Bongárd
Bongárd (románul: Bungard, németül: Baumgarten, szászul Bangert) falu Romániában, Szeben megyében. Közigazgatásilag Sellenberk községhez tartozik.
Bongárd (Bungard) | |
Ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szeben |
Község | Sellenberk |
Rang | falu |
Irányítószám | 557261 |
Körzethívószám | 0269 |
SIRUTA-kód | 143575 |
Népesség | |
Népesség | 532 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 410 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésNagyszebentől két kilométerre keletre fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésMagyar és román neve is a 'gyümölcsöskert' jelentésű német Baumgarten szó nyelvjárási bongert alakjából való. Nevének írott alakváltozatai: Pangarten és Pangorten (1429), Bongarten (1468), Bomgarten (1488), Bongarth (1494), Bangarten (1495), Bungard (1733), Bongard (1805) és Baumgarten (1854).
Története
szerkesztésA Szeben folyó partján római kori urnatemetőt tártak fel. Valószínűleg szász alapítású falu, amely csak 1370-ben lett önálló plébánia. Az 1485-ös török betörés idején elnéptelenedett, ezután románok költöztek be. A szebeni magisztrátus 1518–20-ban Szenterzsébetről újabb szász családokat telepített be. Ezek azonban már 1524-ben visszatértek szülőhelyükre, miután új plébánosa, Peter Huet ellentétbe került a városi tanáccsal. Mivel Szatmári György esztergomi érsek is a plébános védelmére kelt, a tanács inkább a híveit vitette vissza Szenterzsébetre.
Ezután a század második felében evangélikus hitre tért bolgárokat telepítettek le, akiknek ősei bogumilok voltak. A bolgárok szász lelkészt kaptak. Bár a falu népességében feltehetőleg a románok alkották a többséget, a falusbírókat paritásos alapon a bolgárok és a szászok közül választották. A románok 1613-ban fakápolnát építettek, amit a szebeni magisztrátus a következő évben lebontatott. 1628-ban aztán felépíthették saját templomukat azzal a kikötéssel, hogy a tizedet továbbra is a szász papnak fizetik és az iskola fenntartásához hozzájárulnak. A falu tanácsába ekkor még csak egy román került be, de a század végére a bolgárokkal egyenlő számban képviseltették magukat. 1721-ben hatvan román és húsz bolgár család lakta. A bolgárok egy része a század folyamán Nagycsergedre és Oroszcsűrbe költözött, a maradék pedig nyelvileg elrománosodott. 1760–62-ben 280 ortodox és 55 evangélikus lakója volt. A bolgárok ezután részben ortodox hitre tértek. Az utolsó evangélikus pap 1903-ban távozott. A templom harangját az oltszakadáti egyházközség kapta meg.[2] Az 1920-as években még 16 bolgár eredetű, evangélikus család lakta, akik szintén az ortodox templomot látogatták. Szebenszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott.
Lakossága
szerkesztés1850-ben 651 lakosából 545 román, 71 cigány és 31 egyéb (bolgár) nemzetiségű; 616 ortodox és 35 evangélikus vallású volt.
1910-ben 803 lakosából 796 volt román és 7 német anyanyelvű; 763 ortodox, 22 evangélikus és 17 görögkatolikus vallású.
2002-ben 567 lakosából 555 volt román, 6 cigány és 5 német nemzetiségű; 555 ortodox és 4 evangélikus vallású.
Látnivalók
szerkesztés- Ortodox templomának tömzsi tornya 1690-ben, maga a templom 1824-ben épült.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 390. o. ISBN 973-9203-57-4
Források
szerkesztés- Ion Mușlea: Șcheii de la Cergău și folklorul lor. (Cluj, 1928)
- Binder Pál: Közös múltunk. (Bukarest, 1982)