Főmenü megnyitása

Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja

barlang Szögligeten

A Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Szögliget négy fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz70 m
Mélység22 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés22 m
Tengerszint feletti magasság347 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-2
Elhelyezkedése
Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja (Magyarország)
Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja
Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 32′ 47″, k. h. 20° 40′ 39″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 47″, k. h. 20° 40′ 39″

LeírásSzerkesztés

Az Alsó-hegy déli részén található Bába-völgyben, Szögliget központjától északra, három kilométernyire, egy kis sziklafal tövében nyílik. A Bába-völgyi 1. sz. víznyelőbarlangnak a bejáratától körülbelül 150 méternyire, az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútjához és a piros sáv jelzésű turistaúthoz közel van a bejárata. A turistaúton, a völgyben felfelé haladva a turistaúttól jobbra található. A barlang helyét jelölik az új kiadású turistatérképek.

A bejárata és a belseje omladékos és szűk. Sok cseppkő található benne, például egy majdnem három méter hosszú cseppkőzászló és egy több mint egy méteres állócseppkő. A több helyen csak kúszva járható víznyelőbarlang felső triász, hallstatti mészkőben alakult ki. Az Aggteleki-karszt területén itt tanulmányozható a legjobban ez a mészkő. A Borz-forrás vízrendszerének a része. A látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

Előfordul az irodalmában Bába-völgyi 2. sz. víznyelőbarlang (Kordos 1984), Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlang (Neidenbach, Pusztay 2005), Bába-völgyi II.sz víznyelőbarlang (Vlk 2019), Bábavölgyi barlangrendszer (Kordos 1984), Bába-völgyi-cseppkőbarlang (Székely 2003), Bábavölgyi-cseppkőbarlang (Jakucs 1961), Bódvaszilasi-barlang (Csekő 1959), Bódvaszilasi-cseppkőbarlang (Dénes 1959), Bódvaszilasi cseppkőbarlang (Kordos 1984) és Szádvári 2. sz. víznyelő barlangja (Kordos 1984) néven is.

KutatástörténetSzerkesztés

1957-ben a Kinizsi Barlangkutató Csoport tagjainak sikerült bejutni a barlangba egynapos bontás után. 1957-ben Szentes György vezetésével fel lett mérve. A hossza 108 méter és a mélysége 30 méter volt. 1958-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport és a Kinizsi Barlangkutató Csoport barlangkutatói néhány méterrel növelték a hosszát. 1959-ben a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport fluoreszceines vízfestéssel mutatta ki, hogy a barlang és a Borz-forrás (Dénes 1960), amelynek később Lakatos-forrás lett a neve, és, vagy a Bába-forrás (Dénes 1964) kapcsolatban van egymással. A víznyelőben eltűnő, megfestett víz 72 óra múlva jelent meg a forrásban. Az 1962-ben megjelent, „A barlangok világa” című könyvben 120 méter hosszúnak lett leírva. 1966-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai csak ellenőrző bejárásokat és kis, állagfenntartási munkát végeztek a bába-völgyi nyelőkben.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel négy névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. 1992-ben a MAFC Barlangkutató Csoport tagjai ismét felmérték és ennek alapján a hossza 70 méter és a mélysége 22 méter volt. 1993-ban a csoport elkészítette az alaprajzi barlangtérképét és a hossz-szelvény barlangtérképét. 1993-ban a földtani és a hidrológiai értéke alapján fokozottan védett barlanggá nyilvánították. Az MKBT Műsorfüzet 1994. évi május–júniusi füzetéből megtudható, hogy az árusításra került, alsó-hegyi térképlapon nincs rajta.

1995 óta a Világörökség része. Az 1998–1999. évi Karszt és Barlangban megjelent, Móga János által írt tanulmány szerint a víznyelőbarlang is az Acskó-forrásba adja le a vizét. Ezt a megállapítást azonban nem támasztják alá a megfigyelések. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 70 méter hosszú és 22 méter mély, valamint Szentes György is részt vett a feltárásában és a társaival készítette el a barlangtérképét. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Székely Kinga: A nemzeti park fokozottan védett barlangjai. In: Baross Gábor szerk.: Az Aggteleki Nemzeti Park. Mezőgazda Kiadó, 1998. 225–238. old.

További információkSzerkesztés