Wikipédia

Béla Henrik

(1864–1939) újságíró, főszerkesztő

Béla Henrik (eredeti neve: Bernstein Chájim) (Tarnów, 1864. március 11. – Budapest, 1939. január 24.[2]) magyar királyi kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, a Budapesti Hírlap munkatársa, a Világgazdasági Szemle szerkesztője.[3]

Béla Henrik
Született1864. március 11.[1]
Tarnów
Elhunyt1939. január 24. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1908. március 11. – 1910. március 21.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Politikus, újságíró, műfordító.

Életpályája szerkesztés

Kitért izraelita családból származott. Korán árvaságra jutott gyermekként került Magyarországra; Kassán nevelkedett. Tanulmányait magánúton végezte el. 1884–1889 között Rákosi Jenő soviniszta-nacionalista lapjának, a Budapesti Hírlapnak külső, 1889–1919 között belső munkatársa és politikai cikkírója volt. 1908–1918 között Baross Jusztin lemondása után a trencséni választókerület alkotmánypárti, illetve párton kívüli országgyűlési képviselője volt. A Tanácsköztársaság kitörése után (1919) Bécsbe menekült. 1919-ben Prágába költözött. 1920–1923 között Csehszlovákiában élt. 1922–1923 között a magyar kormány által támogatott Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt. Irredenta cikkei miatt a csehszlovák kormány 1924-ben kiutasította. 1924-től Budapesten a Miniszterelnökség Sajtóirodájának munkatársa volt, 1933-tól kormányfőtanácsosi rangban. 1925–1930 között a Középeurópai Lloyd szerkesztője volt. 1926-ban országgyűlési pótképviselő volt (Egységes Párt, országos lista). 1934-től a Világgazdasági Szemle szerkesztőjeként tevékenykedett.

Munkássága szerkesztés

Eleinte színházi, irodalmi és tudományos cikkeket írt, később érdeklődése a belpolitika felé fordult, s a közélet számos vezető alakjával került közelebbi kapcsolatba. Csehszlovákiában olyan erőteljesen képviselte a hivatalos magyar álláspontot a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, hogy kiutasították az országból. Műfordítóként kortárs német és lengyel irodalmat fordított.

Családja szerkesztés

Szülei Bernstein Menyhért és Sulz Gizella, felesége Bien Irén Alojzia (1889–1970) volt.[4] Három fiuk született: György, Henrik és Miklós.[3]

Temetése a Fiumei Úti Sírkertben volt.[3]

Művei szerkesztés

Műfordításai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
  • A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
  • Vikár Béla-Zboray Miklós-Bethlen Oszkár-Csuday Jenő-Földes Arthur: Politikai Magyarország. A politikai pártok története. Politikai és parlamenti lexikon (A-F.). Budapest, Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vállalat, 1914.
  • Magyar prágaiak - prágai magyarok. Szerkesztette: Gál Jenő. Praha, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích, 2002.
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
  • Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6805-5  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Béla_Henrik&oldid=26777160”