Bácsszőlős

Bácsszőlős község Bács-Kiskun vármegyében, a Bácsalmási járásban.

Bácsszőlős
Bácsszőlős címere Bácsszőlős zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegye	Bács-Kiskun
Járás	Bácsalmási
Jogállás	község
Polgármester	Szarvas Róbert Norbert (Fidesz–KDNP)
Irányítószám	6425
Körzethívószám	79
Népesség
Teljes népesség	358 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	9,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	38,83 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bácsszőlős Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 08′ 04″, k. h. 19° 25′ 23″46.134530555556, 19.423161111111
Bácsszőlős Pozíció Bács-Kiskun vármegye térképén
Bácsszőlős weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácsszőlős témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A község a szerb határ közelében, Bácsalmástól 8 kilométerre keletre fekszik a Bácskában. Belterülete 37 hektár nagyságú.

A szomszédos települések: észak felől Mélykút, északkelet felől Tompa, kelet felől Csikéria, dél felől Kunbaja, nyugat felől pedig Bácsalmás.

Talaja homokos, szőlőművelésre alkalmas.

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 5507-es út, amely végighalad a központján kelet-nyugati irányban, annak főutcájaként. A környék nagyobb városai közül Baja-Bácsalmás és Tompa felől is az 5501-es úton közelíthető meg; határszélét érinti még északnyugaton az 5312-es, északkeleten pedig az 5502-es út is.

1960-ig vasúton a Szabadka–Baja-vasútvonalon lehetett megközelíteni Kunbaja-Bácsalmási szőlők megállóhely révén. A sínek ma is megvannak, de a pálya járhatatlan.

Története

Bácsszőlöst 1952-ben szervezték önálló tanyás községgé a bácsalmási szőlők Dobokanagyjárás, Kunbajapuszta, Ószőlők és Teleki szőlők – határrészeiből. A határrész a 19. század végétől vált lakottá, amikor a felparcellázott homokos területeken meghonosították az alföldi szőlőfajtákat és állandó lakhelyű tanyákat építettek. A területen áthaladt az 1885-ben épült bajaszabadkai vasútvonal és a Bácsalmást Szabadkával összekötő makadámút. A borkereskedelem kialakulását és fejlődését a szállítási lehetőségek tették lehetővé.

A második világháború és a német lakosság kitelepítése jóvátehetetlen pusztulást okozott, ugyanis a tanyás szőlőskertek, ültetvények nagy része a németek helyére érkezett, hozzá nem értő telepesekhez került. Az állami gazdaság 1949-ben 228 hektár, a Törekvés szakcsoport 75 hektár elhanyagolt területen alakult meg. 1952-ben, a község megszerveződése idején a népesség száma meghaladta a háromezret. A faluközpontot a templom és a Szent István-iskola környékén alakították ki. Először bekötőutat, 1958-ban tanácsházát és postahivatalt építettek, villamosították a belterületet. A Bácsalmási Áfész új boltot és vendéglőt nyitott, a kereskedelmi ellátást jelenleg is biztosítja. 1959-ben adták át a kultúrházat, az orvosi rendelőt, 2 tanteremmel bővítették az iskolát, és labdarúgópályát építettek.

A szőlő- és gyümölcstermelés országos hosszú távú fejlesztési terve alapján 1958-tól az 1970-es évekig a térségben 1800 hektár területen gépi művelésre alkalmas szőlőt telepítettek, szőlőfeldolgozó és palackozó üzemet építettek. Az alföldi bortermelés fellegváraként tartott Kunbaja–Bácsszőlősi Állami Gazdaságban dolgozott a falu aktív korú lakosságának mintegy 60%-a. A másik mezőgazdasági munkáltató, a termelőszövetkezet, a mélykúti Alkotmány Tsz-szel egyesült. A hátrányos helyzetű település erőfeszítései ellenére az elmvúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a lakosság száma, amelyhez hozzájárult az is, hogy a szovjet exportra berendezkedett monokultúrás gazdaság a nyolcvanas években fizetésképtelenné vált.

A gazdaság 1991-es teljes körű vagyonértékesítése után az aktív korú lakosság nagy része elvesztette állandó munkahelyét. Az 1990-es népszámlálás 207 fős belterületi és 324 külterületi állandó népességet és 235 lakást regisztrált. Az utóbbi öt évben tovább nőtt az elhagyott tanyák száma és csökkent a lélekszám.

137 hektár szőlőültetvény van magántulajdonban, két betéti társaság és 14 egyéni vállalkozó működik, akik virágmag–termesztéssel is foglalkoznak. A Cabernet Coop szőlőművelésre főképp idénymunkásokat foglalkoztat. Az önkormányzat az egyetlen rendszeres helyi munkáltató, a munkanélküliséget közhasznú foglalkoztatással igyekszik enyhíteni.

A falu központjában 1945-től 1990-ig 111 lakóházat építettek a tanyáikat elhagyó emberek. A törpevízmű helyett 1980-ban kiépítették a vezetékes vízhálózatot. A lakosság anyagi hozzájárulásával 1991-ben bekapcsolták a távhívást, 1993-ban kiépítették a tartályos gázellátó rendszert. A belterület parkosított, az utak szilárd burkolatúak.

A község napközi otthonos óvodát, általános iskolát, könyvtárat és – alkalomszerű nyitvatartással – művelődési házat működtet. Az iskolát 1993-ban pályázati támogatásokkal felújították, az intézmény számítógépekkel és egyéb korszerű audiovizuális eszközökkel felszerelt.

2001-ben lakosságából két fő német nemzetiségűnek vallotta magát, a többiek magyarok.

Közélete

Polgármesterei

• 1990-1994: Mondovits Mihály (független)
• 1994-1998: Mondovits Mihály (független)
• 1998-2002: Mondovits Mihály (független)
• 2002-2006: Mondovits Mihály (független)
• 2006-2010: Mondovits Mihály (független)
• 2010-2014: Szarvas Róbert Norbert (Fidesz–KDNP)
• 2014-2019: Szarvas Róbert Norbert (Fidesz–KDNP)
• 2019-től: Szarvas Róbert Norbert (Fidesz–KDNP)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2021 között

Lakosok száma	349	361	355	358
	2013	2014	2018	2021

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,8%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 2,3% németnek, 0,3% románnak, 0,6% szerbnek mondta magát (4,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,6%, református 7,8%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 19,1% (17,1% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

A 2010-ben kialakított park, az első világháború áldozataira emlékező emléktáblával.