Bodrogszentmária

	Bodrogszentmária (Svätá Mária)
	Községi hivatal
; Bodrogszentmária címere	; Bodrogszentmária zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Polgármester	Hornyák István (MKP)
Irányítószám	076 35
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
	Népesség
Teljes népesség	532 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	44 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	98 m
Terület	12,94 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 25′ 57″, k. h. 21° 50′ 39″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 57″, k. h. 21° 50′ 39″
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bodrogszentmária témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bodrogszentmária (más néven Szentmáriafölde, szlovákul: Svätá Mária) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése szerkesztés

Királyhelmectől 10 km-re nyugatra, a Bodrog és a Latorca bal partján fekszik. Pálfölde tartozik hozzá.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is emberi település állt. Számos lelet került elő a korai bronzkorból és a római korból is. Korai szláv és honfoglalás kori magyar település maradványait is megtalálták a területén.

1261-ben „Villa Sancte Marie”, „Villa Maria”, „Zenthmaria” néven említik először. 1359-ben „Zenmaria” volt a neve. Az egri püspökség birtoka volt, majd a 16. században Garany várának tartozéka. 1557-ben 4 porta után adózott. 1715-ben 3 lakott és 15 ház nélküli jobbágytelke volt. 1787-ben 28 házában 180 lakosa élt.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZENT MÁRIA. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura az Egri Püspökség, és Bónis Úr, lakosai katolikusok, fekszik Czekének, Pálföldének, és Rádnak szomszédságjokban; határjában Latorcza, Bodrog vizével öszve ütközvén, vizenyős esztendőkben ezeknek károkat okoznak; réttye tsátés és sásos szénát termő; erdeje tőlgyes, és mivel jó nagy motsáros helyen fekszik, igen hasznos makktermő; itt Nagy Bóld. Aszszony napján nagy bútsú tartatik; Titze víz ér választya-el Pálföldtől, melly sok helységek körűl tekergősen tsavarogván, Zemplén Vára alatt szakad a’ Bodrogba; lakosai jó szőlőmívelők.”^[2]

1804-től a kassai püspökségé. 1828-ban 50 háza és 385 lakosa volt. Lakói halászattal, mezőgazdasággal, szőlészettel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szent-Mária, magyar falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez közel, a Bodrogközben, 230 rom., 63 g. kath., 45 ref., 7 zsidó lak., 188 h. szántófölddel, erdővel. F. u. az egri káptalan. Ut. p. Ujhely.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogszentmária, a Ticze folyó mellett fekvő magyar kisközség, melynek azelőtt egyszerűen Szentmária volt a neve. Van 66 háza és 501, túlnyomó számban róm. kath. vallású lakosa. Az egri püspökség ősi birtoka. IV. Bélának az egri püspökség jogait megerősítő oklevelében már Szent István óta a püspökséghez tartozó faluként van említve. 1534-ben Garany várához csatolták és ekkor Losonczy István és Forgách Zsigmond voltak az urai. 1598-ban rövid ideig Melith Pál is birtokosául szerepel. 1603-ban Árky Andrást és Miskolczy Simont iktatják egy itteni nemesi kúria birtokába, 1615-ben pedig Girincsy Istvánt, 1627-ben Melith Györgyöt, 1635-ben Pesty Andrást egyes részeibe, de 1638-ban özv. Forgáchné, szül. Pálffy Kata a Forgách-féle részt visszaadja az egri püspökségnek s ezé az még a XVIII. század végén is. Majd a kassai püspökségé lesz, mely itt ma is birtokos. 1831-ben a kolera dúlt lakosai között, s e miatt ezek fellázadtak; 1888-ban pedig árvíz okozott nagy kárt. Katholikus templomának építési ideje ismeretlen. A községnek Szomotor a postája, távírója és vasúti állomása.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1924-ben nagy árvíz pusztított a községben. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

1956-ban Pálföldével egyesítették.

Népessége szerkesztés

1910-ben 348-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 578 lakosából 506 magyar és 70 szlovák.

2011-ben 575 lakosából 495 magyar és 58 szlovák.

2021-ben 532 lakosából 398 magyar (74,8%), 117 szlovák, 1 ruszin, 1 bolgár, 1 egyéb, 14 ismeretlen nemzetiségű.^[5]

Nevezetességei szerkesztés

Kegykápolnája a falu határában, egy régi Mária-jelenés helye közelében 1995-ben épült. A kápolnához évente kétszer, májusban és októberben zarándokol el a Felső-Bodrogköz hívő népe.