Bertalan Albert
Bertalan Albert, születési és 1921-ig használt nevén Neuberger Albert (Jászberény, 1899. szeptember 21.[7] – Párizs, 1957. december 28.) magyar festőművész és restaurátor, Frim Jakab (1852–1919) gyógypedagógus unokája.
| Bertalan Albert | |
| Született | Neuberger Albert[1] 1899. szeptember 21.[2][3][4][5][1] Jászberény |
| Elhunyt | 1957. december 28. (58 évesen)[6] Párizs |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Julian Akadémia (–1924) |
 | |
| Bertalan Albert aláírása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésNeuberger Ignác önálló fakereskedő és Frim Olga fiaként született. 1919-ben áttért az evangélikus vallásra, 1921-ben pedig vezetéknevét Bertalanra változtatta. Körmendi-Frim Jenőnél és Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte tanulmányait Budapesten, majd Szolnoki művésztelepen Fényes Adolfnál tanult. Ezután a Nagybányai művésztelepen képezte magát tovább mint Iványi-Grünwald Béla és Réti István tanítványa. 1924-ben Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. Az École de Paris stílusában főleg tájképeket, zsánerképeket és portrékat festett. 1925-ben megkapta a Szinyei Merse Pál-díjat. 1926-ban a Salon d’Automne-on, 1927-ben a budapesti Tavaszi tárlaton, 1928-ban az Ernst Múzeumban, 1930-ban pedig a Salon des Tuileries-n mutatta be képeit.
1929-ben költözött végleg Párizsba, ott nősült meg, első házassága válással végződött, második házassága sikeres volt, gyermekei születtek. Egyik leánya táncosnő lett, ő volt a modellje táncosnőt ábrázoló képeinek. Családja megélhetésének biztosítása érdekében foglalkozott festmények restaurálásával is, nagyon sok megrendelést kapott, e rendkívül hasznos tevékenysége egyéni művészeti munkásságát háttérbe szorította. Igen művelt ember volt sok jeles baráttal, köztük François Gall festőművész, szerkesztő. 1947-1948-ban szerepelt újra magyarokkal kiállításokon. 1947-ben egy ceruzarajzát állította ki az Európai Iskola Francia–magyar kiállításán. Ugyancsak 1947-ben három festménye, a Paysage (Táj), Peintre (A festő) és a Le port (Kikötő) szerepelt a magyar művészek kiállításán a Galerie du Bussyben. 1948-ban két magyar vonatkozású kiállításon, a Nemzeti Szalon francia, spanyol köztársasági és magyar művészeket bemutató tárlatán és a stockholmi Nationalmuseumban rendezett Magyar Grafikai Kiállításon is részt vett. Utoljára 1970-ben Párizsi külváros című festményével jelentkezett a XX. századi magyar származású művészek külföldön című Műcsarnokbeli kiállításon.
2011. július 22. és augusztus 13. közt Makay és kortársai - 20. századi jászsági képzőművészek kiállítása címen a Hamza Múzeum és a Jászberényi Múzeum emlékkiállítást rendezett azon jászberényi festők tiszteletére, akiknek művészetére hatással voltak a Szolnoki művésztelep stílus irányzatai, ezen festők művei közé válogattak be Bertalan Albert festményeket is.[8][9]
Művei közgyűjteményekben
szerkesztés- Institut national d’histoire de l’art (INHA) - Jacques Doucet Gyűjtemény, Párizs
- Janus Pannonius Múzeum, Pécs
- Képgaléria (Érsekújvár, ma Nové Zámky, Szlovákia
- Musée départemental de l'Oise, Beauvais, Franciaország
- Jászberényi Múzeum, Jászberény
Társasági tagság
szerkesztésDíjai, elismerései
szerkesztés- Szinyei Merse Pál-díj (1925)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. december 18.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ Albert Bertalan (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Születési bejegyzése a jászberényi polgári születési akv. 838/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 18.)
- ↑ Kiállító művészek: Bakky Sándor, Benke László, Bertalan Albert, Bethlenfalvi Simon Ferenc, Bundschuh Ottó, Chiovini Ferenc, Csete Balázs, Csikó Sándor, Gácsi Mihály, Gálffy Béla, Gecse Árpád, Gy. Riba János, Hamza D. Ákos, Horváth István, Kocsis László, Kozmóczki Géza, Laki Ida, Litkei József, Makay József, Mihály Béla, Orosz Gellért, Rácz Kálmán, Sáros András, Váradi Kornél, Vuics István
- ↑ Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria
Források
szerkesztés- Don Péter, Lovas Dániel, Pogány Gábor: Új magyar művésznévtár. DecoArt, 2006.
- Artportal Archiválva 2014. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Színes házak c. olajfestménye megtekinthető itt Archiválva 2015. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A fák és a folyó c. képe megtekinthető itt
További információk
szerkesztés- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
- Magyar Album. Szerk. Incze Sándor. Elmhurst, American Hungarian Studies Foundation, 1956.
- Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
- Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. [Nyíregyháza], Kállainé Virágh Irén, 1997.
- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
