Főmenü megnyitása

Buday Árpád (Marosgezse, 1879. január 17.Szeged, 1937. április 7.)[1] régész, egyetemi tanár. Buday György grafikus édesapja.

Buday Árpád
Buday Árpád arcképe a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből
Buday Árpád arcképe a SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből
Született 1879. január 17.
Marosgezse
Elhunyt 1937. április 7. (58 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Gyermekei Buday György
Foglalkozása régész,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Buday Árpád témájú médiaállományokat.

Fő kutatási területe a római felirattan, provinciális római régészet és a limeskutatások. A limeskérdéssel összefüggő ásatásai úttörő jellegűek voltak Magyarországon. 2000-ben post mortem, Marosludas város díszpolgári címet kapott.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Buday Árpád 1879. január 17-én született Marosgezse faluban Buday János és Sipos Anna fiaként. Középiskolai tanulmányokat a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. 1904-ben kapta meg középiskolai tanári oklevelét, 1906-ban doktorált. 1900-tól az Erdélyi Múzeum Régiségtárának első tisztviselője volt, majd a Régiségtár vezetői posztját töltötte be. 1911-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá habilitálták Római tartományok régiségtana tárgykörből, 1917. október 2-án címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá léptették elő, majd a két háború közt, 1924-től haláláig a szegedi egyetem Régészeti Intézetét vezette, mai fogalmakkal élve, tanszékvezető egyetemi tanár volt.

Még kolozsvári tartózkodása idején számos külföldi tanulmányutat tett, Bécsbe, Németországba, Olaszországba, sőt Albániába is. A két világháború közt Németországban és Görögországban járt. Római felirattan (1914) címmel úttörő epigráfiai kézikönyvet írt. Főleg a Limes dacicus problémáival foglalkozott az idevágó német kutatások szellemében. A első világháború után eredményeit már mint a Szegedre költözött Ferenc József Tudományegyetem tanára dolgozta fel. Cikkei az általa felélesztett és szerkesztett (1924-1937) Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből című régészeti szakfolyóiratban jelentek meg. Az egyetemi közéletből is kivette részét, 1931/32-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt, 1931-1937 között pedig a Diákvédő Iroda elnöke. Szeged városának is nagy szolgálatot tett 1930/31-ben, amikor a Cs. Sebestyén Károly által felfedezett Dömötör-torony megmentését, megóvását szorgalmazta Móra Ferenccel, Banner Jánossal együtt.

58 éves korában, hivatása gyakorlása közben érte a halál (gyomorrák), a szegedi Református temetőben nyugszik.[2] Felesége Hilf Margit volt.

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • Római provinciális archeológia Erdélyben. Az Erdélyi Múzeum Egyesület nagyenyedi vándorgyűlésének emlékkönyve, (1906.)
  • A Fratres Arvales Collegiuma. Egyetemi doktori értekezés. (1907.)
  • A római limes Németországban. Erdélyi Múzeum, (1910.)
  • Megjegyzések Dácia meghódításának történetéhez. Erdélyi Múzeum, (1912.)
  • A Bács-Bodrog vármegyei római sáncok. Erdélyi Múzeum, (1913)
  • Római felirattan (Kolozsvár, (1914.)
  • Rómaikori kőemlékeinkből. Erdélyi Múzeum, (1916) 2.
  • Szórványos rómaikori emlékek Erdélyből. Erdélyi Múzeum, (1916)
  • Az ún. thrák lovasisten problémája. Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből, (1926, 1928, 1929.)
  • Újabb adatok rómaikori lovasábrázolásaink problémáihoz. Dolgozatok ... i.m., (1930)
  • Dacia Superior Egyeteme (Budapest, 1931)[3]
  • Erdély földjének római kora. Történeti Erdély. Budapest, (1936).

Társasági tagságSzerkesztés

  • Országos Régészeti és Művészettörténeti Társulat (választmányi tag)
  • Németbirodalmi Régészeti Intézet (levelező tag, 1925-)
  • Osztrák Régészeti Intézet (levelező tag, 1929-)
  • Erdélyi Irodalmi Társaság
  • Dugonics Társaság (igazgatósági tag)
  • Mikes Irodalmi Társaság
  • Társadalomtudományi Társaság

KitüntetésSzerkesztés

  • Az észt vöröskereszt II. osztályának I. fokozata

IrodalomSzerkesztés

  • J. B. (Jancsó Béla): Buday Árpád. Erdélyi Fiatalok, 1937/2.
  • Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből, (1937.)
  • Protestáns Szemle, (1937.)
  • Archeológiai Értesítő, (1937.)

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a szegedi állami halotti akv. 40/1937. folyószáma alatt.
  2. Református temető, Szeged, D/2-I-29/30 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged : Tóth Tamás, 2008. 24. o. ISBN 9789630652605
  3. Ser. Erdélyi Férfiak Egyesülete Jancsó Benedek Társaság kiadványai 9.

Külső hivatkozásokSzerkesztés