Főmenü megnyitása

A Brukenthal-palota Nagyszeben híres barokk stílusú műemlék épülete a Nagypiac (Grosser Ring, Piața Mare) nyugati oldalán (4. sz.). 2004 óta a Nagyszeben történelmi központja helyszín részeként a Világörökség javaslati listáján szerepel.[2]

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Brukenthal-palota
Palatul Brukenthal din Sibiu.jpg
Elhelyezkedés Nagyszeben
Románia
Látogatók száma 403 555 (2015)[1]
Építési adatok
Építés éve 1778–1788
Védettség országos jelentőségű műemlék
Elhelyezkedése
Brukenthal-palota (Románia)
Brukenthal-palota
Brukenthal-palota
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 24° 09′ 02″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 48″, k. h. 24° 09′ 02″
A Wikimédia Commons tartalmaz Brukenthal-palota témájú médiaállományokat.
A palota főkapuja

TörténeteSzerkesztés

Samuel von Brukenthal építtette 17781788 között, miután Erdély kormányzójává választották, a középkori eredetű Klockner- és Offner-házak helyére. Építőmestere Franz Burger, épületszobrásza a kolozsvári Simon Hoffmeyer, kőfaragója Anton Hertzum volt. Főkapuzatát urnák, rozetták, füzérdíszek, a tölgyfából készült ajtószárnyakat a művészetek és a bőség jelképei (Minerva pajzsa és baglya, festőpaletta, bőségszaru) ékesítik, a kapu felett Brukenthal aranyozott címere látható. A kapubejáróba a bal oldalon beépítették a Petőfi/Rét utca (Wiesengasse, Strada Tipografilor) 4. számú házának (az ún. Hermann Wagner-ház) 1552-ből való kapukeretét, Thomas Lapicida munkáját. Samuel Brukenthal téli rezidenciáját az első emeleten alakították ki. Itt találhatóak a szalon, a fogadószoba, a vendégszobák és kabinetek. Utóbbiakat kínai festményeket utánzó tapéta, a zeneszobát faburkolat és keleti virágmintás tapéta borítja. Az ajtók fafaragványai közül nyolc Ovidius Metamorphosesének történeteit ábrázolja. A második emeleten helyezte el a báró fokozatosan gyarapodó műkincsgyűjteményét. (A képgyűjtemény alapjait 1759–1772 között Bécsben vetette meg.[3])

Végrendeletében Brukenthal az Evangélikus Egyházra hagyományozta az épületet és a gyűjteményt. 1817. február 25-én a gyűjtemény megnyílt a látogatók előtt. Képeit 1916 őszén, a román hadsereg támadása elől Budapestre menekítették, és csak 1919-ben kerültek vissza.[4] 1946-ban államosították, a legértékesebb képeket a bukaresti Művészeti Múzeumba vitték – ezeket 2006-ban, Nagyszeben európai kulturális fővárosi éve alkalmából visszakapta.[5] 2006-ban a múzeumot visszaítélték az evangélikus egyháznak.[6]

A palota hátsó udvarából nyíló lakásban töltötte gyermekkorát Borsos Miklós.[7]

LeírásaSzerkesztés

 
A belső udvar

Brukenthal MúzeumSzerkesztés

Jelenleg a palota a Brukenthal Múzeum több részlegének az otthona:

JegyzetekSzerkesztés

  1. 400.000 de turişti la Brukenthal, în 2015. ziarullumina.ro (2016. jan. 20.) (Hozzáférés: 2018. dec. 22.)
  2. The Historic Centre of Sibiu and its Ensemble of Squares (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2009. március 2.)
  3. Kelecsényi, Gábor. Múltunk neves könyvgyűjtői. Budapest: Gondolat (1988). ISBN 963 282 032 0. Hozzáférés ideje: 2008. július 20. 
  4. Emil Sigerus: Chronik der Stadt Hermannstadt 1100–1929. Hermannstadt, 1930
  5. A visszaadott képek
  6. Michael Kroner: Bielz, Julius (német nyelven). [2009. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  7. Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból. Budapest, 1971
  8. György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Budapest, 1886

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Brukenthal-palota témájú médiaállományokat.