Balassagyarmati túszdráma

A balassagyarmati túszdráma 1973. január 7. és január 12. között zajlott le a Geisler Eta Középiskolás Leánykollégiumban, ahol egy testvérpár, Pintye András és László fegyveresen tartott fogva húsz lányt. Magyarországon ez volt az első modern értelemben vett túszdráma, s a mai napig is a legfelkavaróbb maradt. A tortúra záróepizódjaként Pintye András életét vesztette, miután mesterlövészek leterítették, Lászlót pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték. Az akkori hatóság és pártvezetés számára kényes volt az ügy, hírzárlatot is el kellett rendelni. A rendőröknek és katonáknak akkoriban még nem volt tapasztalatuk ilyen incidensekkel. A túszejtést óriási társadalmi felháborodás kísérte Balassagyarmaton és a környékén, mert a két túszejtő apja magas rangú párttag volt, s a hivatalával visszaélve tussolta el az idősebb fia korábbi botrányos cselekedeteit.

Balassagyarmati túszdráma
Helyszín	Balassagyarmat, Magyarország
Célpont	kollégista lányok
Időpont	1973. január 7–12.
Típus	fegyveres túszejtés
Fegyverek	FÉG AMD–65 FÉG PA–63
Áldozatok	1 (Pintye András)
Elkövetők	Pintye András (1954–1973) Pintye László (1955–)
Térkép
Balassagyarmat Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 37″, k. h. 19° 17′ 29″48.07697, 19.29131

Előzmények

A 18 éves Pintye András és a 17 éves Pintye László apja a szobi–miskolci határőrkerület párttitkára volt 1973-ban, édesanyjuk a pártbizottság egyik személyzeti előadója. A gyerekek nem részesültek kellő nevelésben, már igen korán számos csínytevés volt az idősebbik fiú rovásán. Bár András valósággal rettegésben tartotta Balassagyarmat lakosságát, az apa sosem rótta meg a két testvért a kilengésekért, a túszdráma után, a rendőrségnek tett tanúvallomásban felelősnek sem érezte magát a történtekért.

Az apa jegyzőkönyvezett vallomása szerint András 1970-ben a pannonhalmi apátságtól eltulajdonított néhány régi, értékes könyvet, melyeket az apa visszaszolgáltatott. 1972-ben pedig a szomszédjuktól lopott pénzt, de az apa állítása szerint ezt is visszafizette, és egyik esetben sem indult eljárás András ellen. Visszaemlékezések szerint a fiúk más, törvénybe ütköző cselekedeteket is műveltek, de az apa egyenesen megfenyegette a sértetteket, hogy ne merjenek akárcsak feljelentést is tenni.

Habár András volt autószerelő-ipari tanuló, tanulni nem szeretett, s bizonyítványt sem szerzett. Ahogy az iskolához, a munkához sem volt kedve, akárhová is került, mindig otthagyta a munkahelyét. 1972 decemberében is elküldték a Budapesti Asztalosipari Vállalathoz segédmunkásnak. Négy napig tartózkodott ott, de nem jelent meg a vállalatnál, sőt még a családja által kiutalt zsebpénzt (500 forintot) is egyszerűen elszórta. Az apa képtelen volt megfékezni az idősebbik fiát, aki kereken kijelentette, hogy nem hajlandó se tanulni, se dolgozni. Ezért január 8-án katonai sorozásra akarta küldeni.

Andrásban ekkor fogalmazódott meg végérvényesen, hogy Nyugatra szökik, mégpedig egy látványos balhé kíséretében: túszul ejti a városi lánykollégium diákjait. A tervébe először az öccsét, Lászlót, majd később több haverját is bevonta. A haverok végül nem mentek bele a tervbe. A testvérek elloptak az apjuktól egy gépkarabélyt, valamint egy hadi pisztolyt, s így készültek a túszejtésre.

Valószínűleg nem véletlenül eshetett a választás a Geisler Eta nevét viselő lánykollégiumra, ugyanis odajárt egy lány, akinek Pintye András udvarolt, de az kikosarazta. András még küldött neki egy képeslapot 1972 karácsonyán, amelyben bosszút esküdött a lánynak.

A túszdráma

A kezdet

1973. január 7-én este 10 óra körül András és László a fegyvereikkel és más eszközökkel besétáltak a kollégium első emeletére, ahol húsz, a téli szünetről visszatért lány tartózkodott. A lányokat összeterelték a 14-es számot viselő szobába. Ekkor még nem barikádozták el az ajtót, s a folyosóra is gyakran kimentek, így hajnalban öt lánynak sikerült kereket oldania a földszinti ebédlő ablakán keresztül. Ahogy kijutottak az utcára, belebotlottak két járőrbe, akik először hitetlenkedve fogadták a bejelentést, de végül a lányok győzködésére bementek az épületbe ugyanazon az ablakon keresztül, ahol a lányok kiléptek az utcára. András, aki éppen a folyosón tartózkodott egy lánnyal, megijedt, a szobába rohant, és a testvérével együtt eltorlaszolták az ajtókat. A lány, aki Andrással volt a folyosón, hatodikként szabadult a fogságból. A rendőrök megkísérelték kinyitni az ajtót, amire a fiúk lövésekkel válaszoltak. Személyi sérülés csodával határos módon nem történt.

A rendőrség ekkor nagy erőkkel kezdett intézkedni. A helyszínre érkezett a rendőrkapitány is – aki jól ismerte az elkövetők apját –, mire a testvérpár azzal fenyegetőzött, hogy két lányt kivégeznek, amennyiben a rendőrség nem távozik a helyszínről.

Tárgyalás a túszejtőkkel

A belügyi vezetők átvették az ügyet a hatóságoktól, és bevezették a szükségállapotot a városban. Személyesen Biszku Béla és Benkei András intézkedtek az ügyben, lévén a két túszejtő édesapja magas rangú párttag volt. Biszku hozatott profi mesterlövészeket a városba. A rendőrökön kívül a katonaságot és a munkásőrséget is riasztották, de mind a rendőri vezetők, mind a katonák tanácstalanok voltak, nem volt konkrét elképzelésük a 14 túsz kiszabadításáról. A két túszejtővel sem voltak képesek megfelelő módon tárgyalni, habár a 14-es számú szoba operatív lehallgatását meg tudták oldani, így a benn elhangzottakról valamelyest tudomása volt a hatóságoknak.

A testvérek több követeléssel is előálltak a túszdráma napjaiban, amelyek lényege a következőkben foglalható össze.

Harminc percet adtak a követeléseik teljesítésére, amik között egy lefüggönyözött autóbusz szerepelt két sofőrrel; ezzel a Ferihegyi repülőtérre (ma Liszt Ferenc repülőtér) mennének, s csak ott engednék szabadon a foglyul ejtett lányokat. Külön kérték a teljes út szabaddá tételét. Közölték, hogy jelentős fegyverarzenáljuk van (géppisztolyok, két kispuska, egy sörétes puska), de ezen állítások a hatóság félrevezetését szolgálták.

Továbbá felszólították a rendőröket 10 percen belül hat pisztoly és mindegyikhez két-két tartalék tár átadására. Ezeket az a lány hozna el, akivel a követeléseket tartalmazó levelet íratták.

Ferihegytől már repülőn képzelték el a továbbhaladást Ausztriába (az incidens kezdetén László még azt állította a foglyainak, hogy Görögországba, mivel ott mediterrán az éghajlat). Útravalónak még nagy mennyiségű valutát (egymillió amerikai dollárt, százezer nyugat-német márkát, négyszázezer svájci frankot) követeltek olyan papírral, ami szerint az államvezetés önként adta át a pénzt. Ennek nyomatékosítására Kádár János, Fock Jenő, Losonczi Pál és Czinege Lajos aláírását követelték. Még további fegyverek átadása is szerepelt a követeléseik között (hat géppisztoly két-két tartaléktárral, 30 db kézigránát, egy rádióvevő és két gumibot), amelyeket útközben, a Rákóczi úton kellett volna elhelyezni.

A hatóság nem teljesítette a követeléseket, sőt ez ilyen rövid időn belül képtelenség is lett volna. Végül a túszejtők január 12-ét szabták meg határidőnek, nyomatékosításul hozzátéve, hogy amennyiben egyik követelésük se teljesül, megkezdik a lányok kivégzését.

A hatóságok az első napi teljes eredménytelenségük miatt másnap a helyszínre kérették a Pintye szülőket, hátha azok jobb belátásra tudják bírni a két fiút. Mivel azonban korábban a szülők semmit sem törődtek a gyerekeik nevelésével, a két fiú – különösen András – semmibe vette a kérésüket, sőt durván el is zavarták a szüleiket. András (ahogy az apja állította) nagyon neheztelt rájuk a sorkatonaság miatt. Ekkor a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának főorvosa, dr. Samu István próbálkozott egyezkedni a túszejtőkkel. Ővele András és László hajlandó volt szóba elegyedni, és sokáig a doktor vitt be élelmiszert és vizet a kollégiumi szobába, illetve szolgált információval a rendőröknek a benn uralkodó körülményekről. A doktor műanyag vödröket is juttatott be a szobába, mert a lányok már nem használhatták a mellékhelyiségeket.

Január 9-én az egyik kétségbeesett lány kiszabadult; kivetette magát az ablakon, éppen akkor, amikor a rendőrség az ajtón keresztül folytatott tárgyalást a fiúkkal. Később László az ajtón kívül is tárgyalt a hatóságokkal.

A válság elmélyülése

Minthogy a rendőrség és a katonaság napokig csak tétovázott, mindez Balassagyarmat lakossága körében óriási felháborodást keltett, ami a helyi pártvezetést is aggodalommal töltötte el. Bár a sajtó a párt utasításának megfelelően kezelte az ügyet – azaz hírzárlat volt érvényben, illetve igyekeztek úgy láttatni, hogy a hatóság ura a helyzetnek –, a város a túszok családtagjai és barátai s a Pintye fiúk korábbi üzelmei miatt lincshangulatban volt. Fennállt a veszélye, hogy a Pintye házaspárt meg is támadják, ezért őket titokban menekítették ki Balassagyarmatról. A túszejtők ráadásul külön követelték még a hírzárlat feloldását is – nyilván vágytak a személyes hírnévre.

Szovjet katonai tanácsadók altatógáz beszivárogtatását javasolták az épületbe, amit azonban néhányan elvetettek. Ezen módszer helytelenségét évtizedekkel későbbi oroszországi túszdrámák, például a Dubrovka Színházban, csecsen terroristák által elkövetett támadás miatti beavatkozások tragikus kimenetele is igazolta.

A Pintye testvérek hajthatatlanok maradtak. Újabb követeléseik még hajmeresztőbbek lettek, már páncélozott harckocsi kirendelését kérték: ezzel akartak Nyugatra távozni. A napok múlásával az elbarikádozott szobában egyre szörnyűbb állapotok uralkodtak. A lányokat az idősebb fiú folyamatosan félelemben tartotta, nem engedte ki őket a szükségleteik elvégzésére, alig kaptak enni, sőt volt olyan, hogy órákig a falnál kellett térdelniük. A kimerült lányok aludni sem tudtak. Egyik alkalommal kis kiflit és némi tejet kaptak, amitől hasmenésük támadt. András ennek ellenére sem engedte ki őket a mellékhelyiségbe – a fiúk durván annyit közöltek velük, üljenek az ablak szélére, és az utcára ürítve végezzék a dolgukat.

Beszámolók szerint Pintye Lászlónak megtetszett az egyik lány. Ő, remélve, hogy ezzel megóvhatja az életét, elfogadta a fiú közeledését. Egy másik lány már úgy kimerült, hogy kijelentette, lelőhetik, de távozni akar az épületből. András ekkor azzal fenyegette meg, hogy alaposan elveri, ha nem fogad szót.

Miután a rendőrség kihozta az egyik lányt az épületből, András őrjöngött, és onnantól még kegyetlenebbül bánt a túszokkal. Azt hitte, ők és az öccse összejátszanak ellene, ezért már néhány lány megölését tervezte.

A túszok kiszabadítása

Január 11-én a túszejtők kiengedtek a folyosóra vízért egy lányt, aki viszont már nem tért vissza a szobába, így a fogvatartottak száma 12-re csökkent. A kollégiumot környező épületeket mesterlövészek foglalták el. Ezen a napon László négy lövést adott le a szemben lévő tanácsházára, de senkit sem talált el.

Január 12-én mindenképpen be kellett fejezni az akciót, így a hatóságok kihívták Lászlót a folyosóra, hogy tárgyaljanak vele, közben Andrást egy teherautó beindításával megpróbálták az ablakhoz csalni. A kísérlet nem járt sikerrel, András nem ment az ablakhoz, László pedig visszatért a szobába. Később, amikor senki sem várta, mert már nem voltak zajok, András egyszer csak az ablakhoz lépett, s ekkor lelőtték. A boncolási jegyzőkönyv szerint három találat érte: a jobb kezén, a hasa jobb oldalán és a mellkasán. László és a lányok ekkor elhúzták az ajtó előtti torlaszt. Lászlót a folyosón tartóztatták le.

A következmények

A nyomozás és a bírósági per

A túszejtést követő rendőrségi nyomozás során végzett házkutatáskor más, a testvérek által fabrikált fegyverek, így csákánynyélből készült ütlegek kerültek elő. A Pintye testvérek ezeket két határőr leütésére akarták felhasználni, hogy így juthassanak fegyverekhez.

Az ügyészség a vádemelésében letöltendő börtönbüntetést kért a túszdrámát túlélő elkövetőre, Pintye Lászlóra, akit aztán a bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélt. Hosszú büntetéséből 1984. április 12-én, azaz 11 év és 3 hónap után feltételesen szabadult. Két másik személyt már január 8-án letartóztattak, de csak később vádolták meg őket azzal, hogy közvetve részük volt a balassagyarmati túszdrámában. Egy további személynek, aki a büntetőperben ötödrendű vádlottként szerepelt, László még a negyedik napon egy levelet is hagyott hátra. András elmesélte az egyik lánynak, hogy eredetileg másokat is be akartak vonni az akcióba, de azok nem vállalkoztak a részvételre. Sem a nevüket nem említette, sem azt, hogy konkrétan hány emberről volt szó.

A bíróság az ügyben Pintye Lászlón kívül még négy vádlottra rótt ki ítéletet. A legsúlyosabb 4 év letöltendő szigorított börtön, a legenyhébb 8 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztés volt. Az elsőfokú ítéletek február 23-án születtek meg, jogerőre május 7-én emelkedtek.

A túszok és túszejtők viszonya az incidens alatt

A testvérek mostohán bántak a túszaikkal, de nem követtek el komoly fizikai erőszakot a sérelmükre. Olykor-olykor történt kontaktus közöttük, mindkét fél tett bátortalan kísérleteket a másikhoz való közelebb kerülésre. Az egyik tanúvallomás szerint András nem titkolt célja az volt, hogy Nyugatra távozta után bűnözői életmódot folytasson, ugyanis sose akart dolgozni, de a disszidáláshoz pénz kellett. További túszejtések tervei fogantak meg benne, amelyekkel újabb pénzt kereshetne, sőt olyan gyermeteg ábrándjai is voltak, miszerint államtitkokat adna el nyugati országoknak, mert az apja párttitkár. A lányoknak azt is elmondta, hogy ő már három éve készült erre a balhéra, s ehhez szakkönyveket is tanulmányozott.

A túszok Lászlóval sokkal könnyebben kijöttek, őt megértőbbnek és szimpatikusabbnak tartották Andrásnál. Mindkettőjüket megpróbálták rábeszélni a szándékuk megváltoztatására, majd pedig Lászlót arra is megpróbálták rávenni, hogy segítsen ártalmatlanítani Andrást. László azonban ilyesmibe nem ment bele, sőt elmondta Andrásnak, akinek a dühe miatt a lányoknak aztán el kellett szenvedniük a hosszas térdepelést, nem aludhattak, vagy pedig András hamar felzavarta őket az álmukból. Az első este olyan otromba módon viccelődött a lányokkal, hogy a kivégzés előtt szépségversenyt tartanak, és a legcsúnyábbat fogják elsőnek megölni. Csökkentette az élelmiszeradagokat, s mindenféle ostoba játékot talált ki, csak hogy a lányok ne tudjanak pihenni.

A túszdráma végén a sértettek alultáplált és kissé kiszáradt állapotban kerültek kórházba. Többeknek már ekkor komoly emésztési és idegrendszeri problémái támadtak. A legfiatalabbaknál apátiás állapotok léptek fel, az orvosi diagnózis szerint ők érzékelték a legkevésbé a veszélyt. Másokat viszont már a legapróbb (különösen a kattogó) zajok félelembe hoztak. Az orvosi diagnózis arra következtetett, hogy a traumatizáció csak később fog kiváltani valamilyen rossz pszichikai reakciót.

A túszdráma utóélete

Ehhez fogható, megrázó incidensre az azóta eltelt időben sem került sor Magyarországon. A túszejtés nem volt különösebben jól kidolgozott, és a testvérek a képességeiket túlbecsülve szinte lehetetlen vállalkozásba fogtak bele, de kellő tapasztalat hiányában a hatóságoknak is csak üggyel-bajjal, napok elteltével sikerült véget vetniük a tortúrának. A korabeli újságokból ki is derül, hogy a pártvezetés abban hitt, hogy a nyugat-európaiakhoz hasonló túszejtések bekövetkeztének Magyarországon semmi esélye sem lehet.

Az esetet több szerző is feldolgozta fikcióként. Először Végh Antal 1986-ban, a Könyörtelenül című regényében, amiből Gazdag Gyula 1989-ben Túsztörténet címmel készített filmet. Később Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton c. regényében emlékezett vissza az esetre mint balassagyarmati lakos.

A történetről nyilvánosan először beszélő szereplőket (Lászlót, a túszul ejtett lányokat és a hatóságok tagjait is) Hatala Csenge szólaltatta meg Hírzárlat című tényregényében. Ez a könyv kizárólag a hiteles dokumentumokra és a szereplők visszaemlékezéseire támaszkodik. A sértettek az események hatására hosszú ideig nem beszéltek a történtekről – volt, aki sohasem. Hozzátartozik ehhez, hogy a kommunista párt próbálta bagatellizálni az eseményt, mivel az a Pintye szülők magas beosztása és a felelős beosztású személyek hezitálása miatt többszörösen is kínos volt a felsőbb vezetők számára. Épp ezért a hatóságok nem bántak elég korrektül az áldozatokkal, sőt igyekeztek nyomást gyakorolni rájuk, hogy hallgassanak a történtekről.

Külső hivatkozások

• Balassagyarmati túszdráma – Magyarország első terrorista akciója (1973) (nogradarchiv.hu)
• Finta Kata: Túszdráma Balassagyarmaton (mek.oszk.hu)