Főmenü megnyitása
berillium-szulfát
Beryllium sulfate.svg
Beryllium sulfate 4 hydrate.jpg
berillium-szulfát tetrahidrát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13510-49-1 (anhidrát)
7787-56-6 (tetrahidrát)
PubChem 26077
ChemSpider 24291
ChEBI CHEBI:53473
SMILES
[Be+2].[O-]S([O-])(=O)=O
InChI
InChI=1S/Be.H2O4S/c;1-5(2,3)4/h;(H2,1,2,3,4)/q+2;/p-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BeSO4 (anhidrát)
BeSO4·2H2O (dihidrát)
BeSO4·4H2O (tetrahidrát)
Moláris tömeg 105,08 g/mol (anhidrát)
141,11 g/mol (dihidrát)
177,14 g/mol (tetrahidrát)
Megjelenés fehér, szagtalan, szilárd anyag[1]
Sűrűség 2,5 g/cm³ (anhidrát)[2]
1,71 g/cm³ (tetrahidrát)[2][3]
Olvadáspont 1127 °C (anhidrát)[2]
92 °C (dihidrát, dehidr.)[2]
~100 °C (tetrahidrát, dehidr.)[2]
Forráspont 2,500 °C (4,530 °F; 2,770 K) (anhidrát)
Oldhatóság (vízben) nagyon jól oldódik
36,2 g/100 mL (0 °C)
40,0 g/100 mL (20 °C)
54,3 g/100 mL (60 °C)
Oldószerei oldhatatlan etanolban (tetrahidrát)[4]
Törésmutató (nD) 1,4374 (tetrahidrát)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−1205,2 kJ/mol[2]
Standard moláris
entrópia
So298
90 J/mol K
Veszélyek
EU osztályozás karcinogén, nagyon mérgező, veszélyes a környezetre
Főbb veszélyek nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes,
R mondatok R49 R25 R26 R36/37/38 R43 R48/23 R51/53
S mondatok S53 S45 S61
Gyúlékonyság nem gyúlékony
LD50 82 mg/kg (patkány, szájon át)
Rokon vegyületek
Azonos kation berillium-fluorid
berillium-klorid
berillium-bromid
Azonos anion magnézium-szulfát
kalcium-szulfát
stroncium-szulfát
bárium-szulfát
rádium-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A berillium-szulfát a kénsav berilliumsója, képlete BeSO4. Először 1815-ben Jöns Jakob Berzelius izolálta.[5]

ElőállításaSzerkesztés

Előállítható berillium-hidroxid vagy berillium-karbonát híg kénsavban történő oldásával, majd abból való kikristályosítással:[5]

 
 

TulajdonságaiSzerkesztés

Fizikai tulajdonságaiSzerkesztés

Több hidratált formája is létezik, a kereskedelemben a vegyületet tetrahidrátként (BeSO4·4H2O) forgalmazzák, ez 111,5 °C-on dihidráttá (BeSO4·2H2O), 158 °C-on monohidráttá alakul (BeSO4·H2O).[6] Kb. 400 °C-on dehidratálódik. A vízmentes berillium-szulfát legfeljebb körülbelül 580 °C-ig stabil.[7] Ismert a hexahidrátja (BeSO4·6H2O) is, ez 76 °C-on dihidráttá alakul.[6] A vízmentes berillium-szulfát vízben lassan és rosszul, tetrahidrátja azonban jól oldódik.

Kémiai tulajdonságokSzerkesztés

A tetrahidrát formában tetraéderes, 4-es koordinációjú [Be(H2O)4]2+ kation található,[8] ellentétben az analóg magnéziumsóval (MgSO4·6H2O), amelyben a magnéziumion (Mg(OH2)62+) oktaéderes.[9]

Az anhidrát szerkezete hasonló a berlinitéhez, váltakozva tetraéderesen koordinált Be-t és S-t tartalmaz, és minden oxigén 2-es koordinációs számú (Be−O−S). A Be−O távolság 156 pm, a S−O távolság 150 pm.[10]

FelhasználásaSzerkesztés

A berillium-szulfát és a rádium-szulfát keverékét használták neutronforrásként a maghasadás felfedezésének idejében. Használják a homeopátiában is.

BiztonságSzerkesztés

A berillium erősen mérgező. Patkányokon tesztelve igen erős rákkeltő hatást észleltek,[11] az emberben azonban csak néhány esetben.

MérgezésSzerkesztés

A berilliummérgezések több formája ismert, ezek többségét az anyagok por alakja okozza.[12]

Toxikus tüdőgyulladás

  • Ismételt ritka belégzése, változó lappangási idő néhány naptól néhány évig terjed.
  • A tünetek közé tartozik a légszomj, köhögés és láz.
  • A betegség lassan fejlődik ki.

Berilliózis

  • Egy lassan kifejlődő granulomatózus betegség.

ForrásokSzerkesztés

  1. berillium-szulfát adatlap (Alfa Aesar, 2010. március)
  2. a b c d e f William M. Haynes. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 97th Edition, Boca Raton: CRC Press (2016). ISBN 978-1-4987-5429-3 
  3. berillium-szulfát adatlap (Sigma-Aldrich, 2016. október)
  4. The Merck Index. Susan Budavari (szerk.). 12. kiadás. Whitehouse Station, New Jersey, USA: Merck & Co. 1996. ISBN 0-911910-12-3  
  5. a b Ch. L. Parsons: The Chemistry and Literature of Beryllium. London 1909, S. 33 ff.
  6. a b M. Levi-Malvano: Die Hydrate des Berylliumsulfats. In: Zeitschr. f. anorg. Chem. 1906, 48, S. 446ff. (Volltext)
  7. Gmelins Handbuch der Anorganischen Chemie. BERYLLIUM, System Nummer 26, Achte Auflage. Verlag Chemie, Berlin 1930.
  8. M. Binnewies: Allgemeine und Anorganische Chemie. 1. Auflage. 2004, ISBN 3-8274-0208-5, S. 355 f.
  9. Wells A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry 5th edition Oxford Science Publications ISBN 0-19-855370-6
  10. (1955) „Die Kristallstruktur von BeSO4”. Tschermaks Mineralogische und Petrographische Mitteilungen 5 (3), 227–230. o. DOI:10.1007/BF01191066. ISSN 0041-3763.  
  11. umwelt-online.de. [2018. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 17.)
  12. W. Forth: Allgemeine und spezielle Toxikologie und Pharmakologie. 6. Auflage. 1992, ISBN 3-411-15026-2, S. 781.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumsulfat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium sulfate című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés