.

1921-ben 811 lakosából 1 magyar, 3 német, 10 zsidó, 785 csehszlovák és 12 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 797 római katolikus, 11 izraelita, 2 evangélikus és 1 egyéb vallású volt.

1930-ban 830 lakosából 4 német, 825 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt. Ebből 825 római katolikus, 1 izraelita és 4 egyéb vallású volt.

1970-ben 1154 lakosából 2 magyar és 1129 szlovák volt.

1980-ban 1611 lakosából 4 magyar és 1569 szlovák volt.

1991-ben 2523 lakosából 4 magyar és 2465 szlovák volt.

2001-ben 2699 lakosából 2654 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 2611 lakosából 2484 szlovák, 31 cseh, 3 magyar, 2 morva ôs 86 ismeretlen nemzetiségű volt.


NevezetességeiSzerkesztés

 
Egyesítés hársfája 1992-ből

JegyzetekSzerkesztés

  • Oravcová - Borčin 1994: Dolné Vestenice

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóvesztény témájú médiaállományokat.