Berkovits René
Berkovits René (Nagyvárad, 1882. április 9.[3] – Drezda, 1928. szeptember 10.)[4][5][6] orvos, bel-és ideggyógyász.
| Berkovits René | |
| Született | 1882. április 9.[1] Nagyvárad |
| Elhunyt | 1928. szeptember 10. (46 évesen)[2] Drezda |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Teleki Teréz Mária |
| Szülei | Berkovits Ferenc Kurländer Cecília |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1904) |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésBerkovits Ferenc (1848–1912)[7] nagyváradi ügyvéd és Kurländer Cecília (1856–1937) fia. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1904-ben szerezte meg orvosi oklevelét. 1904-től Nagyváradon praktizált körorvosként és magánorvosként, majd bel- és ideggyógyászként dolgozott. Jelentős szerepet játszott a helyi haladó mozgalmakban, Ady Endre és a Holnap baráti köréhez tartozott. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak és megteremtője a Darwin Körnek. 1911-ben kinevezték Nagyvárad tisztiorvosának. Az első világháború alatt a helyi katonai járványkórház parancsnoka volt. 1918-ban szülővárosának tiszteletbeli tiszti főorvosává választották. A területi elcsatolás után is Nagyváradon élt, magánorvosi gyakorlatot folytatott. Később Budapestre, majd Berlinbe költözött. 1928 nyarán egy lengyel arisztokrata meghívta a Varsó melletti birtokára, ahol öngyilkos lett.[4]
Házassága és leszármazottjai
szerkesztés1908. június 28-án Budapesten,[8] feleségül vette az jómódú izraelita származású Teleki Teréz Mária (Pécs, 1886. április 14. –Nagyvárad, 1918. június 1.) kisasszonyt,[9] akinek a szülei az eredetileg Taussig Zsigmond Teleki Zsigmond (1854–1910[10]) kiemelkedő szőlőtermesztő, borász, a magyarországi alanynemesítés és a szőlő- és borkultúra megújítója és Spitzer Matild (1861–1931) voltak. Berkovits René és Teleki Terézia lánya Berkovits Vera. 1918-ban Berkovits René kikeresztelkedtek a református vallásra. Berkovits Renéné Teleki Terézia egyik fivére Teleki Sándor (1890–1942) szőlész, tartalékos százados, magyar királyi kormány-főtanácsos, szőlőbirtokos, az ezüst és bronz érdemérem, a Károly csapatkereszt, a Merite Agricole tulajdonosa, Baranya vármegye törvényhatósági bizottságának a tagja, az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamara szőlészeti és borászati szakosztályának alelnöke, az Alsókarasicavölgyi Vízlecsapoló Társulat elnöke, a Villányi Központi Takarékpénztár alelnöke.[11] A másik fivére Teleki Andor (1883–1953), magyar királyi kormány-főtanácsos, villányi szőlőbirtokos, tartalékos tüzérfőhadnagy.
Főbb művei
szerkesztés- A drezdai egészségügyi kiállítás tanulságai (Nagyvárad, 1911)
- Amerikai impressziók (Nagyvárad, 1913)
- Újabb tanulmányok a szociálbiológia köréből (Huszadik Század 14, 12 (1913): 610–21. o.)
- Lelki epidemiák (A Huszadik Század Könyvtára, 54. kötet, 1913)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Berkovits René, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01659.htm
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. november 20., PIM46750
- ↑ JewishGen.org
- ↑ a b „Lengyelországban, egy Varsó melletti grófi birtokon öngyilkos lett Berkovits René dr., nagyváradi ismert orvos”, Keleti Újság, 1928. szeptember 20., 7. oldal (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ Más források szerint Drezdában hunyt el 1928. szeptember 21-én.
- ↑ Esti Kurir, 1928. szeptember (6. évfolyam, 198-222. szám) 1928-09-29 / 221. szám
- ↑ „Elhunyt Berkovits Ferenc”, Pécsi Napló, 1912. május 25., 5. oldal (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 287/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
- ↑ Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)1918-06-05 / 132. szám
- ↑ Halotti bejegyzése a villányi polgári halotti akv. 42/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Teleki Sándor
Források
szerkesztés- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
